Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982

1982 / 2. szám - Szőnyi Etelka: Versfőkben elrejtett név – egy ismeretlen prédikátor

74 SZÖNYI ETELKA: VERSFÖKBEN ELREJTETT NÉV Némethy Ferenc 1565. február 10-én, Tokaj védelme közben elesett. Schwendi, a nemrég kinevezett kassai főkapitány 12-én elfoglalta a várat. Ekkor Alaghy János szerezte meg a Serédy-birtokokat és sietett elkergetni Csanádit szakramentárius nézetei miatt. Innen — egyes feltételezések szerint — Csanádi Eger környékére költöz­hetett, mindenesetre ekkortájt ismerkedik meg Egri Lukáccsal, aki Kolozs­várott az antitrinitárius útra tért Dávid Ferenc első követői közé tartozott, s a magával hozott új elveket azon nyomban hirdetni kezdte Egerben is. Csa­nádira nagy hatással voltak ezek a prédikációk, így hamarosan ő is antitri- nitáriusnak vallotta magát. Az ily módon egyre terjedő tévhit megfékezésének reményében Károlyi Gáspár gönci lelkész és kassavölgyi esperes 1566. január 22-ére Göncre zsi­natot hívott össze. Egri a zsinat elé terjesztette hét tételből álló hitvallását, s bár nyilvánvalóan kisebbségben volt, lehettek a zsinaton követői, mert Ká­rolyi következetesen többes számot használ cáfolatában. Név szerint csak az egy Csanádi Imrét ismerjük. 1567-ben Csanádi Kassára ment, de ebben a lutheránus szellemű városban természetesen nem kaphatott támogatást egy antitrinitárius. Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kisszeben egy seniorátusi kerületet képezett. Az 1548-i or­szággyűlés XI. dekrétuma értelmében, amely kimondja, hogy az országban netalán létező anabaptisták és szakramentáriusok kiűzendők, I. Ferdinánd az öt szabad királyi várost arra kötelezte, hogy szerkesszék egybe hitvallásuk tételeit. Ez az úgynevezett Confessio Pentapolitana, mely az Ágostai Hitval­lás kivonata. A városok magisztrátusa ehhez a hitvalláshoz ettől fogva áll­hatatosan ragaszkodott. így tehát Csanádit Kassán Károlyi és Schwendi el­fogatta és tizenöt napi fogság után örökre kitiltotta a város területéről. Okul szolgált erre az, hogy nevezettet már előző földesura (Alaghy) is azért űzte el, mert istenkáromló nézeteket vallott, most pedig Kassán is az egyházuk tanait támadja. „Itt is terjeszteni kezdé mérgét, s az egyház tanait gúnyolta, azt mondván, hogy mi az úrvacsorában nem a Krisztus, hanem az ördög tes­tét vesszük.” Hogy mik voltak ezek a nézetek, pontosan nem tudhatjuk. Csak következ­tetni lehet mesterének, Egri Lukácsnak az elveiből. Egri is, mint az antitrini- táriusok szellemi vezérei: Servet és Gentile, a szentháromságtani fogalmak tárgyalásánál erőteljesen a Szentírásra hivatkozik. Eltér atekintetben az athanáziuszi háromságtantól, hogy az Atyában szemléli az egész istenséget: háromságfelfogásában érződik egyfajta lépcsőzetes elrendeződés, melyen be­lül az Atya az egyedüli igaz istenség. Futótűzként terjedtek az új hit tanai, hamarosan Miksa császár is tudomást szerzett róluk. 1570. március 8-án egy rendeletet küldött Kassa városához, hogy a „kegyetlen lélekgyilkosokat” — akiken a Szentháromság-tagadókat, valamint az anabaptistákat és a helvét tanok hirdetőit érti — „kerüljék és minden módon elűzzék és kizárják”. Részint e rendelet eredményeként 1568 januárjában elfogták Egri Luká­csot. Csanádi valószínűleg idejében értesült erről és elmenekült. így őt nem lehetett Kassán zsinat elé állítani és elítélni. Szökése viszont bizonyítékként szolgált arra nézve, hogy ő is Egri társai közé tartozik, így körlevélben érte­sítették a felső-magyarországi vármegyéket (a Sáros megyeit ismerjük), hogy sehol se fogadják be az eretneket. Hogy Kassáról, illetőleg Felső-Magyarországról való kitiltása utam hol tar­tózkodott Csanádi és mit csinált, arról nincs adatunk; az azonban biztos,

Next

/
Oldalképek
Tartalom