Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Rudnai Gábor: Hiába
7» PÉTERFFY IDA: EGY JELES PRÉDIKÁTOR ... Horváth Ádám, aki köszöntőt mondott a most már özvegyen-árván maradt család alapításának egykori menyegzői ünnepén, ekkor már 5 éve örök nyugalomra tért. Róla is elmondható, ami Hralbovszkyról, hogy sóik kéziratot hagyott hátra. Ebből közöltünk most pár sornyit. JEGYZETEK 1. Baráth József evangélikus lelkész, Uraiújfalu, szíves közlése. Ugyanitt további adatok: „Bizonyságok: Tek. N. Alásonyi Barcza János Ür — Tek. Szakonyi János úr Nemes Szál ókról. Eskető lelkész: Németh István 2. Ezzel kapcsolatos kiadványai: „A palotai evang. árvaház felszentelésekor tartott Isteni tiszteletnek rendi.” Palota, 1973. — „A szegényeknek, kivált a gyámoltalan árvákhoz való irgalmasságnak édes gyümölcseire emlékeztető prédikáció” Veszprém, 1975. 3. A kanna leírása a kiállítás katalógusában: A 25 cm magas I. M. K. mesterjegy- gyel ellátott kanna felirata: Hrabovvszky György senior és Palotai Prédikátor ajándéka, a ki h. Bödögén Zületett (!) 1762 — 8. Marc. 4. Szakáts László evangélikus lelkész szíves közlése. Ugyancsak ő írja: „a lelkészlakás padlásán találtam egy könyv formájú iratot, melyből sikerült megállapítani, hogy a tempomépítést Hrabovszky kezdeményezte még 1817-ben és ő is fejezte be, 4 évi munka után. A könyv elején saját kézírásával: „A Lajos- komáromi Evangélika Eklésiának belső és külső tagjai Ábc. sorban, melyből megtetszik minden időben, kik mikor, mit mozdítottak értékek, marhájok és kézi munkájokkal az új templom építésében. Ide írta és íratta az élők és utána kővetkezőitek tudomására hrabovszlai Hrabovszky György senior, a nevezett Lajoskomárom Ev. Eklésiának harmadik lelkipásztora. 1817.” Hrabovszky György sírját nem sikerült megtalálni. Néhány bedőlt sírkőn a felirat már elmosódott. RUDNAI GÁBOR Hiába A lét-nemlét határán bujdokolva, árván, pokolra tévedt ember, vergődő szívemmel kopogtatok, de fénytelen, rácstalan, reménytelen magány falába ütközöm, a kívül kígyózó közöny sziszeg felém a réseken, szívemnek szegzett késeken sebzetten sírnak csendjeim, suhogva vernek verseim, mint senkit meg nem váltó, ostoba fakírok díszes ostora.
