Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Andorka Rudolf: Társadalmunk életmódja az időmérleg vizsgálata alapján
34 ANDORRA RUDOLF: TÁRSADALMUNK ÉLETMÓDJA... désből, a fiziológiai szükségletek kielégítéséből, majd a televíziós készülék elé való leülésből, mondhatnánk „leroskadásból”. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a fizikai munkát végző rétegekben, különösen a falusi lakosok körében meglehetősen ritka az otthonon kívüli művelődés (mozi, színház, múzeumlátogatás) és a testedzés. Ezek elsősorban a városi rétegekben, különösen az értelmiségiek körében fordulnak elő. Nagyon erősen különbözik a könyvet olvasók aránya is társadalmi rétegenként. A megfigyelt napon az értelmiségiek 40 százaléka, a mező- gazdasági foglalkozásúaknak kevesebb mint egytizede vett a kezébe könyvet. Hasonló társadalmi különbségeket látunk az újságolvasásnál is: a vezető beosztású férfiaknak 66 százaléka, a növénytermelő foglalkozású nőknek csak 11 százaléka olvasott napilapot. A tanulás és önképzés szintén elsősorban a vezetők és értelmiségiek életében foglal el fontos helyet, előfordul az egyszerű szellemi foglalkozású és munkás férfiak között is, de alig a mező- gazdaságban dolgozóknál és általában a fizikai foglalkozású nőknél. A társadalmi különbségek ezen a téren az utolsó időszakban növekedtek: míg a majdnem változatlanul hosszú munka- és közlekedési idő s a televízió térhódítása a fizikai foglalkozásúak között és különösen falun visszaszorította az egyéb kulturális tevékenységeket, a városokban és különösen az értelmiségben a szabadon beosztható idő növekedése lehetővé tette, hogy a televíziónézésre fordított idő mellett megmaradjanak, sőt kissé gyakoribbá váljanak más művelődési tevékenységek is. A televíziónak ezt a térhódítását, sőt uralkodóvá válását nagyon ellentétesen szokták megítélni. Egyesek a kulturális élet elszegényedésétől tartanak, mások viszont azt emelik ki, hogy a televízió minden más tömegkommunikációs eszköznél jobban megismerteti a kultúrát a társadalom minden rétegében, és ezzel hozzájárul a társadalom kulturális integrációjához. Időmérleg vizsgálatunk alapján felvethetjük azt a gondolatot is, hogy a televízió uralma nem marad majd mindig ilyen általános, és a kötött idő rövidülésével el fog terjedni a társadalom többi rétegében az az életmód-minta, amelyet ma az értelmiségnél látunk legtisztábban megjelenni, és amelyben nagyobb szerepet kapnak a művelődés más formái, a tanulás, az emberi kapcsolatok, a testedzés. He He * Korántsem mondhatjuk tehát, hogy a magyar társadalom mai életmódja minden tekintetben ideális. A problémák — a jövedelemszerző és háztartási munka viszonylag hosszú időtartama, az emberi kapcsolatokra, közösségi életre, művelődésre jutó idő rövidsége és egyenlőtlen társadalmi megoszlása — azonban nagyrészt gazdasági fejlettségünk szintjéből, helyzetünkből adódnak. Ugyanakkor feltűntek a jelei egy új életmódnak is. Nem várhatjuk azonban, hogy a jövőben az életmód automatikusan kedvező irányban fog változni. Nem a legfontosabb, de az egyik legvilágosabban kimutatható intő jel például az alkoholfogyasztás állandó emelkedése. Elmondhatjuk azt is, hogy az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan az életmódot egyre kisebb mértékben fogják meghatározni a gazdasági adottságok, egyre nagyobb szerephez jut a tág értelemben vett társadalmi kultúra (a viselkedési szabályok, célok, értékek) és ennek következtében a tudatos döntés és irányítás. Egyre inkább rajtunk múlik, hogy milyen lesz az életmódunk.
