Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981

1981 / 2. szám - Szennay András: A katolikus egyház teológiája és napjaink ökumenikus törekvései

fcortárs teológus munkásságát tartja szem előtt hazai katolikus teológiánk hogy csak egy-kettőre utaljak: Yves Cougar, Dominique Chenu, Josef Ratzinger, Heinrich Fries, Walter Kasper, Ferdinand Klostermann és még sokan mások.

Szerkesztő: Katolikus írások sokat idéznek protestáns szerzőktől, illetőleg hivatkoznak azokra.

Fentebb már említettem, hogy a .katolikus bibliatudomány ma már nem nélkülözheti a protestáns biblikus szakkutatók szolid eredményeit, vagy olykor munkahipotéziseit. Ugyanez áll a teológia egyéb területére is. Ma már nemcsak egy Bultmann, Conzelmann, Käsemann, Bornkamm, hanem Bohn- hoeffer, Pannenberg, Ott, Tillich, Thielicke, Moltmanm, Brunner és még nagyszámú fel nem sorolt szaktekintély műve sem hiányozhat a katolikus szakember könyvtárából. Akadémiai hallgatóim doktori értekezéseiknél csakúgy felhasználják jeles protestáns szakemberek munkáit, mint kollégáim. Úgy vélem, e téren hazánkban is egyre nagyobb nyitottsággal találkozhat a tárgyilagos érdeklődő. Megemlíteném még, hogy a szerkesztésemben megjelenő Teológia folyóiratban az elmúlt mintegy tíz esztendő során számos írás jelent meg hazai protestáns szerzők tollából. Sajnálattal állapítom azonban meg, hogy fordítva ez még nem mondható el. Ezért is örülök most a Diákonia szerkesztője felkérésének. Úgy vélem, a katolikus egyházban általában, de hazai helyi egyházunkban is egyre inkább tudatosul, hogy protestáns testvéreinkkel együtt közös forrásból merítünk, nevezetesen a kinyilatkoztatás teljességéből: Jézus Krisztusból.

Nem voltam és nem is akarok semmiféle túlzó és helytelen „irénizmus- nak” propagálója lenni. Jól tudom, hogy a „fides quae creditur”, azaz a hittartalom terén vannak egyházaink között komoly ellentétek (bár mintha lassan több vonatkozásban is leépülőben lennének). A becsületes hitbeli meggyőződést mindenkiben tisztelem, és ugyanezt várom másoktól a magam és a katolikus egyház hívei vonatkozásában. A „sötétben minden tehén szürke” elvet tükröző, az elhomályosító kompromisszumos megoldások nem vonzanak, a szkeptikus indifferentizmust nem tartom erkölcsös és járható útnak. Ugyanakkor mindenféle felekezeti elfogultságból fakadó merevséget, még inkább türelmetlen szeretetlenséget csak helyteleníthetek. Az abszolút és merev megfogalmazások nem egyszer az igazsághoz ragaszkodó hűségnek álcázták magukat a múltban és így járnak el ma is. És ami ennél is rosszabb: elfeledtetik a hitbeli lényeges közösséget. Ugyanakkor mintha azt is figyelmen kívül hagynák, hogy a keresztény misztériumok az ember számára teljesen soha föl nem tárhatók.

Ilyen megfontolások alapjáé írtam le nem is olyan rég a Vigilia folyóiratban, hogy a mindig nagyobb és erősebb Isten felé fordulás helyett gyakran csak óvunk és óvakodunk, meg félünk. Félünk elismerni, hogy Luther már mintegy 400 éve nagyon jól látott e téren, amikor így fogalmazott: „Hiszen nem mi vagyunk, akik az egyházat fenntartjuk, elődeink sem voltak képesek erre, és utódaink sem rendelkeznek majd ezzel az erővel. Csakis az tette ezt és lesz képes megtenni, aki így szólt: Veletek vagyok mindennap a világ végéig.”

Szerkesztő: Gátolja-e a tomizmus az egyház mondanivalójának biblikusabb és modernebb megfogalmazását?

SZENNAY ANDRÁS: A KATOLIKUS EGYHÁZ TEOLÓGIÁJA ... 11