Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Andorka Rudolf: Társadalmunk életmódja az időmérleg vizsgálata alapján
ANDORRA RUDOLF: TÁRSADALMUNK ÉLETMÓDJA... 35 A főfoglalkozású és külön- , , . , munkával, közlekedéssel, Társadalmi rétég háztartási munkával töltött átlagos napi idő Férfi Nő óra perc óra perc Vezető 8 44 9 46 Értelmiségi 8 17 8 44 Egyszerű szellemi foglalkozású 9 02 9 38 Szakmunkás 9 20 9 42 Betanított munkás 9 28 10 20 Segédmunkás 9 40 10 41 Növénytermelő 10 23 10 47 Állattenyésztő 10 47 11 04 Mezőgazdasági gépkezelő 10 13 Mezőgazdasági önálló és segítő családtag 9 54 10 40 Nem-mezőgazdasági önálló és segítő családtag 9 35 10 07 Inaktív kereső (nyugdíjas stb.) 5 56 7 07 Eltartott 5 34 7 22 Együtt 8 27 9 01 Gyermeknevelés, társas együttlét, művelődés, testedzés Mivel az alvás és fiziológiai szükségletek (étkezés, mosakodás, öltözködés) körülbelül 11 órát kötnek le a nap 24 órájából, a viszonylag szabadon beosztható, felhasználható idő néhány órára szorul össze, és — a munkával töltött idő eltérő tartama miatt — társadalmi rétegenként nagyon különböző. Egy állattenyésztő foglalkozású férfi számára napi átlagban (tehát a vasár- és ünnepnapok beszámításával) alig több mint 2 óra ilyen szabadon beosztható idő marad. Egy értelmiségi férfinak viszont átlagosan több mint 4 óra ilyen ideje van. Ezért érthető, hogy társadalmi rétegenként nagyon eltérő ennek az időnek eltöltése. Mindenütt előfordul a gyermekek gondozása és nevelése, időtartama azonban a nőknél kissé megrövidült az 1960-as évek eleji állapothoz képest. Ebben nyilvánvalóan a nők fokozódó kereső munkavállalása játszik szerepet. Ugyanakkor az apák fokozottabban vesznek részt a gyermeknevelésben, éspedig ismét az értelmiségi rétegben mutatkozik leghatározottabban ez az új viselkedési minta. Meglehetősen általánosan előfordul (naponta átlagosan körülbelül háromnegyed órát tölt ki) a beszélgetés, társas összejövetel, szórakozás. A szabadon beosztható idő eltöltésében a döntő változást az utolsó két évtizedben a televízió általános elterjedése hozta. 1960-ban még csak egy szűk réteg, alig több mint 100 ezer háztartás rendelkezett televíziós készülékkel, ma már a háztartások 80 százalékában megtaláljuk, és egy magyar felnőtt átlagosan másfél órát tölt naponta a televíziós készülék előtt, mégpedig nagyobb társadalmi különbségek nélkül. Ez azt jelenti, hogy azokban a rétegekben, ahol a munka és a közlekedés által lekötött idő 9—10 óra vagy annál több, az átlagos nap alig áll másból, mint munkából, közieke-
