Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980

1980 / 2. szám - Rainer Mária Rilke: Az életem egyre nagyobb gyűrűket vet (Hárs Ernő fordítása)

FABINY TAMÁS: AZ IFJÜSÁG ÖNÉRTELMEZÉSE...

87

A tisztaság kérdése újra és újra előkerül ennél a három írónál, s többnyire úgy, mint valami elérhetetlennek tűnő messzeség. Mindhármukban — és miért ne hihetnénk, hogy az általuk képviselt egész nemzedékben is — él a vágy valamiféle megtisztulás iránt. Bereményi kitalál egy személyt, akit sohasem szerepeltet, akiről csak beszélnek: egy korán meghalt gyermeket, Imrét. A szüntelenül álarcot viselő emberek között az ő csak sejthető alakja, eszmeisége képviseli az elveszett tisztaságot: „Még az arcára sem emlékszem. Kezded már érteni? Ti mind másmilyenek vagytok, Imre semmilyen. Ö az, aki egyedül megfelel nekem most.”

Esterházy más műveiben is könnyed, gondtalannak tűnő felszín alá rejti szinte szégyenlős vágyakozását a tisztaság után, de a mélyréteg újra és újra árulkodik, leginkább talán a Fű, sár novellában, ahol „füst és részeg szó között préselődve” észreveszi azt a lelki törést, amelyet egy önfeledten lelkesedni tudó fiúnak okozott egy negyvenes, „szép és fals maszkot” viselő nő. Csak ő veszi észre, amint a kiskölyök vállát „két kézzel rázza a zokogás”.

Hajnóczy önemésztő hősének egyik látomása pedig mindennél szebben mutatja a kétségbeesett megtisztulni-vágyást, egy nemzedék törekvését: „A férfi hol a sárga porban botladozott a sárga kövek között, hogy átjutva a városon, találkozhassék a feleségével, hol ismét felülnézetben látta a várost és önmagát is, ahogy botladozik a romok labirintusában; ilyenkor látta, túl a városon, a bokrok vagy fák zöld síkját. Talán édesvíz is van ott, gondolta, mert ajka cserepes volt, torka száraz, s nagyon szomjazott, talán ott vár rám a feleségem.”

RAINER MARIA RILKE

Az életem egyre nagyobb gyűrűket vet

(Ich lebe mein Leben in wachsenden Ringen)

Az életem egyre nagyobb gyűrűket vet a földi dolgokon át.

Talán be se végzem a legnehezebbet, de elkezdem legalább.

Az Isten, ez ősi bástyatorony, kit körbeszámyalok;

s még nem tudom, sólyom-e, szél-e vajon, vagy zengő dal vagyok.

Hárs Ernő fordítása