Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Szennay András: A katolikus egyház teológiája és napjaink ökumenikus törekvései
12 SZENNAY ANDRÁS: A KATOLIKUS EGYHÁZ TEOLÓGIÁJA... Erre teljes határozottsággal felelhetem, hogy nem. Már csak azért sem, mert a tomizmus sohasem volt a katolikus teológia, illetőleg a katolikus egyház egyetlen hivatalosan elfogadott teológiai irányzata. A századfordulón és századunk első felében jelentős pápai megnyilatkozások hívták fel a teológusok figyelmét Aquinói Szt. Tamásra, illetőleg az ő munkásságának jelentőségére. Köztudott, hogy Szent Tamást nem lehet egyértelműen a tomiz- mussal, még kevésbé annak merev és bizonyos szélsőségektől sem ment képviselőivel azonosítani. Nevével az évszázadók során — tudatosan vagy nem — sajnálatos módon többször is visszaéltek. Ugyancsak egyoldalúan hangoztatták tanításának „hivatalos egyházi” jellegét. Ugyanakkor ma az ellenkező véglettől kell óvnunk. Sajnos, divatos lett Szent Tamás mellőzése. Pedig épp az ő iskolájában nőtt fel korunk számos kiváló katolikus teológusa, így pl. Rahner, azután Congar, vagy a jeles biblikus Pierre Benoit, és még sokan mások. Az a teológus és keresztény filozófus, aki valóban kijárta Szent Tamás iskoláját, nem gyanakvással tekint a modem teológiai és bölcseleti irányzatokra, biblikus megújulásra és általában keresztény értelmezésű kísérletekre, hanem őszinte nyitottsággal. Hiszen nem feledkezhet el róla, hogy maga Aquinói Szt. Tamás a saját korában — hogy úgy mondjam — veszedelmesen modem volt sok hagyományosan gondolkodó szemében. Nem ok nélkül figyelmeztetett XIII. Leó az „Aetemi Patris” enciklikában, hogy nemcsak ismételni, másolni kell Szt. Tamást, hanem az ő szellemében kell művelni a teológiát. És köztudott, hogy ez a szellem és szemlélet a saját korában rendkívül modem volt. Anakronizmus lenne korunk természettudományos vagy biblikus ismereteit őnála keresni. És igazságtalanság lenne őt és tanítását fenntartás nélkül a „tomizmussal” azonosítani. Szerkesztő: Adódnak-e a mai katolikus teológiában nehéz, vívódó kérdések? Az intellektuális becsületesség megköveteli, hogy a kérdésre igennel válaszoljunk. Vonatkozik ez mind az elméleti, mind a gyakorlati, p ászt orális teológiára. A terjedelem nem engedi meg, hogy hosszabban szóljak pl. a horizontális-vertikális szemlélet éleződéséről (melyek közül bármelyik abszolutizálása végzetes lehetne számunkra), azután az egyházi magisztérium szerepéről és a tévedésmentesség problémaköréről, az ún. forradalmi felszabadítás!, illetőleg politikai teológiáról, azután a lelkipásztori teológiában elméletileg és gyakorlatilag egyaránt még ki nem forrott bázisközösségek kérdéséről, a nők intenzívebb bekapcsolásáról a különféle egyházi szolgálatokba, az elváltak, újraházasodtak helyzetéről, a családtervezés kérdéséről, a tömegpusztító fegyverek, illetőleg a háború és béke problematikájának újabb megközelítéséről, az emberi szolidaritás egyetemes kiterjesztésével foglalkozó kérdésekről, és még sok minden másról. Bizonyára ismerős a folyóirat olvasói előtt az ún. Küng-ügy, és talán naiv az a vélekedés, amely azt tartaná, hogy Küng egyházi tanítási engedélyének visszavonásával az ügy végleg lezárult. Ahogyan Walter Kasper, napjaink rangos katolikus dogmatikusa mondja: Küng kérdésfelvetései jogosak, számos ember ki nem mondott, világosan meg nem fogalmazott problémáit igyekezett közérthető módon föltárni. Kétségtelen, hogy a kielégítő feleletet nem adta meg, ezért a fölvetett problémák további elmélyítést, kutatást igényelnek. A vívódó kérdésekre adandó válaszok annál nehezebbek, minél kevésbé egyértelmű egy-egy problémakomplexummal kapcsolatban a kinyilatkoz
