Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Cserháti Sándor: Diakóniai teológiánk
CSERHÁTI SÁNDOR Diakóniai teológiánk Ez az összefoglalás a Lutherische Weltinformation ill. angol változata számára készült, amely a Lutheránus Világszövetség Budapesten 1984. nyarán tartott világgyűlését megelőzően június elején sorozatot közölt hazai szerzők tollából egyházunk és hazánk bemutatására. (Szerkesztő) Azt a teológiai látást, felfogást, vagy ha úgy tetszik koncepciót, amelynek alapján magyarországi evangélikus egyházunk igehirdetői, pásztori és szeretetszolgálatát végzi, diakóniai teológiának neveztük el. Ez határoz meg minket akkor is, amikor részt vállalunk a világ keresztyénségének, ezen belül a lutheranizmusnak munkájában, és szolgálni kívánunk társadalmunk, népünk körében, valamint az emberiség nagy családjában. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy egy igen bonyolult történelmi helyzetben, keresztyének számára szokatlan és járatlan terepen a diakóniai teológiában olyan utat nyitott számunkra, amelyen engedelmesen járva hűek maradhatunk hozzá, betölthetjük küldetésünket és ugyanakkor szolidaritást vállalhatunk a boldogulását a szocializmus útján kereső népünkkel, és puszta létében fenyegetett emberiséggel. Mielőtt bárki félreértené, sietünk megjegyezni, hogy a diakóniai teológián nem az egyház intézményes szeretszolgálatának teológiai alapvetését, vagy akár az egyház humanitárius tevékenykedésének teológiai indoklását értjük, bár az mindkét területet érinti, hanem azt a felismerést, amely teológai gondolkodásunk egészének alapját, jellegét és irányát adja meg. Kialakulása Diakóniai teológiánk nem mesterségesen létrehozott, íróasztal mellett kiagyalt teória. Mint minden életképes teológia, az élő igehirdetésből (viva vox evangelii) született, és továbbra is ebből táplálkozik. Ha az egyház Ura századunk első felében nem újítja meg igeszolgálatunkat és a belőle születő hitet azáltal, hogy középpontjába az éíő Jézus Krisztust és benne felkínált kegyelmét állítja, diakóniai teológiánk felismeréseihez soha el nem jutunk. De nagy segítségünkre volt az újra elevenen ható lutheri örökség is, mindaz, amit reformátorunk a hit által való megigazulásról, a keresztyén ember szabadságáról és szolgálatáról, vagy Isten kettős kormányzásáról vallott. Az így kialakult teológiai látásunk viszont formálja mai igehirdetésünket és egyházi életünket, s az a reménységünk, hogy ez a kölcsönhatás nem szűnik meg ezután sem, és tovább segíti egyházunkat a megkezdett úton. Tagadhatatlan az is, hogy diakónai teológiánk megszületésében és kialakulásában nagy szerepe van annak a történelmi helyzetnek is, amelybe hitünk szerint egyházunk Isten akaratából került. Egyházunknak is, mint min-
