Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Aquinói Szent Tamás éneke Krisztus testéről (Babits Mihály fordítása)
46 KOMJÁTHY MIKLÓS: EMLÉKEZÉS GYÓNI MÁTYÁSRAnek lelkükön kívül van egy másik szellemük is. Mindkettő együtt születik az emberrel s mindkettő elhagyja a halál pillanatában az ember összeomló porsátorát. A lélek elszáll messze, idegen világba. A halott szelleme azonban nem mozdul mellőle, ott lebeg körülötte továbbra is, hogy óvja emlékét, és elhárítsa az ellenséges támadásokat. Gyóni Mátyás felett ott őrködik műveiben objektiválódott, tiszta szelleme, s védi emlékezetét a legkérlelhetetlenebb ellenséggel, az idő múlásával szemben is. Aquinói Szent Tamás éneke Krisztus testéről Imádlak álhitattal, Isten: rejtelem, aki e jelekben titkon vagy jelen. Néked egész szivem átadja magát, mert Téged szemlélve elveszti magát. Szem, ízlés, tapintás csalódhatük: de a hallás Rólad hittel biztosít. Hiszem, amit hinni Isten f ia szab: igédnél, Igazság, mi van igaza'bb? Isten-volta rejtve volt a .keresztfán; itt ember-arcát is rejti e talány. De -én minda'kettőt hiszem, s vallhatom, kérve amit kért a bűnbánó lator. Sebeid Tamásiként látnom nem lehet, mégis Istenemnek vallalk Tégedet. Hadd hogy egyre jobban hinni tudjalak, Tebenned reméljek, Téged vágyjalak. Isten halálára emlékeztető eleven kenyér 'és embert éltető, add hogy éljen lelkem Belőled csupán s jóízét Tebenned ne veszítse szám. Kegyes pelikánom, uram Jézusom, szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom, melyből elég volna egy csepp hullni rá, világ minden bűnét meggyógyítaná. Jézus, lkat titokba fedve látlak itt, mikor lesz, (hogy szomjas vágyam jóllakik, hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat leljem szent fényedben boldogságomat? Ámor sanctus, 1932 Babits Mihály fordítása
