Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Interjú Bognár Józseffel a világgazdaság mai problémáiról
INTERJÚ BOGNÁR JÓZSEFFEL 15 dent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a világ a kooperáció felé közeledjék.” Vannak-e a vázolt lehetőségnek most, beszélgetésünk idején is jelei? Bognár József: Az Ön által idézett megállapítással arra kívántam utalni, hogy gazdasági és politikai szempontból nem csupán a háború vagy béke alternatívájával kell szembenéznünk, hanem egy konkrét „gazdasági klímával’', amelyben az együttműködést akadályozó, korlátozó, nehezítő, engedő vagy előmozdító viszonyok lehetségesek. Másfelől a megállapítás a következő évekre vonatkozik, hiszen irreális lenne azt várni, hogy a mai akadályozó—korlátozó—engedő (tűrő) klímatípusból egyik évről a másikra engedő—előmozdító viszonyokba ugorhatunk. A gazdasági kapcsolatok tartalmuknál és jellegüknél fogva nem szeretik a fordulatszerű változásokat. Ezért csak fokozatos változások lehetségesek. Milyen erőtényezők és viszonyok hatnak a fokozatos, pozitív változások érdekében? Az egyik ilyen tényező az, hogy az egyoldalú (negatív) gazdasági lépések és a gazdasági háború peremén mozgó intézkedések erősítik a gazdasági krízist nemzetközi és nemzeti vonatkozásban egyaránt, ami belpolitikailag (a hatalmi viszonyok szempontjából) veszélyes fejleményeket idézhet elő. A másik ilyen tényező az, hogy a fegyverkezés a mai gazdaságban többé nem „válság-elterelő”, hanem válság-erősítő tényező. A fejlődés egyértelműen azt bizonyítja, hogy a hadigazdaságban elért technikai teljesítmények ellenére az USA a polgári technika fejlesztésében kezd Japán és egy-két közös-piaci ország mögött elmaradni. Más megközelítésben ez annyit jelent, hogy veszít világgazdasági pozícióiból. A mai helyzetben viszont az export erőteljes növelése nélkül nincs gazdasági fellendülés. Figyelembe kell venni azon nagy gazdasági erőeltolódást is, ami a mai világgazdaságban végbemegy. Ma már a világ technikailag leggyorsabban fejlődő országa Ázsiában van — amely csak a Meiji restauráció óta (120 éve) fogadta el a korszerű ipari társadalom gazdasági mechanizmusát —, és új gazdasági erőközpontok jönnek létre Latin-Amerikában, a Közel-Keleten és a világ más részeiben is. Űj fejleményt jelent az is, hogy az USA egyre növekvő mértékben „szorul rá” a világkereskedelemre importban (különösen nyersanyagok tekintetében) és exportban egyaránt. Jelenleg ezt a katonai-ipari-politikai komplexum túlerővel (fokozott fegyverkezés útján) szeretné biztosítani. Ezt azonban a mai világban a partnerek erősödése, a szocialista világ erősödő nemzetközi jelenléte és a konfliktusok gazdasági következményei mellett már nem lehet biztosítani. Figyelembe kell venni — végül — a békemozgalmak, a háborúellenes erők, a fennmaradásért harcoló emberiség növekvő nyomását, a romló gazdasági helyzettel kapcsolatos elégedetlenség erősödését és más hasonló tényezőket. Reméljük, hogy ezen tényezők kooperáció felé vezetnek egy olyan időszakban, midőn a mai ellentétes tendenciák már csődbe jutnak. („Ha a viszály elvérzik a csatákon” — amint azt Vörösmarty olyan szépen mondja. Természetesen én gazdasági téren zajló csatákra gondolok.) Ebből a rövid, prognosztizáló vázlatból is az látszik tehát, hogy a maitól gyökeresen különböző nemzetközi gazdasági körülményekre a legközelebbi években nem számíthatunk. Ez a magyar gazdaság számára annyit jelent, hogy életképességét ebben az akadályozó-korlátozó-engedő klímában kell bebizonyítania.
