Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982

1982 / 1. szám - Bozóky Éva: A család a változó világban

BOZÖKY ÉVA: A CSALÁD A VÁLTOZÖ VILÁGBAN

76

Folyamatok és feladatok

Gyors Iparfejlesztés, migráció, mobilitás más országokban is volt, mégsem hatott ennyire a családok életére. Hogy mi magyarok miért kerültünk annyira az élre mind a válás, mind az öngyilkosság statisztikáiban, az nincs teljesen felderítve. Csak a folyamatot látjuk, ha szemügyre vesszük az adatokat.5

Az ezer lakosra jutó válás

1900-ban

0,2

1950-ben

1,2

1976-ban

2,6

1910-ben

0,4

1955-ben

1,6

1977-ben

2,6

1921-ben

0,8

1960-ban

1,7

1978-ban

2,7

1930-ban

0,6

1965-ben

2,0

1979-ben

2,6

1938-ban

0,6

1970-ben

2,2

1980-ban

2,6

1945-ben

0,2

1975-ben

2,4

A folyamat nem fordult vissza, pedig most már a mobilitás és a migráció erősen lelassult. És az adatok csak a törvényesen elváltak számát jelzik. Lőcsei Pál kutatásai6 azonban kimutatták, hogy a rendezetlen családi állapotú különélők sincsenek kevesen. Reprezentatív vizsgálatai alapján 2,2%-ra becsülte a 15 évnél idősebb lakosság körében a tartósan különélőket. Még feltűnőbb a házasságkötésekre eső válási arány. 1980-ban már 80 000 házasság- kötésre 28 000 válás esett.

Miit sejtet a jövő? Megáll-e a csaMdbomlas folyamata, s ha igen, hol, mikor? Hogyan lehetne megállítani a járványt, és megerősíteni a biztonságos családi közösségeket?

Első és legfontosabb feladat a megelőzés. A fiatalok felkészítése a családi életre, a tudatos életvitelre. Az ipari civilizáció korszakában élünk, ennek előnyei mellett veszélyei is vannak, meg kell tanulnunk ellenük védekezni. Az idegrendszer terhelése jóval nagyobb, mint korábban bármikor: sporttal, egészséges életmóddal meg kell erősíteni a testet is, a lelket még inkább. Türelem, béketűrés, áldozatkészség nem elavult fogalmak. Nélkülük a legkomfortosabb élet is pokollá válhat.

Tökéletes ember nincs, egymás hibáinak megértése és megbocsátása nélkül nem lehet együtt élni. (Jobb erre már az első házasságban rájönni, mintsem a harmadikban.) A leendő gyermekek iránti felelősségre is nevelni kell, s a párválasztás olyan felfogására, hogy „szülőtársat is keresek majdani gyermekem számára, és sohasem fosztom őt meg tőle”.

A munkamegosztás tudatosítása is nevelés kérdése, hiszen a mai fiatal olykor a családi szerepek elavult és zavaros mintáit viszi magával. A nagymama kiszolgálta a nagypapát és a családot — jogosan, mert az ő munkamegosztásuk olyan volt; a mama kiszolgálta a papát és a családot — jogtalanul, mert kereső foglalkozás mellett tette, tehát a terhek nagyobb részét viselte; az unoka viszont új, igazságos munkamegosztással szeretne élni, de nem tudja, hogyan is szervezze ezt meg, s a belérögződött minták folyton ütköznek a hétköznapok valóságával.

Fontos az egyház és a hívek szerepe is, amikor a válságba jutott házastársak kérnek tanácsot, erősítést. És segítségre szorulnak — nem ítéletre! — a magukra maradottak, az elhagyottak, a családot vesztett emberek, hogy csa-