Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Rédey Pál: Haza, nemzet, család. Beszélgetés Pozsgay Imrével
RÉDEY PÁL: BESZÉLGETÉS POZSGAY IMRÉVEL 13 bizalom is nehezen és fokozatosan született meg. Milyen célkitűzésekkel, azaz milyen tartalommal lehetett aktivizálni a mozgalmat? — Kezdettől fogva érvényesült az a felismerés, hogy a Hazafias Népfront nemcsak a benne tömörülő szervek kerete, hanem saját magán belül is van munkájának alanya és tárgya. Állampolgárok százezrei ebben a mozgalomban teremtettek közéleti szerepükhöz terepet. A népfront ezáltal vált az állampolgárok integrálójává, hiszen a Rákosi-féle vezetéssel szemben a szemléletváltozás éppen az volt, hogy az új társadalomban a kezdeményezés nemcsak felülről jöhet, hanem az állampolgárok részéről is. Ettől vált tartalmassá az alkotmányban biztosított közjogi élet, és vált a népképviseleti testületek kialakításában szerepe egyre hatásosabbá. A tanácsok, parlament stb. karaktere már hordozza a népfront tevékenységének szellemét. A közigazgatással tartott kapcsolata pedig a híd szerepét tölti be a társadalom és a közigazgatás intézményei között. A változó társadalmi struktúrában egyre inkább jut szerephez, tartalmat tud adni a településfejlesztésnek, újfajta társadalmi munkára ösztönöz. A Hazafias Népfrontban lehetett javítani az élet feltételein, vagy az önkormányzat kiteljesedése kapcsán itt lehetett szó az életmód javításáról stb. Tovább gazdagodott és lett egyre tartalmasabb a népfrontmunka azáltal, hogy részt vállalt a törvények előkészítésében, kormányzati tényezővé tette a közvéleményt, s az ún. horizontális struktúrában, közösségi intézményekben érdekképviseleti szerepet vállalt. így irányult a figyelem az iskolák és a társadalom kapcsolatára, az iskolák és a szülők viszonyára, a kommunális ellátás problémáira. Az életfeltételek javításának kezdeményezésére, a hátrányokat szenvedő emberek problémáinak feltárására, az életszínvonal megőrzésére, a fogyasztók kielégítésére stb. is kibővült a népfront figyelme. S végül a legfontosabbra, a családra. — Szabad-e úgy fogalmaznunk, hogy a népfront az a szeizmográf, amely érzékenyen reagál a társadalom minden problémájára és jelzéseivel felkelti a párt és az állami szervek figyelmét, hogy a társadalomban javításra, módosításra szoruló kérdések megoldást nyerjenek? S bár a népfront öntevékeny, a felelősség mégiscsak a hatalom vállain nyugszik. Az esetek többségében a megoldások tőle várhatók. — Igen. Értelmezhetjük így a népfront szerepét. — A népfront megítélésem szerint nem fedőnév. Lényegében akcióegységet kell értenünk a fogalmon. Ennek az akcióegységnek nem a politikai, világnézeti egység az előfeltétele, hanem a közös érdek. Mint ahogyan akcióegységbe, népfrontba tömörültek a különböző világnézetű, politikai meggyőződésű, vallásos emberek (is) Európa-szerte a második világháború alatt a fasizmussal szemben. Ma nyilvánvalóan más tartalmat keresünk az akcióegységhez. Milyen akcióegységgel lép fel napjainkban a Hazafias Népfront és hol látja ezen belül az egyházak tevékenységi területét? — Világnézeti követelményt nem támaszt a népfront. A népfront tudatos vállalása annak, hogy különböző világnézetű emberek kifejezhetik benne nemzeti identitásukat. A Hazafias Népfront a különböző világnézetű emberek politikai mozgalma és intézménye. És ha valóban az, akkor ezzel együtt jár, hogy a vallásos intézmények, vallásos emberek, következésképpen az egyházak is aktív résztvevői a Hazafias Népfront célkitűzéseinek. Egyértelmű, hogy a cél a szocializmus felépítése. Ennek megfelelően vallásos hitelvekkel ellentétes programok, kezdeményezések nem uralkodhatnak a népfrontban. Ezért a marxisták és hívők, a
