Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Szokolay Sándor: Elfogult hangú vallomás a zenéről és az alkotó munkáról
42 SZOKOLAY SÁNDOR Elfogult hangú vallomás a zenéről és az alkotó munkáról Saját életemben kezdettől fogva az alkotó munkát helyeztem mindenek fölé. Azonban a „művészi önmegvalósítást” éppen úgy, mint a „teljes életet” egyedül senki sem tudja véghezvinni. Társadalomban, emberek között élünk. Mindenben egymásra vagyunk utalva! A leglényegesebb persze az, hogy az alkotómunka rezonancia, visszhang nélkül értelmét veszti! A szerző és az előadó, az előadó és a közönség, a szerző és a közönség között falak vannak. Már a hangszer és a művész közé is akadály ékelődik, mert nem könnyű a mechanizmuson keresztül a művet és önmagunkat a hangzó anyagba „belelehelni”. A mű nem fejeződik be, ha a kottán megszárad a tinta. Nem írható bele a kottába minden. Az előadónak, az alkotónak és a közönségnek közeledésre van szüksége. A jövőért való aggodalom sodort a közéletiség felé is. Gondolkodó és érző, lélekben gazdag nemzedék építheti csak tovább az országot. Lelkes emberekre van szükség. A lelkes embert ne tévesszük össze a nyüzsgővel. Akinek alkotó munkája nem hitelesíti közéleti tevékenységét, rossz szolgálatot tesz a közösségnek. Az alkotáshoz kell a közösség is, meg a magány is. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy a művészi elégedetlenség a fejlődést szolgálja, s hogy ez minden igazi esetben életfogytiglani! Nem kérkedésből, hanem vallomásszerűen szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy „mi” magunkkal vívjuk a legádázabb harcot, magunkkal vagyunk a legkíméletlenebbek, s ez nem valami különcködés, hanem az öntökéletesítés alapvető törvénye. S ez nem lehet csak a művészek kiváltsága. Minden embernek alkotó módon kellene élnie! Magasabb mércével kellene mérnünk gyorsan elszálló életünket! Túl rövid az élet ahhoz, hogy elherdáljuk! Életem első lényeges élménye, eszmélésem színhelye: Békéstarhos! Ügy érzem, a gyermekkor első élményei egy életre meghatározó jellegűek! Erről Kodály így ír: „Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének! Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni... megszerezni az iskola feladata.” Élményről beszél Kodály! S ebben látom Tarhos jelentőségét is! Újra csak Kodályt kell idéznem: „A tiszta lelkesedés, naiv ösztön, ami felnőtt művésznél ritka adomány: minden egészséges gyermekben megvan! Tizenöt éven alul mindenki tehetségesebb, mint azon felül: csak a kivételes géniuszok fejlődnek mindig tovább... Vessünk véget annak a pedagógus-babonának, hogy tananyagnak csak valami hígított mű
