Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Szokolay Sándor: Küldetést teljesítő életmű. Vallomás Kodály Zoltán kórusművészetéről
l8 SZOKOLAY SÁNDOR: KODÁLY KÓRUSMÜVÉSZETÉRŐL nyitó és záró homofón szakasz közrefogja a mozgékony polifon középrészt. A terpeszkedő pénzváltók ábrázolását a kötélből font ostor fugátója követi, majd az árusok kavargása, a pénzváltók pénzének szerteszórása, asztalaiknak feldöntése s a templomból való kiűzetésük. A tanítás prédikátori hangja: „az én házam imádságnak háza”, amelyet „rablók barlangjává” tettek. A mű tanulsága időtlen. Kodály liturgikus művei: a Budavári Te Deum és a Missa brevis. A Te Deum a Psalmus testvérpárja joggal, melyben a nagy híd-formát újra megalkotta a másfél évezredes latin himnusz-szövegre. A „pleni sunt” kezdetű fugató-szakasz másodszori megjelenése („non confundar”) a barokk kóruspolifónia betetőzése pentaton jelleggel! Európai-magyar, kiművelt-népi és a hit mélységeket megjáró szépsége szintézist keres, s ezzel egy újfajta harmonikus rend arat diadalt! Szintúgy a Missa brevis. A nyolc tételes mise egy újabb hatalmas híd-forma. Kodály legalább úgy szerette és féltette nemzetét, mint Ady Endre. Petőfi versére írt Isten csodája c. művében a kicsengés: „Emberségünkből álljon fönn hazánk!” Magyarország címerére c. művében Vörösmartyval együtt zengi: „Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet!” Hite és lángoló hazaszeretete a Zrínyi szózata c. bariton szólóra és vegyeskarra írt, életművet összefoglaló hatalmas alkotásában aratott talán a legnagyobb diadalt. A művet a recitálóbariton szóló görgeti a cselekmény felé. Homofón és polifon szakaszok váltják egymást; hatalmas fugátok az újabb híd-forma súlytartó pilléreiként állnak a „ne bántsd a magyart!” örök történelmi refrénéként! A monumentális mű kiutat, igazi pozitív lehetőségeket ragyogtat fel: „csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak!” „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!” A händeli erejű lezárás fényes D-dúrban így szól: „akik pedig téged szeretnek, mint a nap az ő feltámadásában, úgy tündököljenek! Ámen.” Kodály kórusművészetét teljességében nem tárgyalhattam, mert a jelen keretek erre nem alkalmasak. De nem is a legismertebb oldaláról közelítettem meg őt, hanem a teljesség igénye nélkül vallani akartam róla! Élete még ma is kimeríthetetlen forrásnak tűnik. Ne szokjuk meg! — vegyük komolyabban! — engedjünk az együttrezdü- lés borzongató örömének! Hagyjuk, hogy az Ének Csodája, a Zene Varázslata újra átzúghasson rajtunk! Mert a fül a Lélek kapuja! Ö mondta: „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be!”
