Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 87 Fényszóró Bárdos Kornél, a magyar zenei műveltség szorgos kutatója a Magyar Zene 1982. évi 1. számában két, 1663 és 1669-ben kelt, nemrég megtalált kőszegi evangélikus iskolarektori szerződéssel kapcsolatban az iskolák zenéléséről ír. A Bécsi (1606) és Linzi (1645) békék vallásszabadságot biztosító mintegy lezáró évtizedében (az ellenreformáció 1671-ben indul erőteljesebben) az iskolák a szabad királyi városokban is egyházi vezetés alatt állnak, melyet a városok felekezeti hovatartozása határoz meg. „Szigorúan a zene szempontjából — írja Bárdos — ebben az időben két csoportra oszthatjuk iskoláinkat.” Az elsőben, a református és unitárius iskolákban heti 2 énekóra van, s bár az istentiszteleten, temetésen, kántáláson stb. fontos szerep jut az éneiknek, az általában egyszólamú. A többszólamú ének és a hangszeres zene Comenius, Bethlen Gábor és mások minden igyekezete ellenére csak jóval később kap teret. A másik csoportban, az evangélikus és katolikus iskolákban „a diákok énekkara az európai többszólamúság repertoárjából énekel zenekari kísérettel — a szabad királyi városokban a toronyzenészek közreműködésével is — az istentiszteleten, a temetésen, az iskolai ünnepélyeken és az iskoladrámák kíséretében. A kántálásokat, a családias köszöntéseket is hangszerekkel és többszólamú énekkel színesítik. Általában hetente négyszer” (!) szerepel ének és zeneóra. Bárdos Kornél részletesen beszámol az ország különböző gimnáziumainak zenei életéről és az azokban működő, jórészt ma is ismert muzsikusokról. A két kőszegi szerződés érdekessége, hogy „1. Ez az iskola nem volt gimnázium, hanem csupán három tanerős ún. latin iskola, melyet algimnáziumnak értelmezhetünk, s mégis központi helyet kapott benne a zene. 2. ... őket nem segítették toronyzenészek... A maguk erejéből alkották az iskola kórusát és a zenekarát.” Az iskola rektorát és két kollégáját, akik közül az egyik az orgonista, az evangélikus városi tanács nevezi ki és fizeti. Az egyház ezt kiegészíti. „A teljesen egyező szövegű iratok 15 pontjából hét pont zenei vonatkozású.” A 3. pont az úrvacsorái énekeknek a magyar iskola növendékeivel együtt történő tanításáról intézkedik. Az 5., 6. és 12. pont a kórus és zenekar szerepléseit és ezzel kapcsolatban a rektor teendőit (betanítás, előkészítés, rendtartás — fegyelmezés) szabályozza. A 13. pont előírja, hogyan viselje gondját a leltár szerint átadott hangszereknek, kottáknak és énekesikönyveknek. A 7. pont azt az országszerte ismert evangélikus hagyományt rögzíti, hogy az idegenből érkező ifjak közül csak a zenéhez értőket s azokat vegye fel, akik megígérik, hogy legalább egy évig helyben maradnak s tartson közöttük fegyelmet. A 10. pont a zenetanítás fontosságát hangsúlyozza. „Mintha csak Kodály lelke szólna a kőszegi városi tanács hangjában. Érdemes idéznünk: »-Különös gondja legyen a rektor úrnak, hogy az arra alkalmas fiúkat zenére tanítsa. Ügy haladjanak, hogy muzsikájukkal Istennek és gyülekezetnek szolgálhassanak. A zene iránti lelkesedést olyan mértékben keltse fel bennük, hogy kitartsanak a tanulásban s így mindjobban haladjanak előre a tudásban, mert a zenei tudásukkal mindenütt boldogulhatnak és megfelelő eltartást érdemelhetnek ki maguknak. Ezért naponta rendszeresen tartson egy zeneórát számukra. Amennyiben viszont rendkívüli órákra is szükség van, azoktól, akik ezt kívánják, külön díjazásban részesül."” „A kőszegi 17. századi iskolarektor s maga a városi tanács zene iránti szeretettnek és elkötelezettségének — úgy érezzük — van mondanivalója még Kodály országában 1981-ben is. A tanulságokon érdemes elgondolkodni!” — fejezi be érdekes cikkét Bárdos Kornél. Sulyok Imre
