Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Szalatnai Rezső írói örökségéből. Nemzet és emlékezet (folytatás)
54 SZALATNAI REZSŐ ÍRÓI ÖRÖKSÉGÉBŐL körül nevezetes arborétum százados fái párásán illatoznak a fényben. Nap tűz a sárga homokra a kastély körül, s az ösvényeken, csikorog a homok, akárha üvegből volna. Állhatsz olyan faóriás alá, melyet Mária Terézia uralkodása idején ültettek el. A kastély klasszicista stílusban épült, a XVIII. század végén. A bejárat felől földszintes, a parkból belépve emeletes épület, kis toronnyal. Rigók, fecskék, kopácsoló harkályok társulnak a csendhez, meg egy rózsakert, virágos táblák s a konyhánkhoz tartozó veteményes kert. Nem lebzselők járkálnak itt, hanem igazi dolgozók. Kis táskagépek kattogása hallik a vasrácsos ablakokból. Az étterembe harangszó hívja a vendégeket. A váraljai ősi község fölött még romjaiban is vezérel a vár. Harmadfél- száz méternyi magasságban áll, visszainti egész múltunkat. IV. Béla rendelkezése szerint a pannonhalmi bencések építették, aztán a királyok mindig bővítették a haza védelmére. Szigliget azon a sávon terült el, melyet nem tudott túllépni a török. A Habsburgok robbantották föl, mint megany- nyi ép várunkat. Szigliget várát vihar idején röpítették levegőbe, villámcsapás érte a puskapor raktárát, magyarázták a népnek átlátszó hazudozással. Azóta vár helyett a nép munkaszeretete és ereje védi Szigligetet. Föltárni- való föld ez is. Évtizedekkel ezelőtt egy műkedvelő kereskedő-tudós, a sümegi Darnay Kálmán, kétezeréves rézbaltát ásott ki a vár alatt. Később egy kőhalom alól hatvanhárom csodálatos ékszert emelt ki. Rómaiak, hú- nok, avarok laktak itt a magyar honfoglalás előtt. Az egyik szőlőkerti útkereszteződésnél ma is látható az árpádkori szépséges templomrom, az Ava- si torony. Szigliget pajzs és kard volt, védőbástya; felfedezhetjük szerényen, hogy nemcsak minket védett. Volt Szigligetnek olyan várkapitánya, aki megvédte a Balaton felől is, kis hajóhaddal, amikor a törökök naszádokon közeledtek a vár alá. Nem feledték el a szigligetiek. Műemlék a vár alatt a Lengyel-kúria, oszlopos fehér tornácával, kőkeríté- ses kapuval, címerrel s alatta egy püspöki szakács verses felirataival. A kúriát nemrég építették át, derék kis penzió, s vendéglő nyílt benne, megkóstoltuk illatos feketéjét, szigligeti borait, szétnéztünk a tavon. Odébb áll a százéves templom, pápaszemes, horpadt mellű néne húzogatja a harangot, csak egyetlen oltára van, az is tejszín olajfestékkel mázolt faoltár. Még a zord Kárpátokban is, ahol szőlő helyett zab terem meg krumpli, díszesebb templomokat találtam. A falu szélén figyelemre méltó épület kínálkozik a szemnek, a híres szigligeti vízimalom. S maradt még néhány nagyon szép népi stílusú parasztház is, ragyogó fehér tornáccal, ma már műemlék. Amióta felfedezték Szigligetet, pesti értelmiségiek építkeznek a domboldalakra, vagy megvásárolják a rokonságtól a szülői házat, ott üdülnek. A szőlőkertek minden pontjáról, hol jobbra, hol balra, kitűnő kilátás nyílik a tóra, s a hegyekre. A Balaton ritmusa teljes szélességben zeng a fényben. Az ember, aki itt sétál, úgy érzi, kis nemzeti parkban ballag. A tó tükre beragyogja a falut, mint a gyerek, aki tükörrel játszik. Mindenütt szőlőt, barackot, mandulát, szilvát, diót talál a tenyér. Az egyik dombot úgy hívják, hogy Királyné szoknyája, azon terem a legédesebb szigligeti bor, a másik domb neve: Rókarántó, ott érik a legerősebb bor. Régi, falba dugott Szűz Máriával s évszámmal megjelölt hűvös pincékbe, ha bekopog a kiránduló, pohárka fehér borral, friss cipóval, rakás gyümölccsel kínálják meg, mint régen a vándorokat, akik híreket hoztak távoli vidékekről. A szigligeti bornak jövője van.
