Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 89 gazdag tárháza a kis mű az életsegítséget jelentő gondolatoknak, útmutatásoknak, hogy azokból sok az egész rendszer átvétele nélkül is lelki erőt, belső egyensúlyt, emberi kapcsolataink javulását eredményezheti. Kiragadott példa: Vannak az életünkben olyan helyzetek, konfliktusok, amelyek elől állandóan menekülünk. Próbáljunk meg ezekre előre felkészülni: „gondolatban megváltoztatjuk a viselkedésünket: szembefordulunk a helyzettel. Ezt egész pontos részletekig ki kell dolgoznunk, gondolatban végig kell élnünk. Szó szerint meg kell fogalmaznunk mondatainkat, képszerűen látnunk kell magatartásunkat, hallanunk, mit válaszolnak nekünk, és ekkor mi hogyan reagálunk.” Persze előfeltétel, hogy igazunk legyen. Ezt előző gyakorlatok során tisztáznunk kell. Gondolati úton így eljutunk egy számunkra belsőleg megnyugtató viselkedéshez, megoldáshoz. Ebből a végiggondolásból gyakran magától megszületik a végrehajtás is. Ha nem, akkor többször bele kell mélyedni néhány gondolatba, amelyet a könyv ajánl, s mindez segít a valóságban megtörténő véghezvitelben. — Vagy: magában is jól használható tanács a napunk előre való átgondolása, tennivalóink rangsorolása, a kínos helyzetek számbavétele, a várható vagy beilleszthető örömök stb. Keresztyén szempontból is csak ajánlható a könyv. Filozófiai és vallási vonatkozásban a szerző az általa kidolgozott módszert semlegesíti, tehát mintegy tárgyi eszközként kínálja, amelyet nem hívő, keresztyén és más valláséi hívő egyaránt használhat. Az emberben magában rejlő lehetőségek kiaknázásának tekinti az útmutatásait. Az absztrakt tartalmakra való koncentrálást tárgyaló szakaszban, a példaképen felsorolt koncentrációs gondolatok — modern változatban — az ószövetségi Példabeszédek Könyvének életbölcsességeire emlékeztetnek. Ezeken a mondásokon érdemes elgondolkozni. Illusztrálásul lássunk egyet: „A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen.” „Ennek végiggondolását így fejti ki a szerző: „... rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és a jövő irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. E- közben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellő mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk. A jelenre kell elsősorban odafigyelni.” A hívő keresztyén bibliaolvasó el- csendesedéséhez kaphatunk indítást akaratlanul is a könyvből. A Szentírás egyes szakaszai, mondatai, akár a hazánkban is használatos Bibliaolvasó Útmutató (Losungen) napi igéi tulajdonképpen ilyen koncentrációs tartalmúi szolgálhatnak. Azzal a különbséggel, hogy mi ezeken keresztül az Isten hangzó szavára, az élő Krisztus tanácsára figyelünk, s megtelünk tőle jövő erővel, békességgel, bizodalommal — ugyancsak belső rendeződésül, az életben való helytállásra. Például a június 13-i zsoltárigére koncentrálni nagy ajándék aznap: „Mikor azt gondoltam, hogy ros- kad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem” (Zsolt. 94. 18.) A könyv és a szaknyelv által meditációnak nevezett „pszichés gyakorlatforma” vallási téren a misztika körébe tartozik, akár a taoizmus, a zen-buddhizmus, a hinduizmus, akár a keresz- tyénség talajából nőtt. A belső megüre- sítés ilyen esetben az istenséggel, transzcendens erőkkel, az Istennel való titokzatos, közvetlen egybeolvadás élményét kívánja szolgálni. Mi az Isten igéjére való koncentrálást, az Istenhez forduló imádságos koncentrálást azért részesítjük előnyben, mert a belső megüresítés pillanataiban végbemenő lelki folyamat során soha nem tudhatjuk: mi jön a saját tudattalanunk emberi mélyéből, és mi származik valóban az Istentől. Veöreös Imre
