Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Halász Kristóf: A bennünk lakozó orvos. A sebgyógyulás és regeneráció vezérlése
'5 8 HALÁSZ KRISTÓF: A BENNÜNK LAKOZÓ ORVOS sének is valószerűtlen, pedig a tengeri uborkák (Holothurioidea) állatfajai közt léteznek ilyen mesebeli lények; nagy veszélyben kiöklendik egész bensőjüket, csakhogy maguk megmenekülhessenek. A hosszúra nyúlt fajok még darabokra is szakadnak, míg az ellenség valamelyik darabot falja, addig a többi megmenekülhet. Még szinte jól is jár az állat, mert több lesz belőle; a darabok kiegészülnek és a létszám gyarapodott. íme, az élet sakkhúzása az •üléssel szemben! A nagyokat ugró szöcske is meglepő képességgel újra növeszti az egész lábát, ha az valamelyik madár csőrében maradt. Vedléskor már új ugrólábbal bújik ki a régi, kinőtt kitin-ruhából. Alaposan meghökkennénk, ha a balesetet szenvedett gépkocsi önmagától újra fejlesztené elvesztett kerekét. Pedig a szöcskével valami hasonló történik. A törékeny farkú gyík, a kicsiny örvényférgek, ezernyi más állat és igen sok növény képes ilyen teljesítményekre. A mi sebeink gyógyulása csupán halványan jelzi, hogy bennünk is működik, vagy őrködik a regenerációs képesség, ha sokkal korlátozottab- ban is, mint a védtelenebb élőlényekben. Fejlődésmechanikai magyarázatok Sokat foglalkozott ezekkel a kérdésekkel a Nobel-díjas H. Spemann, a fejlődésmechanikai tudományág legismertebb képviselője. Manapság már kissé időszerűtlen, hogy a regenerációt egyszerűen fizikai-kémiai összefüggések alapján próbálta értelmezni. A tudományág egykori elnevezése is inkább a fejlődésélettan és az örökítés modernebb fogalmaihoz idomult. Annyi azonban kétségtelen, hogy ma már jórészt ismert összetételű állati és növényi hormonok, szabályozó anyagok részt vesznek a sebgyógyulás és regeneráció folyamatában, amely lényegét tekintve a fejlődés megismétlődése. A fejlődés vezérlői a fajra jellemző kromoszómák, a bennük rejlő génekkel. Ezek indítják meg az anyagcserét intéző enzimek képződését a velük kapcsolatban keletkező hormonokkal és egyebekkel. Az egész együttes összehangoltan működik, mint valami zenekar a karmester pálcája alatt. Ha azonban hiba csúszik az együttműködésbe, a karmester lekopogja a zenekart, és a hibás résztől kezdve újra lejátszatja a zenemű egy részét. A sebgyógyulás és regeneráció esetében is a fejlődés visszatér (!) az elrontott részhez; mintha láthatatlan karmester figyelné az egészet, és most megismételné az utasítást. A tudományos nyelvezet persze nagyon szakszerű kifejezésekkel (pl. „visszacsatolás”, „alloszterikus enzimszerkezet”, serkentés-gátlás stb.) illeti az itt folyó eseményeket. Számunkra azonban legfontosabb lehet az a bátorító felismerés, hogy legapróbb sebeink is számon vannak tartva a gyógyító törvényszerűségek és azok Alkotója előtt. A sebgyógyulás és az újraképzés élettani hátterében különlegesnek látszó „figyelő-szolgálat” áll; nem más ez, mint az egymáshoz rendelt részek kölcsönös viszonya: a korreláció. Minden kicsiny rész egyensúlyban van a többivel. Ennek a békés együttélésnek a megzavarása indítja el a folyamatokat a helyreállítás irányába. Kétségtelen, hogy a korreláció a kölcsönös akadályozásból is adódik, de ennél sokkal mélyebbre terjed a sejtek és a belőlük képződött élő szövetek eleven kapcsolata; egészen a sejtekben elhelyezett génekig. Ezeket a néhány molekulából álló duzzanatokat, amelyek gyöngysorként sorakoznak az öröklődő sajátságokat hordozó kromoszómák feltekert fonalain, különleges fe
