Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Bozóky Éva: A család a változó világban
BOZÓKY ÉVA: A CSALÁD A VÁLTOZÓ VILÁGBAN 75 dcdik, amikor két ellentétes modell ütközik vagy amikor ezeken kívül még eltérő a világnézet, különböznek az értékek, s a két fiatal egyszerre csak rádöbben, hogy idegen mellett él. 1 er es idő Nem véletlen, hogy falun tizedannyi válás sincs, mint a városokban. Ezt nem magyarázza csupán a háztáji gazdaságban folyó közös termelés, az együtt gyűjtött vagyon, sem pedig a falu szájától való félelem. Van ennek más oka is: falun a fiatalok azonos gyermekkori benyomásokat hordoznak, kiskoruktól fogva ismerték egymást, azonos szokások, hagyományok érlelték őket, ugyanaz a tájszólás; egyezik a szó és az étel íze, de még a bölcsődalé is. Az összeszokáshoz kevesebb idő, energia, tudatosság szükséges, mint amikor két távolról jött ember talál egymásra. A nagyvárosi élet különösen megnehezíti ez utóbbiak helyzetét. Szerencsés esetben lakótelepi lakásba jutnak, szűk térbe tehát, ahonnan nem lehet udvarba, kertbe kiszaladni, ha zavarónak érzik egymás jelenlétét; szűk helyen, összezárva kell elviselniük egymást, anélkül, hogy az összeszokásra, lépteik összehangolására idő adódnék, hiszen munka—közlekedés—vásárlás háromszögében elmegy a nap; nem is szólva azokról, akik váltott műszakban dolgoznak és csak hét végén találkoznak. A harmónia többek közt tér és idő kérdése is, és a város mindkettőt fukarul adja. Minden házas fiatal felnőtt — hacsak nem árva — egyszerre három családhoz tartozik: az őt kibocsátóhoz, a házastársát felnevelőhöz és a saját, általa létrehozott családhoz. Súlyos belső bajok, konfliktusok forrása, ha ez a három még nagyjából sem egyezik. Pedig a modern nagyváros olvasztó kohójában ez gyakran megesik; eredménye többnyire az új kiscsalád robbanása, akár azért, mert állandó viszályban van a másik kettővel, akár mert magára maradt. S a romok alatt törött lélekkel vergődnek a válási árvák. Akik nemcsak apát vagy anyát vesztenek (a „vasárnapi” apuka peremhelyzetéből bajos nevelni!), hanem az összetartozó szülőpár közösségét is, amelyet a legjobb szándékával egyik sem képes pótolni. (György Júlia adatai szerint a fiatalkorú bűnözők 30%-a csonka családban nő föl.) Az elvált felnőttet pedig a magány fenyegeti, s azzal együtt a kétségbeesés. A nagy elzászi szociológus, Émile Durckheim már a múlt század végén bebizonyította, hogy a gyors iparfejlődés elősegítette a családbomlást, ez pedig gyakoribbá tette az öngyilkosságot. Megállapításainak érvényét az újabb hazai kutatások is bizonyítják/1 százezer megfelelő családi állapotú férfira 1971-ben 75,4 nőtlen, ugyanennyi házas férfira 47, elváltra 124,3 és özvegyre 144,8 öngyilkos jutott. A válások számának emelkedésével együtt fut fel az öngyilkosságok mutatója, mert a válás elősegíti a magányt. És bár a bontóperek kezdeményezői több mint felerészben nők, a magánytól mégis ők szenvednek jobban, mert sokkal kisebb arányban kötnek új házasságot, mint az elvált férfiak.
