Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Komjáthy Miklós: „Anima naturaliter christiana’'. Emlékezés Gyóni Mátyásra
KOMJÁTHY MIKLÓS: EMLÉKEZÉS GYÖNI MÁTYÁSRA 45 Ez a kérdés a románság néppé válásának, etnogenezisének problémája volt. Hatalmas vállalkozásának tervét 1953. november 2-án ismertette a Magyar Tudományos Akadémián tartott felolvasásában. „1942-ben határoztam el — mondotta —, hogy ezt az izgatóan érdekes tudományos problémát, a román nép kialakulása színterének és eredete kérdésének a rejtélyét a teljes forrásanyag alapján, de a sovinizmus becsületes kikapcsolásával újra vizsgálat alá veszem.” Gyóni Mátyás vállalkozása, amely elé a román tudományos élet is nagy érdeklődéssel tekintett, sokkal, de sokkal több volt, mint a kérdés újravizsgálása. Esztendőről esztendőre megjelenő értekezései, amelyek egy- egy újabb lépéssel közelítették meg a probléma megoldását, az annyi szenvedéllyel, nemzeti elfogultsággal vitatott kérdés teljesen újszerű, tárgyilagos és végleges megoldását ígérték. Biztos záloga volt ennek, hogy az eredetileg tervbe vett bizánci forrásokon kívül sorra vont be kutatásai körébe latin, orosz, szerb, bolgár, francia, német, óizlandi, arab, héber, örmény és szír forrásokat. Gyóni alaposságára, sokoldalúságára, a dolgok legtávolabbi összefüggéseit is meglátó és feltáró képességére talán legjellemzőbb az a nagyszerű tanulmány, amelyben a vláchok (a szláv nyelvekben az új latin népek neve, innen a magyar oláh) sajátos gazdálkodását több évezred távlatában Homérosz korától napjainkig tette vizsgálat tárgyává. Ragyogó fejtegetéseinek végső következtetése az, hogy hamarább következik be egy nép életében a nyelvcsere, semmint hogy a természeti viszonyoktól megszabott életformája, életének gazdasági alapja megváltozzék. A Balkán-félszigeti románok ma is kétnyelvűek, s a középkori források alapján ítélve, a Balkán-félszigeti vlách- ság egész története folyamán kétnyelvű lehetett. Ily körülmények között — s e megállapításával Gyóni Mátyás már-már a nagy rejtély megoldásának küszöbéig jutott — könnyen feltehető, hogy a vláchság (románság) körében nyelvcsere ment végbe. Tehát nem sok a valószínűsége annak, hogy Erdély románsága közvetlen leszármazottja az egykoron ott élt rómaiaknak. Ezt a kristálytiszta lelkű embert, aki férfikorában is egy gyermek jóhiszeműségével állott a világban (sokan vissza is éltek ezzel), ahogy éppen imént idézett tanulmányában, mintegy elszólva magát, mondotta, semmi más nem vezette kutatásaiban, csak az, ami a világra tárulkozó szemű gyerekeket: a kíváncsiság. Egyszerűen kíváncsi volt arra, mi az igazság. Hogy mi az igazság a román etnogenezis kérdésében, belátható időn belül aligha fog kiderülni. A halál e kérdést kutató, kíváncsi szemeket örökre lezárta. Azóta sem akadt nálunk senki, s kérdés, mikor akad majd valaki, aki Gyóni Mátyás alaposságával, lelkiismeretességével, sokoldalúságával, páratlan nyelvismeretével, múltmegelevenítő készségével veszi fel e kutatásoknak az ő kezéből kihullott fonalát. Időnap előtt kilobbant élete során része volt mindabban az elismerésben, amely magyar tudóst érhet. A bölcsészdoktorátust sub auspiciis gubemato- ris kitüntetéssel szerezte meg. Még nem volt 31 éves, amikor egyetemi magántanárrá habilitálták. Az Akamédia 34 esztendős korában választotta levelező tagjai sorába. 41 éves korában a budapesti egyetem tanszékvezető professzorává nevezték ki. Mindennél, ami csak külső sallangja volt életének, sokkal jobban jellemzi Gyóni Mátyást, hogy bár híre túljutott hazája, sőt Európa határain, biztonságban mégis csak a legszűkebb családi körben és professzora mellett érezte magát. Tudománytörténetünk nem sok példáját ismeri annak a végtelenül önzetlen, a professzori kötelességen messze túlmenő gondosságnak, amellyel Moravcsik Gyula pályakezdésétől koporsója zártáig ott állott Gyóni Mátyás mellett. A régi egyiptomiak hite szerint az emberék
