Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Káldy Zoltán: A hazaszeretet napirenden levő kérdései
6 KÁLDY ZOLTÁN: A HAZASZERETET... lis területeken elérhetünk. Ez utóbbit nem lehet elszakítani a múlttól. A kettő elválaszthatatlanul összetartozik. Hazaszeretetünk napirenden levő feladatai közé tartozik ezért ennek a szellemi kenyérnek tudatosítása társadalmunkban, a nemzeti öntudat növelése. Feladat nemzeti értékeinknek még nagyobb megbecsülése és megbe- csültetése a nevelés egész területén is, hogy ez eszmei-szellemi hatóerőként működhessék társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életünkben egyaránt. Így teszi a hazaszeretet az egyeseket és a társadalmat teherbíróvá nehezebb gazdasági körülmények között is, és lesz ilyen helyzetben is a társadalmi és gazdasági fejlődés hajtóerejévé. Erkölcsiség és hazaszeretet A hazaszeretet azonban nemcsak általánosságban hajtóerő, hanem a konkrét feladatokat is láttatja és azok végrehajtására ösztönöz. Nem lehet megállni nosztalgiával történelmünk, nemzeti kultúránk csodálatánál, hanem a jelen feladataira kell a hajtóerőt igénybevenni. Kétségtelen, hogy a haza iránti szeretet most elsősorban a gazdasági életben való helytállásra hív. Arra, hogy a javak — éspedig a minőségi javak — előteremtése iránti felelősség növekedjék. Hangsúlyozom a felelősséget. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki dolgozik, annak tudnia kell, hogy munkája minőségéért felelnie kell az egész társadalom, a szocialista haza előtt. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ő, aki dolgozik, nagyobb keresethez jusson — bár ez is fontos —, hanem most hangsúlyozottan a haza ügyéről van szó. Ez keményebb, pontosabb, lelkiismeretesebb munkát igényel. Nemcsak az a fontos, hogy „mit kapok”, hanem még inkább, hogy „mit adok”. A „mit adóktól” függ a „mit kapok”. Történelmünkben azok, akik előrevitték népünket és segítették annak fejlődését, elsősorban nem azt az önző kérdést tették fel, hogy nekik ez „mit hoz”, hanem azt, hogy „mit tehetnek” hazájukért, népükért. Ez sok esetben az életük oda- áldozását is jelentette (gondoljunk a haladó emberekre nemcsak a messze múltban, hanem a fasizmus embertelensége idején is). Most tehát a hazaszeretet „napirenden levő” kérdése a morális kérdés — a nemzeti érzés ébresztése mellett. A hazaszeretet élése kapcsán fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy csak a munkához való viszonyban kell-e az erkölcsi szempontokat hangsúlyozni, vagy sokkal nagyobb területen és összefüggésben is. Vállalva a szokványos vádat, hogy „megint csak moralizál az egyház”, állítom, hogy a hazaszeretet napirenden levő egyik legégetőbb feladata a társadalomban végbemenő negatív irányú erkölcsi változás megállítása és megfordítása. Ezt a feladatot — ismételjük — a haza iránti szeretet is diktálja. Miközben a társadalomban nő azoknak a száma, akikben kifejlődnek a szocialista erkölcs (és most egyelőre tudatosan ne beszéljünk keresztyén erkölcsről) legfőbb sajátosságai: a mély közösségi érzés, az áldozatkészség, a felelősségvállalás másokért, barátság, tisztelet, szeretet, részvét —, ezzel egyidőben, de az előbbinél szembetűnőbben növekszik egy olyan erkölcsi szabadosság, önzés, gátlástalanság, harácsolási szenvedély, ami már keresztyén és marxista szemszögből egyaránt erkölcstelenség. Ez már egyértelműen akadályozója a szocialista haza fejlődésének. Éppen a haza iránti szeretet kényszerít bennünket arra, hogy a negatív irányú erkölcsiségnek ellene mondjunk és fáradozzunk annak megállításáért s a pozitív erkölcsi normák érvényesítéséért.
