Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Szokolay Sándor: Küldetést teljesítő életmű. Vallomás Kodály Zoltán kórusművészetéről
i6 SZOKOLAY SÁNDOR: KODÁLY KCRUSMÜVÉSZETÉRÖL csodákat” kórusok hangján tudta felerősíteni, s ezeket az „új magyar igéket” egész életén át hirdette. Berzsenyitől Adyig, Petőfin és Vörösmartyn keresztül, Balassin, Batsányin és Kölcseyn át nem egy történelmi arcképcsarnokba vezet a kodályi zené- sítés, hanem belőlük a zene számára közös nemzeti nyelvet gyúr. Ennek alap- gondolata a Kánon-ban található: „ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!” Téved az, aki csupán hangzatos frázisnak, vezérszólamnak hallja ezt. A gondolat mélységét, nemzetnevelő felelősségét sugározzák ui. a következő sorok: „nem sokaság, hanem lélek...” Berzsenyi „bátran vigyázom” őrállását Kodály a helytállás sokágú fonatává növesztette magában, szinte kötéllé sodorta. Művészetéből kiszakítva, elkülönítve a nemzethez, társadalomhoz, hithez, morálhoz, szerelemhez, természethez fűződő kapcsolata nehezen tárgyalható! A felsoroltak Kodály vokális művészetének alaprétegei valóban, de művészi nagysága éppen ötvöző képességében egyedülálló! Kodály mindent a maga szolgálatába tudott állítani. Műveibe sokrétű művészi és emberi kifejezést tudott sűríteni. A remekművek úgy változnak az idővel, hogy mindig megújulnak és új aktualitást nyernek. Ady sorai Kodály vokális művészetét is megvilágítják: ..gyújtó szent betűink holnap gyújtanak megint!” Persze Kodály művészetét nem a népünket ostorozó aktualitás teszi naggyá, hanem elsősorban .művészi megoldottsága. Ahogy a forradalmi-Ady az istenes-Adyval „összeforr” monumentális verseiben, úgy a hit és a hazaszeretet Kodály művészetében is ötvöződik. Az sem véletlen, hogy Adyval annyiszor össze kell hasonlítanunk Kodályt, mert Ady közösségi költészete Kodály kongeniális kórus-próféciáinak elindítója, lendítője, sőt egy életen át tartó vezérlője is. Az Ady-gondolat közvetve vagy közvetlenül átszövi Kodály egész életművét. Kodály forradalmi hite a Psalmus Hungaricusban csap legmagasabbra. A históriás énekek, ősi zsoltárok látnoki újraéléssel párosulnak. Aktualizáló személyes szenvedélytől fűtve, a népzene elemeit elsőnek hevíti fel hatalmas hídformává. A múlt és jövő pillérei közé feszíti a hitet és hazaszeretetei felejtő jelent! Mindezek mellé a kontrasztok rembrandti ellentéteit, fény és árnyék, sűrűsödés-ritkulás, mélység-magasság váltakozásait, a zene összes elemeit igénybe véve, bámulatra méltó eszköztárat vonultat fel, roppant erőket egyesít: mélységes istenhitet olvaszt forradalmi pátosszal együvé. Nehéz eldönteni: monumentális alkotó- készségét vagy a legaprólékosabb, egész életén át tartó míves munkáját csodáljuk-e jobban? Az igazak megtartása, a szegények felmagasztalása, a kevélyek aláhajigá- lása nemcsak a Psalmus dantei látomása! A menny és pokol, a fent és lent, a jó és rossz kontrasztját tisztán csengő, tüneményes gyermekkaraiban is kedvére megszólaltatja. A Pünkösdölőben megfordítja a sorrendet. „A pokol kapuját földig letapodta” ellentétje lélegzetelállító: „mennyország ajtóját szépen kinyitotta.” Az istenes művészet gyönyörű példája ez, de vajon ezzel kizárólagosan a liturgikus művek sorába kell utasítanunk? Nem alkalmas-e a nem hívők gazdagodására is jelképrendszerével? A menny: nem lehet szimbóluma minden jónak és szépnek? Vagy a pokol a rútnak, rossznak, gonosznak jelképe ne lehetne? Kodály „istenes művészete” többrétű. Az érintőleges, utalás-szerű, de hitből táplálkozó világi művekben felbukkanó hangja áhitatot lehel hallgatóságába. Például az Esti dal, amely ha akarom: népdalfeldolgozás, ha akarom: altató, ha akarom: imádság, s mindezek megférnek együtt. Egy bizo
