Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Kulturális figyelő
86 KULTURÁLIS FIGYELŐ Vallomás a székely szombatosok perében Bukarest 1981. Kriterion Kiadó Különös, önéletrajzi ihletésű, elfelejtett .kultúrtörténeti távlatokat feltáró könyvet adott kezünkbe Kovács András: Vallomás a székely szombatosok perében (Bukarest 1981. Kriterion könyvkiadó). Több ez a könyv, mint egy íróember visszatekintése a gyermekkorra, emberéletünk első nyiladozó emlékeire. Inkább kollektív önéletrajznak vehetjük, olyan könyvnek, amelyben a múlt határa nem szűkül a születésre, a szülők vagy a nagyszülők személyes emlékeinek elmosódó távoli horizontjára, hanem kinyílik afelé a kihaló, sok vihart megélt kis közösség felé, melyből az író érkezett, amelynek léte nemzedékek sorsát határozta meg, és amelynek bélyege kitörölhetetlenül beleégett az író testé- be-lelkébe. Kik is voltaik hát a szombatosok? Az író, a kései unoka, gondosan utánajárt mindannak, amit erről a kérdésről a történelem, az irodalomtörténet vagy a vallástörténeti kutatás feltárt. Mégsem szakirodalmi ismertetést olvashatunk ebben a könyvben, hanem a múlt színes szövetté állt ösz- sze, személyes sorsokat feltáró érdekes történeteket ismerünk meg: a szombatosok titkát. Valamikor a Dávid Ferenc halála utáni években bukkannak fel az első szombatosokra utaló nyomok. 1581-ben kap parancsot a fejedelemtől Kova- csóczi kancellár, hogy folytasson vizsgálatot az újra meg újra elharapódzó eretnekségek ügyében. Ekkor találkozik először olyan emberekkel Kolozsvárott, akik vasárnap helyett szombatot ünnepelnek és tartózkodnak a sertéshús fogyasztásától. A könyvben Dávid Ferenc pere, Francken és Gerendi János története, melyeket Pirnáth Antal és Dán Róbert kutatásai alapján ismerünk, mind élő történetté kerekedik. Bogáti Fazekas Miklós személye is régen foglalkoztatja az irodalmárokat. Kovács András itt azzal tesz szolgálatot, hogy összefoglalja azokat a sokszor egymásnak ellentmondó végkövetkeztetéseket, amelyekre a tudomány eljutott. A szombatosok tragikus éve 1638 volt. Ennek az évnek pontos, regényes érdekességű, mégis a bírósági nyomozás pontosságával megírt krónikája vezet a hallgató századokon át a jelenig. A szombatosság sok viszály és üldözés nyomán imint búvópatak továbbélt. 1717-ben a gulbernium ösz- szeíratja őket. Akkor 108 felnőtt ember vallotta magáról, hogy kitartott a szombatos hit mellett. Bözödújfalun egészen napjainkig tovább él ez a furcsa hit és szokásrendszer. Kovács András mint jó szociológus mindennek pontosan utánajárt. A megalapozott történetismerethez a szülőföld népének ismerete és a sorsközösség vállalásának lelki töltete társul, s példamutató hitelességű vallomás születik egy falu kollektív emlékeiből. A szombatosok tragikus sorsú kis közössége sok kutatót, de több jeles írót, köztük Bözödi Györgyöt és Móricz Zsigmondot is megihlette. Mindenkor a kiközösítettek és az üldözöttek közé tartoztak. Mégis szilárdan ragaszkodtak a szülőföldjükhöz és atyáik hitéhez. Több mint háromszáz esztendős megpróbáltatásukra a töviskoronát a fasizmus rakta, amikor mint „magyar zsidókat” a német haláltáborokba hurcolták őket. Kovács András könyve az újabb kori szociográfiai irodalmunknak minden bizonnyal az egyik legjelesebb alkotása. Nemcsak egy kis közösség művészien megformált természetrajza ez, hanem egy előítélet tragikus, több évszázadra terjedő történetéé is, melynek lényege: a másféleképpen hívőt, ha meggyőzni nem lehet, hát meg keli semmisíteni. A vallomásnak a humánuma, a vallomás megfellebbezhetetlen erejű belső parancsának izzása emeli ezt a könyvet az átlag fölé. Szigeti Jenő
