Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Fabiny Tibor: A soproni líceum reformkori diákjai
FABINY TIBOR A soproni líceum reformkori diákjai Az egykori soproni evangélikus líceum négyszázhuszonöt éves jubileumát ünnepeltük ez év őszén. Az ünnepi alkalomból folyóiratunk az iskola múltjának egy nemzeti szempontból is jelentős szakaszára emlékezik egyháztörténész professzorunk tollából, aki a líceum egész történetének megírásán dolgozik. (Szerkesztő) Az 1825-ös esztendő jelentős változást hozott a soproni evangélikusok akkor már több, mint két és fél évszázados iskolájának életében. Fennállása óta a harmadik épületbe költözött a szerény schola latina-ból azóta tekintélyes líceummá vált intézmény. Űj homlokköve büszkén hirdette: AEDES MUSIS ERECTAE 1825. Az előző évtizedek diákjai még régi, ódon épületben tanultak, abban, amelyet 1657-ben emeltek az ősök ugyanezen a Hosszú soron — a mai Széchenyi téren—egy bizonyos Türk László házának a helyén, amikor a „Pflaster”- ről, azaz a Jégverem utcai első épületből az iskola centenáriumán új helyre költöztek. Még a régi épületben tanult Berzsenyi Dániel és költőtársa, Kis János, a későbbi püspök; még annak falai között írta 1804-ben a 19 éves Döbrentei Gábor — három évtized múltán a Magyar Tudományos Akadémia első titkára —, hogy „Sopronynak kies bértzei Magyar dallokra visszhangoznak”. Mintha a város lelki és szellemi vezetőit már a XIX. század húszas éveinek elején megérintette volna a közelgő új idők szele, a tanács és az evangélikus konvent több jelentős reformjavaslatot fogadott el. Egyike volt ezeknek az a gondolat, hogy — ahogyan a fenti latin felirat mondja — MŰZSÁKNAK EMELT ÉPÜLET adjon új, tágasabb otthont az immár 400 diákot számláló iskola növendékeinek. Az 1824. szeptember 30-án tartott alapkőletétel ünnepségéről írásos emlékünk is fennmaradt. A templomban Kis János, az iskolaudvaron Gamauf Teofil soproni lelkészek tartottak igehirdetést, az ünnepi beszédet pedig Seybold Pál igazgató mondta. (Ez utóbbi unokái, Poszvék Sándor és Gusztáv két nemzedék múlva játszanak ismét fontos szerepet az iskola tanári karában.). Az 1894-ig fennállott épületnek már az első diákjai között több olyan ifjút találunk, akik a későbbiek során kulturális életünk nagyjaivá váltak —, s akik nem elégedtek meg az iskola külső átalakulásával. A felavatás ünnepén mint 17 éves eminens tanuló jelen volt Vajda Péter, a Pápa környéki jobbágyfiú, a későbbi költő és író. Édesapja, mint gyülekezeti felügyelő, elnöktársa volt Edvi Illés Pálnak, a tudós vanyolai lelkésznek. Az ő ajánlatára vitte szilaj természetű, éles eszű fiát Sopronba. Az idegen nyelvű városban német szó járta. Akkoriban csak a Kis János által 1790-ben alapított Magyar Társaság szorgalmazta, hogy magyar dalok visszhangozzanak és magyar szó hangozzék a kies soproni bércek között. Akkor még csak ifjú szívekben élt a remény „a hazai Litteratúra felderülése” iránt. Vajda szívéből is ezért tört
