Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Cserháti Sándor: Diakóniai teológiánk
22 CSERHÁTI SÁNDOR: DIAKÓNIAI TEOLÓGIÁNK kérdésnek. Igyekezünk a klerikalizmusnak minden formájától távoltartani magunkat. Nem akarjuk magunkat menteni, magunkat biztosítani, hiszen Urunk akarata szerint nem a világ van az egyházért, hanem az egyház a világért. Meg vagyunk győződve arról, hogy annak az egyháznak van jövője, amely önmagával nem törődve mások szolgálatára adja magát (Jn 12,24— 25). Diakóniai teológiánk nem lezárt rendszer. Pál apostollal együtt valljuk: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus.” (Fii 3,12) Sok minden vár még teológiai tisztázásra, s sok mindennek kell egyházunk életében is megújulnia. Diakóniai teológiánkat mégis olyan iránytűnek tekintjük, amelynek segítségével szokatlan körülmények között is továbbléphetünk azon az úton, amelyen Isten ma és a jövőben vezetni akarja az ő népét. CZIPRI ÉVA A végtelen Én A végtelen Én éntelen vég is egyben. Alany, állítmány, tárgy, határozó, jelző egy személy. Eloszlani s kiválni, mint a kristály egy rejtett egyszeregyben egyetlen szó csak: Isten. Hamuvá ég Hamuvá ég a semmi bennem nincsen már aki feleseljen sötétlő nap bíborban éget hamuvá mindent mi enyészet csak kezed és arcodnak mása lesz új egemnek pirkadása
