Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982

1982 / 1. szám - Angelus Silesius: Párversek az Arkangyali vándor-ból (továbbá a 77. oldalon, Hárs Ernő fordítása)

HALÁSZ KRISTÓF: A BENNÜNK LAKOZÓ ORVOS

59

hérje molekulák (valószínűleg pozitív elektromos töltésű hisztonok) elfödhetik. Annál is inkább feltételezhető ez, mivel a gének anyaga ellenkező (negatív) elektromos töltésű, ennélfogva magukhoz vonzhatják a hisztonokat, amelyek mintegy betakarják a géneket, és elzárják a sejtben folyó anyagcserétől. A zárlat olyan belső változástól szűnik meg, amely eltávolítja a géneket takaró hiszton-molekulákat. A gén most már kölcsönhatással lehet az anyagcserére, az pedig a génre.

Minthogy a gén helyhez kötött (a kromoszómák fonalain), ezért működését áttételek útján fejti ki. Az eredmény olyan különleges enzim-fehérjék megjelenése, amelyek szerkezete mintegy másolata a gén szerkezetének. Következésképpen olyan irányba terelik az anyagcserét, hogy az megismétli a fejlődésnek egyszer már lejátszott részletét.

Sebzések, csonkítások nyomán a környezetben visszamaradt ép sejtekben olyan gének jutnak megismételt szerephez, amilyenek az eltávolított testrészt valamikor létrehozták. Mindebből arra is következtethetünk, hogy testünk minden egyes parányi élő sejtje magában hordozza az egész szervezet génekben leírt képletét, melynek bármelyik szakasza szükség esetén újra megvalósulhat a károsodott szervezetben. Fölöttébb csodálatos ez és alig- alig érthető; különösen, ha meggondoljuk, hogy mindez a sokoldalú lehetőség a legkisebb tűszúrásnál is parányibb helyen, a sejtekben is kicsiny teret elfoglaló génekben rejlik.

ANGELUS SILESIUS

Párversek az Arkangyali vándor-ból

Az Isten végtelen hatalmú, s tudd meg, ember, hogy határaira mindvégig maga sem lel.

Krisztus bármennyiszer szülessék is a földre, ha szívedben nem él, elkárhoztál örökre.

Isten szántóvető, örök igéje mag, ekéje szelleme, szántóföldje te vagy.

Ahol Isten a tűz, szivem a tűzhely ott, melyben a hiúság rozsé je ellobog.

Ha látásod szűnik, míg nézed a napot,

ne a nagy fényt, csupán gyarló szemed okold!

Túl kicsi még ahhoz, ki maga nem a minden, hogy hozzád, Istenem, s művedre feltekintsen.

Hárs Ernő fordítása