Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Kulturális figyelő
90 KULTURÁLIS FIGYELŐ imádságokat. Valóban nem valami óriás mennydörgő, vagy eget vívó szavai szólnak itt. A testvér, még csak nem is 'valami „lelki atya” karol belénk. Isten színe elé visz, hogy együtt imádkozzunk vele. Ez a testvér azonban az egyház nagy tanítója, reformátora. Milyen egyszerűek, mesterkéletlenek, bib- likusak és rövidek ezek az imádságok. Csak egy-két sajátos kifejezés, fordulat mutatja, hogy közel 500 éve keletkeztek. Mindegyik imádság külön lapra került címfelirattal (pl. „Hozzákezdek”, „Mellettem vagy”, „Semmi el nem téríthet” stb.). Három témakör tagolja a gyűjteményt: Bizalom — Részesedés — Helytállás. Figyelmeztetésképpen, hogy ne élvezetre, hanem imádkozásra töreZolnay László hatalmas könyve a múlt év végén jelent meg (Magvető Kiadó). Tartalomjegyzéke is 11 oldal, maga a mű pedig — jegyzetekkel együtt — több, mint 680; így ismertetése és értékelése reménytelen vállalkozás volna. Kettős címe talán jelképes is: olyan, mint egy-egy ásatás kutatóárkának szemünk előtt kitáruló több rétege. Mert ha valamiben egyáltalán összefoglalható Az elátkozott Buda — Buda aranykora, akkor ez az a fájdalmas-büszke vallomás lehet, hogy ami Buda régi nagy korszakáról ma megragadható, azt a föld mélyéből kellett kiásni, s részben vissza temetni. A könyv magában rejti az alázatos vallomást kutatói elkötelezettségről, egy életet betöltő szent szenvedélyről, a megvalósulás útjának buktatóiról, de a meglelt mesés gazdagságú kincsről is. A többrétegűséget mutatja az is, hogy az olvasó az évszázadok, sőt évezredek történéseinek láncolatát éppúgy megtalálja benne, mint egyes színes események leírását; részesévé válik kutatási izgalmaknak, de magas szintű kutatói, tudós vitáknak is; ugyanakkor — s talán ez a legmeglepőbb! — feltárul előtte nemcsak királyoknak, egyházi és világi hatalmasságoknak élete, hanem a hétköznapok emberének sorsa is. A több évtizedes kutatómunkának leglátványosabb eredménye a gótikus szobrok, szobortorzók felfedezése volt. kedjünk, minden egyes lap fejlécén olvasható — a könyvecske intencióját kissé így túlhangsúlyozó — felirat: „Imádkozzunk együtt Lutherral!” Külön ki kell emelni a fordító tömör, meleghangú tanulmányait, a bevezetést és az utóhangot. Luther azt mondaná róluk, amit barátjáról Me- lanchthonról mondott: itt együtt van „Sache und Form”. „Bíztatás” címen írta Káldy Zoltán püspök az előszót. Belőle itt egy mondatot emelünk ki: „Lutherral imádkozni azt is jelenti, hogy kiszabadulni önmagunk bűvköréből, észre venni a másik embert, magát az egész egyházat és az egész világot.” Benczúr László * Érthető az öröm, büszkeség, valamint a nemzetközi visszhang is, hiszen olyan középkori anyag került elő a föld mélyéből országunk közepén, melyben az alakábrázolásokat vallásos okból nem tűrő török nem tett kárt. Az amúgy is felbecsülhetetlen értéket megsokszorozza, hogy viharos történelmünk következményeképpen román stílusú alkotásainkat a tatár, gótikánkat pedig a török tüntette el szinte nyomtalanul. így viszont — első pillanatra — meglepő, hogy a „szerencsés kezű” megtaláló (a lelet felfedezése azért nem egyszerűen „szerencse” dolga volt!) mégsem a gótikus szoboranyagot, hanem azt az eredményt tartja munkálkodása „csúcsának”, mely szerint bizonyítást nyert: már a tatárjárás előtt is évszázadokon át lakott település volt a budai Várhegyen, a ma is létező palotakomplexum alatt. Bizonyos az is, hogy nagy eredmény az eddig feltételezettől eltérő helyen (a mai Táncsics Mihály utcában) részben kiásott korai királyi lakosztály. Amikor azonban a tudományos vita rövidre fogott ismertetését végigolvassuk, már bizonyára jobban megértjük a szerzőt, mert nemcsak a kutatás, hanem a kutatási eredmények megvédésének élményével is gazdagodtunk közben. Gazdagít egyébként is minden oldal olvasása. Néhol az az ember benyomása, hogy lexikont tart kezében címe-
