Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Szőnyi Etelka: Versfőkben elrejtett név – egy ismeretlen prédikátor
SZÖNYI ETELKA Versfőkben elrejtett név — egy ismeretlen prédikátor Az 1602-ben Űjfalvi Imre által összeállított és az ő előszavával ellátott, Debrecenben nyomtatott énekeskönyvben, valamint ennek három későbbi kiadásában olvashatjuk azt a halotti, illetőleg temetési éneket, amelynek ak- rosztichonja (a versszakok kezdőbetűjéből összeolvasható értelmes szöveg) mind ez ideig elkerülte az irodalomtörténészek figyelmét. A versfők együttese egy kis korrekció után (4. versszak: Jegyekről jó nekünk példát vennünk ... helyett: Régiekről jó ...): EMERJCJ CSENADJ. A szerző ily módon történő meghatározása nemcsak azért érdekes, mert XVI. századi énekszerzőink sora ezáltal eggyel szaporodott, hanem azért is, mert felhívja a figyelmet egy olyan személyre — Csanádi Imrére —, akinek a változatos és gazdag életútján szinte végigkísérhetjük az 1500-as évek utolsó harmadának összes felekezeti, vallási küzdelmeit. Csanádi Imre az 1520-as évek táján születhetett. Az első biztos forrás, amelyre támaszkodhatunk, a wittenbergi egyetem albuma, melyben megtalálható a hallgatók névsora és egy wittenbergi jegyzőkönyv, amely szerint itt ordinálták Olaszliszkára lelkésznek 1551 augusztus 19-én, Emericus Zena- dinus néven. Hamarosan a közeli Abaújszántóra került, amit egyik volt iskolatársa, Martin Rakovsky egy verséből tudunk, melynek ajánlása 1555-re keltezve a következő: Ad Pium, virtute et eruditione ornatissimum virum, D. Emericum Czanadi, pastorem Ecclesiae Dei in oppido Pannóniáé Zantho, cis Tybiscum ad radices Carpati. (A kegyes, érdemmel és tudománnyal ékes Csanádi Imre úrnak, a pannóniai Szántó város gyülekezete lelkészének, a Tiszán túl a Kárpátok lábánál.) Egy év múlva már Erdődön tölt be lelkészi hivatalt az onnan eltávozott Károlyi Boldi Sebestyén helyén. Ebben az időben Csanádi megbízható, hithű evangélikus, jó tanítványa szeretett mesterének, Melanchthonnak. 1557. június 13-án még a szakramentáriusok ellen összehívott kolozsvári zsinaton is megjelenik, ahol a hitvalló nyilatkozat aláírásával tesz tanúságot hite mellett. 1560-tól — a kassai levéltárban őrzött iratok adatai szerint — ismét Aba- újszántón tartózkodik. Hogy miért hagyta oda Erdődöt, nem tudjuk. Ekkor azonban már bizonyára a svájci reformációhoz közeledett, mert a szántói földbirtokos (Serédy János) gyámja az a Némethy Ferenc volt, aki igen jó kapcsolatban állt Méliusszal, s haláláig ő volt vidékén a szakramentáriusok (helvét irányzatúak) legfontosabb patrónusa. Nyilvánvalóan nem engedte volna, hogy birtokán lutheránus legyen a lelkész.
