Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Anna-Maija Raittila: Miért ne virágoznánk?
ANNA-MAIJA RAITTILA Miért ne virágoznánk? Mi természetellenes van abban, hogy az új nemzedék, az új tíz- és tizenöt évesek odadugják fejüket, erejüket és véleményüket a középkorúaké közé? Nincs-e ez éppúgy összhangban az élet rendjével, és nem éppoly örvendetes-e, mint az első májvirágok, amelyék kidugják fejüket az elmúlt ősz avai'- ja, az elsárgult levelek alól? Ugyanabból a földből nőnek ki, mint az évszázados fák, amelyeknek lehullott levelei most táplálékot csorgatnak ezek gyökereire. Egymáshoz tartoznak. Jólésik találkoznom olyan öregekkel, akik annyira alkalmazkodtak saját öregedésükhöz, hogy mernek a fiatalok között is önmaguk lenni, nem játszván meg tőlük idegen véleményeket vagy érzéseket. Ha ilyen emberek nem volnának, a fiatalok és a munkaképes korúak világa éppoly sivár volna, mint az a negyed, ahol a modem betonházak és bevásárlóközpontok hátterében nem villan fel egyetlen öreg faház vagy almáskert se. A fiatalok sokszor talán fel sem fogják ennek a szükségéit; de éppen a biztonságot adó valódiságot várják el szüleiktől. Ily módon azt érezhetik, hogy külön érzésvilágokkal, dacosságuiklkal is beletartoznak az élet egészébe. Űj táskát akartam vásárolni az áruházban. — Nem kaphatnék feketét? — kérdeztem. Az eladónő végignézett fekete kendőmön, fekete kabátomon, fekete kézitáskámon — majd egy év óta a szürke és a fekete volt az egyetlen szín a még közeli családi gyászunk miatt •—, és így szólt, szinte kihívó vidáman: — Fekete táskát nem adok el önnek! Isten se teremtett fekete virágot. Ezután kikeresett a polcról egy tisztes nagyságú, erdőzöld táskát, s elém tette. Ezzel az egyetlen mondatával áttörte bennem azt a gátat, amely mögött az életöröm már hónapok óta várt, vajon kap-e engedélyt valaha is, hogy fényre bugyogjon. Reá emlékezem minden tavasszal április közepén, amikor úgy érzem: a televény megszólal a hórétegtől összenyomott avar alól: „Egyáltalán nem haltam meg!” Az ilyen áprilisi reggelen arra gondol az ember, hogy egyetlen félig kinyílt májvirág tölcsérje is bőven elég. Több örömet el sem mernék fogadni. Elég egy keskeny rés, amelyen át Isten jósága meglepetésszerűen és tapintatosan a szívünkbe surran. Részlet a szerző legújabb áhitatoskönyvéből. Anna-Maija Raittila: Etsikää Hänen kasvojansa (Keressétek az Ö orcáját). Kirjapaja 1975. 43—48.
