Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Káldy Zoltán: A hazaszeretet napirenden levő kérdései
KÁLDY ZOLTÁN: A HAZASZERETET... 5 Először is egyértelműen mondjuk ki, hogy a szocialista haza nem azonos az életszínvonal emelkedésével. Bármennyire döntő jelentőségű az életszínvonal — különösen egy olyan országban, amelyben a két világháború között hárommillió koldusról beszélünk —, mégsem lehet leegyszerűsíteni a hazát „életszínvonal-üggyé”, még akkor sem, ha nem egyszerűen hazáról, hanem hangsúlyozottan szocialista hazáról van szó. Nem vitás, hogy ebben a hazában minden embernek igénye lehet a munkabérekben is megnyilvánuló megbecsülésre, munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek joguk van tisztességes jövedelemre, lakásra, a minőségi munka magasabb díjazására, az emberi méltóságnak megfelelő életkörülmények élvezésére az élet valameny- nyi területén. De a haza, a szocialista haza ennél több. Még mást is tud adni, mint közepes vagy magas életszínvonalat. Ennek nyomán a hazaszeretetnek is többnek kell lennie, mint életszínvonal-szeretetnek vagy „az anyagi jólétet biztosító haza szeretetének”. Nemcsak kenyér A haza nemcsak „kenyér”, hanem szülőföld, nép, történelem, nemzeti kultúra, költészet, irodalom, dal és zene, népi hagyományok, személyek, akikhez kötődünk. A haza egy ország a maga történelmileg kialakult földrajzi, társadalmi, politikai és kulturális vívmányaival, amelynek sorsával, fejlődésével, életünk és munkánk szétszakíthatatlanul össze van kötve. A mi hazafogalmunkban — hogy csak néhányat említsek — ott van István király, IV. Béla, Hunyadi János, Mátyás király, Dózsa György, Dobó István, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc, Martinovics Ignác, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, Széchenyi István, Deák Ferenc, Károlyi Mihály, Sallai Imre, Fürst Sándor, Bajcsy-Zsilinszky Endre. És még sokan mások történelmünkből. De ott van az irodalomból Bornemisza Péter, Sztárai Mihály, Mikes Kelemen, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Katona József, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Vajda János, Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Erdei Ferenc, Tamási Áron, Németh László, Váci Mihály, Garai Gábor, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Áprily Lajos, Darvas József, Jékely Zoltán, Juhász Ferenc, Simon István, Fodor András, Já- nosy István, Kormos István, Pilinszky János, Zelk Zoltán. A zene területéről ott van Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Petro- vics Emil, Szokolay Sándor és még nagyon sokan. Miért éppen őket említem? Mert éppen ők jutottak eszembe, de akik a sorból kimaradtak, azoknak nevei egy egész könyvet is megtöltenének. Ezek mind hozzánk nőttek és hozzánk tartoznak, mint a Naphoz a meleg. Amikor kimondjuk ezt a szót, hogy „haza”, akkor ebben ők is benne vannak történelmi szolgálatukkal, költeményeikkel, prózájukkal és zenéjükkel. És hol vannak még a magyar tudósok, feltalálók, akik gazdagították nemcsak népünk kultúráját, hanem sok esetben az egész emberiségét?! Hazaszeretetünk forrása azért nemcsak az életszínvonal, a „mindennapi kenyér”, amit ez a föld és ez a társadalom ad, hanem az a nemzeti kultúra is, az a „szellemi kenyér” is, amit nemzeti történelmünk, irodalmunk, zenénk, a gazdag népi hagyományok ajándékoznak nekünk. De forrása mindaz, amit 1945 óta egy új ország építésében, gazdasági, politikai, társadalmi és kulturá
