Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Nagy Gyula: Hol tart ma a keresztyén–marxista párbeszéd?
NAGY GYULA A keresztyének és marxisták közötti dialógus korunk egyik legizgalmasabb kérdése. Nagyon hosszú ideig a hívők és a marxista világnézetet vallók viszonyát az elzárkózás vagy az éles konfrontáció jellemezte. Milyen szenvedélyesen tudtak ítélkezni egyházak és vallásos emberek az „istentelen materializmus” fölött! Többnyire ugyanilyen éles kritikával tekintettek a másik oldalról is a „tudományellenes, képmutató vallásosságra”. Kevés kivételtől eltekintve ez volt a helyzet századunk első felében. Igazi párbeszédről szó sem lehetett. Még kevésbé közös etikai felelősségről és feladatokról a társadalomban. Jelentős változások Ez a helyzet századunk második felében nálunk is, a világ más részeiben is megváltozott. A vallásos emberek közül sokan kezdték felismerni, hogy nem ismerték igazán, elfogulatlanul, vagy egyoldalúan ítélték meg a marxisták világnézeti meggyőződésének alapjait s gyakorlati magatartásuk, társadalmi és szociáletikai nézeteik igazi összetevőit. Ugyanakkor a marxista gondolkodás területén is jelentős változások mentek végbe a vallás, a vallásos megalapozottságú etikai magatartás és főleg a vallás társadalmi szerepe megítélésében. Ez utóbbi vonatkozásban hadd idézzem egy neves marxista történészünket: „Látnunk és méltányolnunk kell, hogy a vallás erkölcsi értékeket, értéknormákat közvetít. . . így azután az emberi-erkölcsi normákat megtartó vallásos ember közelebb kerülhet, közelebb állhat hozzánk marxistákhoz, mint az ateista, aki közömbös embertársai iránt. Látnunk és respektálnunk kell tehát a vallást mint egyik lehetséges ágát az egyén és társadalom kapcsolatát közvetítő, bonyolult rendszernek, mint egyik lehetséges ellensúlyát annak, hogy az ember természetes individualizmusa sivár énközpontúsággá, rideg önzéssé, a közösségtől való elidegenedéssé fajuljon” (Padi Zsigmondi Pál tanulmánya a Társadalmi Szemlében, 1981. 5, 41—42.). Hogyan jutottunk el idáig? Érdekes, fontos feladat lenne végigkísérni 1945-től máig ezt a változást. De a legnagyobb szerepe ebben kétségtelenül annak a nagy történelmi fordulatnak volt, hogy marxisták és hivő emberek ugyanannak a szocialista magyar társadalomnak a keretei közé kerültek és ott együtt éltek évtizedeken keresztül. Vallásos emberek és marxisták egy „közös hajóba” kerültek. Közben rá kellett jönniük: ha ez a társadalom, népünk élni akar és jobb jövőt akar, lehetetlen a tartós konfrontáció. Össze Hol tart ma a keresztyén—marxista párbeszéd?
