Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Cserháti Sándor: Diakóniai teológiánk
CSERHÁTI SÁNDOR: DIAKÓNIAI TEOLÓGIÁNK 21 el (Lk 19,41kk; 23,34). Szolgálata közben nem kímélte magát, és elment a végsőkig, hogy kereszthalálával elvégezze a legnagyobb szolgálatot értünk. Jézus a maga szolgáló életformájába hívja el és állítja be tanítványait is, mert általuk akarja folytatni diakóniáját a világban. Ezt Urukkal azonos feltételek között kell végezniük, mert „a szolga nem lehet nagyobb az uránál” (Jn 13,16). Ők sem törekedhetnek uralmi pozícióba (Mk 10,43— 44), hanem önmagukat megtagadva, szenvedésre is készen (Mk 8,34kk; Jnl2, 24kk) kell mások javán fáradozniuk. A szenvedés a tanítvány életében nem öncél vagy az igazi tanítványság ismertető jele, hanem következménye a Jézus akarata szerint vállalt szolgáló életformának. A tanítványoknak is abban a tág ölelésű, személyválogatás nélküli formában kell ezt vállalniuk, ahogy Uruk tette. Jézus és a tanítványok diakóniája között mégis van egy döntő különbség. Bűnös és erőtelen voltuk miatt mindig rászorulnak Uruk kegyelmes szolgálatára. Hacsak a szolgálat követelményét hangoztatná feléjük Uruk, elhor- dozhatatlan terhet rakna vállukra. De mielőtt bármit is várna tőlük, maga szolgál nekik bűnbocsátó, megújító szeretetével. „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” — mondja Péternek (Jn 13,8). Diakóniai teológiánk egyik alapvető felismerése, hogy minden szolgálatunk indítéka Isten szüntelenül felénk áradó szeretete a Jézus Krisztusban. További vizsgálódásaink során rá kellett ébrednünk arra is, hogy az evangéliumokban felismert „diakóniai nézőpont” közös sajátja az Üjszövetség minden rétegének, sőt már az Ószövetségben adott ígéretek is ebbe az irányba mutatnak. Következményei Az igéből kapott felismerést igyekeztünk a teológia minden ágában és az egész egyház életére és szolgálatára nézve érvényre juttatni. Diakóniai teológiánk alapján vállaljuk és hirdetjük az evangéliumot anélkül, hogy bármiféle ideológiával vegyítenénk. Hirdetjük Istennek az embert a maga egész valójában megszólító igéjét, kiszolgáltatjuk a szentségeket, mert ezeken keresztül szolgál nekünk a mi Urunk, hogy mi is elvégezhessük a reánk váró szolgálatot. Tudjuk, ha a bűnbocsánat örömhírét elhallgatnánk, súlyosan vétenénk felebarátaink ellen. Ugyanakkor felelősséget érzünk minden ember földi boldogulásáért is. Mindenekelőtt gyülekezeteinket kívánjuk olyan közösséggé formálni, amelyben egyik tag szolgál a másiknak, az erősebb a gyengének (Rm 15,lkk), és amely minden adódó lehetőséget megragad, hogy intézményesen vagy személyesen segítséget nyújtson szenvedő embertársának. Az egyes embernek végzett szolgálaton túlmenően részt kívánunk venni az igazságtalan struktúrák megváltoztatásában is. Ezért az igéhez kötött lelkiismeretűnk és a józan ész mérlegelése alapján készek vagyunk együttműködni más egyházakkal, sőt nem keresztyén embertársainkkal is szeretett hazánk és népünk előtt álló problémák, az egész emberiség súlyos kérdéseinek megoldásáért, elsősorban a béke biztosításáért. A népünkkel és az emberiséggel vállalt szolidaritásunk alapján, ha kell, másokétól eltérő véleményünknek is hangot adunk. Igyekezünk szívünkből minden keserűséget, ellenséges indulatot és reménytelenséget kivetni. Az egyház ügyét nem tekintjük hatalmi vagy jogi
