Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Tóth Lajos: Tessedik Sámuel iskolája
TÓTH LAJOS: TESSEDIK SÁMUEL ISKOLÁJA 51 anyagi eszközöket. Az alapvető feltételt, 6 katasztrális hold szikes földet a szarvasi uraság, br. Harruckern, biztosítja. Tessedik Önéletírásában rögzíti, hogy 1780. május 8-án — vagyis pontosan 200 éve — kedvező választ nyert, nyomban megindította az iskolát, majd felépítette a ma is álló iskolaépületet (1791). „Alapítottam kertet és könyvtárat, szereztem kellő eszközöket és gépeket a magam költségén, s négy esztendőn keresztül tanítottam ingyen a szarvasi mindkét nembeli nagyobb ifjúságot, hogy belőlük a hely és idő körülményeihez képest értelmes embereket, jó keresztyéneket, munkás polgárokat, ügyes gazdákat és gazdasszonyokat képezzek.” Kitartó szervező munkája és áldozatkészsége következtében a szarvasi Gyakorlati Gazdasági Szorgalmatossági Iskola (négyévi megszakítással: 1795—1799.) 1806. október 31-ig volt Tessedik gazdaságpolitikai, pedagógiai, didaktikai reformtevékenységének sikeres gyakorlati színtere. Pedagógiai elgondolásaiban céltudatosan szerepel az oktatás gyakorlatiasságának és a munka iskolai alkalmazásának igénye. A munkára épülő értékes emberi tulajdonságok nevelésére összpontosítja figyelmét. Ennek talajából fakad Tessedik iskolai rendszerének leghaladóbb — mai nevelési törekvésünkkel is egybeeső — vonása: a tevékenység szerepének kívánalma. Az újszerű pedagógiai feladat gyakorlati megvalósításáról írja az iskolaalapító: „A gyakorlati gazdasági tanítással nemcsak az eddigi normáltanításnak hiányait lehet tervszerűen és reálisan eltüntetni, de általa a gyermeki erőt saját tevékenysége felkeltésével a legjobban ösztönözzük, felélesztjük, tágítjuk, gyarapítjuk, erősítjük, irányítjuk, és korai foglalkoztatásuk által eljövendő hivatásukra előkészítjük.” A szarvasi iskola tantervi koncepciója minden tekintetben egybeesik Tessedik társadalompolitikai szemléletével: „Ezen gyakorlati gazdászati ipariskolának eszméje abból állott, hogy benne a paraszt és a polgári gyermekek úgy szerezzék meg a minden tekintetben szükséges reálismereteket, hogy emellett elég gyakorlati ügyességgel bírjanak a megszerzett tárgyismeretet az államélet különféle viszonyai között helyesen alkalmazni.” Iskolája tehát egyértelműen a parasztság életmódjának polgári irányú átalakítását szolgálja. Erről tanúskodik művelődéspolitikai hitvallása is: „Ki kételkedik abban, hogy semmi sem szükségesebb és méltányosabb, mint az, hogy az alsó néposztály (plebejae) fiai számára alkalom adassék arra, hogy megerősödhessenek és elmélyülhessenek jövendő élethivatásuk idejére saját szakmájukban”, nevezetesen a megjobbított paraszti élethez szükséges elméleti ismeretekben és gyakorlati jártasságokban. Tanítási módszerei ösztönzőek. Olyan mezőgazdasági, háziipari, kereskedelmi, egészségügyi, rendészeti, ügyviteli stb. korszerű ismeretek megértésen alapuló elsajátíttatását kívánja, amelyeknek az életben való szükségességét és hasznosságát belátják a tanulók. „Világosan és érdekesen” tanítsuk „a célnak megfelelő tényeket”. Ezáltal „keltsünk kedvet és hajlandóságot a tanulókban arra, hogy okos, felvilágosult, tevékeny, ügyes földművelőként végezze munkáját, feladatát, hogy örömmel és eredményesen dolgozzék”. Az iskola gazdasági kertje a gyakorlati oktatás és munkára nevelés megvalósításának első számú területe. Az itt folyó igen tanulságos tevékenységről írja: „A gyakorlati gazdasági kertben szemmel láthatólag ismertettem meg a javított gazdászat, szántás, mesterséges rétművelés, istállózás, különféle kerti veteményezés, gyümölcsfatermesztés, eleven sövények készítése, méh- és selyembogár-tenyésztés, lóhere és fűmag termelése, tisztítása és fel- használása módjaival, úgyhogy mindezt saját tapasztalataiknak folytán is
