Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Szennay András: A katolikus egyház teológiája és napjaink ökumenikus törekvései
IO SZENNAY ANDRÁS: A KATOLIKUS EGYHÁZ TEOLÓGIÁJA ... lyet magam évtizedekkel előbb tanultam (Norma normans, non normata), és ez egyre inkább hangsúlyt kap mai teológiánkban. Az igehirdetés korszerűsítését a szentírási ismeretekre kell építenünk, a Szentírás egyre elmélyültebb olvasásából kell kibontanunk. A 2. Vatikánum kifejezetten ajánlja, hogy papjaink és híveink buzgó olvasással és alapos tanulmányozással igyekezzenek a Szentírásban elmélyülni. Ezt a feladatot szolgálják hazánkban új magyar szentírásfordításunk, a Szentírás ismeretét előmozdítani kívánó bibliakörök, az egyre gyakoribb családi bibliaolvasás. Itt jegyezném meg, hogy számunkra, szakteológusok számára rendkívül nagy értéket jelent számos protestáns biblikus szakember munkássága, illetőleg könyvei. Nyugodtan állíthatom, hogy ezek eredményei nélkül ma már el sem képzelhető katolikus teológiai, illetőleg biblikus szakmunka. És arról is meg vagyok győződve, hogy napjaink katolikus biblikus szakkutatói munkásságából sokat merítenek protestáns testvéreink. Szerkesztő: Szívesen hallanánk néhány szót Karl Rahner hatásáról a zsinat utáni magyar teológiában. A kérdés nem meglepő, indokolt is, de teljes jelentőségében, realitásában ma még aligha mérhető fel. Talán kissé különösen hangzik, de úgy gondolom, hogy Rahner szellemi nagyságának hatása még a kívülállók, sőt távolállók, így pl. az ateisták felé is kisugárzik. Rahner nyitottsága, antropológiája — úgy vélem — komoly hatással van a más világnézetű kortársakra is. A magyar katolikus teológiában közvetlen hatásról csak kis mértékben szólhatok. Hiszen csupán néhány írása jelent meg fordításban, továbbá Teológiai Kisszótána —, és a fiatalabb teológusok, elsősorban a teológiai hallgatók nálunk jobbára csak ezekből ismerik. Elmélyültebb ismeretéről — eltekintve néhány katolikus szakkutatónkat, teológusunkat — a magyar katolikus egyházban aligha beszélhetünk. Jelentősége azonban áttételesen mégis nagy. Nem kis mértékben járult ugyanis hozzá, hogy bizonyos „gettószemléletet” papjaink és híveink egyre inkább fölszámoljanak. Nyitottságával előmozdította mind az ateistákkal való dialógust, mind pedig az ökumenikus törekvéseket. Rahner gyakran elmondta és leírta — ez irányú gondolatai hazai katolikus egyházunkban is egyre ismertebbek —, hogy olyan egyházat kíván szolgálni, olyat szeretne mielőbb látni, melyben nemcsak föléled, de elevenen is hat az ökumenizmus szelleme. Szerin,te még nem mélyedtünk el igazán ebben a Szentírásból táplálkozó szellemben. Nyilatkozatok ugyan elhangzottak, bizottságokat alakítottak — és ez fontos is. De — vallja Rahner — önmagunkat kellene egyre jobban elkötelezni. Őszintébben kellene egymáshoz közelednünk. Üj, reális kezdeményezéseket kellene tennünk, hogy ne egy helyben topogjunk, hogy tovább léphessünk. — Azért hoztam föl itt Rahner néhány többször is leírt, elmondott gondolatát, mert éppen ezek fémjelzik a „gettó,szemlélet” fölszámolására irányuló törekvéseit. Rahner hatásához kapcsolhatnám ,azt a ma modemnek tűnő kijelentést is, hogy nem annyira megreformált kereszténységre van ma egyházunknak (és általában az egyházaknak) szüksége, hanem radikális keresztényekre. Ha köztünk, keresztények között egyre többen akadnának, akik „halálosan.” komolyan veszik az Isten- és emberszeretetet, akkor szinte minden ökumenikus kérdés megoldásának kulcsát már kezünkben tartanánk. Amikor néhány gondolattal Rahner hatására, jelentőségére mai teológiánkban utalok, nem hagyhatom figyelmen kívül azt sem, hogy rajta kívül még számos kitűnő
