Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Beszélgetés Szigeti Jenővel a szabadegyházakról
36 SZIGETI JENŐ A SZABADEGYHÁZAKRÓL réséről. Ennél átfogóbb kérdésem: kétségtelenül megfigyelhető világviszonylatban mai emberekben a kívánság a keresztyénség enthuziasztikus formái iránt; egyszerűbben a rendkívüli, a fokozott vallási élmény vágya. Mire figyelmeztetheti ez a jelenség Krisztus egyházának bármelyik ágát? Szigeti Jenő: Valóban — legújabbkori egyháztörténetünk nagy újdonsága a karizmatikus mozgalmak megjelenése, melyeket nem lehet konfesszio- nális határokhoz kötni. Minden szabadegyházi közösség hiszi azt, hogy a Szentlélek jelen van ajándékaival, a karizmákkal a gyülekezet közösségében, és azt is, hogy ez az ajándék „haszonra”, „a szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, Krisztus testének építése” (Ef 4, 12) adatott. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden úgynevezett karizmatikus jelenséget, enthuzianista megnyilvánulást egyformán Istentől jövő ajándéknak fogadnak a szabadegyházi gyülekezetekben. Ez alól a különböző irányú pünkösdi mozgalmak sem kivételek. A világszerte megnyilvánuló enthuzianista igénynek több oka is van véleményem szerint. Egyrészt megtalálható az igény növekedésének mélyén az egyházak intellektuális racionalizmusa, a Szentlélek szerepének háttérbe szorítása a keresztyén tanításban, de más valláspszichológiai, sőt szociológiai okok is. A mai ember érzelemszegény, túlfeszítetten intellektuális szellemi miliőben él. Elidegenedett a munkájától, és nagyon sokszor egy szinte áttekinthetetlen gépnek, termelési folyamatnak vagy bürokratizált világnak értelmes Vagy értelmetlen csavarja. Az érzelmek, a lelki emóciók helyet kérnek, felszínre akarnak törni, és az enthuzianista jelenségekben ezért törnek felszínre. Meggyőződésem szerint ezekre nekünk felekezeti különbség nélkül kell figyelnünk, de ugyanakkor az Igére alapuló egészséges kritikával kell ezen a téren rendet teremtenünk. Pszichés tehertételeink ösztönös jelenségeit nem keverhetjük össze Isten kinyilatkoztatásával, de ugyanakkor nem racionalizálhatjuk egy elidegenedett vallási mechanizmusra az egyház, a gyülekezet életét. Bibliai kifejezéssel, „a szeretet által munkálkodó hitben” öltenek testet a valóságos lelki ajándékok. A ködös, viharos érzelmi kitörésekkel kísért csodás élmények nagyon könnyen válhatnak az élő keresztyén hit és szolgálat pótlékaivá.
