Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Veöreös Imre: Kortárs teológusok: Paul Althaus, a közvetítő
44 VEÖREÖS IMRE: PAUL ALTHAUS értelmezte Pál apostol szavait, de mind a páli értelmezés, mind a lutheri tolmácsolás igazsága megáll. Rendkívül eszméltető Althausnak ez az okfejtése, annak ellenére, hogy a Római levél 7. fejezetében szereplő „én” páli értelme továbbra is talánya az írásmagyarázatnak. Althaus teológiájának közvetítő szerepétől és az ezt illusztráló szemelvényektől továbblépve, röviden meg kell még említenünk néhány vonást életművéből. Több tekintetben századunk eleje bibliatudósának, Schlatternek indításait viszi tovább, s ezzel a maga korában jelentős, de mai hatásaiban elenyésző nagyság néhány fontos meglátását mentette át a közelmúlt és a jelen számára. Althaus másik érdeme, hogy kezdettől fogva következetes vitapartnere volt a barthi teológiának, mégpedig lutheri szempontból. Barth és Althaus vitája kiemelkedik századunk teológiatörténetében, s nagyon figyelmeztető, hogy a keresztény igazság keresésében és újrafogalmazásában elengedhetetlen a különböző, sokszor ellentétes nézetek termékenyítő párbeszéde. Althaus gondolkozásában jelentős szerep jut az ún. egyetemes kinyilatkoztatásnak (ezt tartom a fogalom leghelyesebb magyar szakkifejezésének, ő másként nevezte): a Krisztusban történt kinyilatkoztatás páratlan jelentőségének maradéktalan hangsúlyozása mellett Althaus is — miként a régiek mellett Brunner, Tillich — tud Istennek az önmagáról való tanúskodásáról az emberi létben, a történelemben, az elméleti gondolkozásban, a lelkiismeretben, a természet világában. (Ez volt a fő eltérése Barthtól, sok más mellett.) Negyedik vonásként Luthernek Isten kétféle kormányzásáról szóló tana nem mindig kritikus érvényesítését jelölhetnénk, amelyből tévedések adódtak. Ötödször: antropológiájában hangsúlyozta, hogy az ember bűnössége ellenére is maradandó nyomát viseli annak, hogy Isten teremtette. Hatodiknak az eszkatológia, a végső dolgok tana iránt való meg nem szűnő érdeklődését említhetem. Érdekes, e téren fiatalon volt modernebb teológus, később a hagyományos felfogásra váltott át. Végül ami nagy érték egy rendszeres teológusnál, tehát dogmatikusnál és etikusnál, hogy egyidejűleg az újszövetségi írásmagyarázatnak is komoly művelője volt. Igen, az egyház tanítása csak a Szentírásból nőhet ki. Luther-szeretete azonban bizonyos korlátot vont eléje: a reformátor nyomán főként Pál iratai érdekelték. Mire e sorok olvasóink kezébe kerülnek, nem lesz már messze karácsony. Legyen utolsó szemelvényünk egy karácsonyi prédikációjából vett részlet. Ez példa arra is, hogy a hagyományos teológiát kritikusan értelmező Althaus több ponton maga is érintetlenül vette át a régi dogmatikai tételeket. Dogmatikájában vallja az angyaloknak mint az embernél magasabb rendű, Isten alá rendelt lényeknek létezését. Ez a felfogása szólal meg ebben a prédikációjában is. Lehet erről a hittani kérdésről más véleményünk, de nem vonhatjuk ki magunkat ennek a karácsonyi igehirdetésnek lenyűgöző hatása alól. Akár közvetlenül Szentlelke által, akár angyalok által adja Isten ajkunkra és szívünkbe a karácsonyi egyházi énekeket, ő tölti meg általuk bensőnket örvendező ujjongással 1984 karácsonyán is! Ezt a prédikációját két másikkal együtt tartalmazó téglaszínű füzetet — elhangzott igehirdetései így jelentek meg sorozatosan Az egyház ura címen — itt tartom kezemben. Mint ösztöndíjas felavatott lelkész hallgathattam az erlangeni templomban 1937 havas karácsonyán. Professzorom dedikáció- ja elkísért haza: „Szívből jövő jókívánsággal szolgálatba lépéséhez. D. Althaus”.
