Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Groó Gyula: Kortárs teológusok: Bonhoeffer, a jövőbe mutató
28 GROÖ GYULA: BONHOEFFER, A JÖVÖBE MUTATÓ megváltó ige hordozója legyen a világ számára. Ezért lett eddigi beszédünk erőtelen és el is kell némulnia, s keresztyénségünk csak két dologból állhat ma: az imádságból s hogy cselekedjük a jót az emberek között... Mire felnősz, nagyon megváltozik a keresztyénség jelenlegi formája ... Nem tudjuk mikor, de eljő a nap, amikor ismét elhív Isten embereket, akik úgy tudják hirdetni az igét, hogy az megváltoztatja és megújítja a világot. Űj szó lesz ez, talán egészen nem-vallásos, de felszabadító és megváltó ige, mint Jézus beszéde volt, amelyen elálmélkodtak az emberek. Addig... mindig lesznek emberek, akik imádkoznak, cselekszik a jót és várnak Isten órájára.” Részlet Bonhoeffer leveléből, fogságából egy barátjához Ami szüntelen foglalkoztat; az a kérdés, hogy számunkra ma tulajdonképpen micsoda a keresztyénség, vagy kicsoda Krisztus... Egy teljesen vallástalan kor felé tartunk; az emberek egyszerűen úgy ahogy vannak, nem lehetnek vallásosak. Akik becsületesen „vallásosnak” nevezik magukat, nem gyakorolják ezt semmiképp; tehát feltehetően valami egészen mást értenek azon, hogy „vallásos”. Egész 1900 éves keresztyén prédikálásunk és teológiánk az ember „vallásos a priori”-jára épül. A keresztyénség mindig a „vallás” egyik (talán az igazi) formája volt. Ha mármost egy szép nap kitűnik, hogy ez az „a priori” nem létezik, hanem az embernek történetileg meghatározott és múlandó kifejezési formája volt, ha tehát az emberek valóban radikálisan vallástalanok lesznek — és úgy hiszem, hogy már többé-kevésbé ez a helyzet... —, mit jelent ez akkor a „keresztyénség” számára?... Ha a vallás csak köntöse a keresztyénségnek — és ez a köntös is nagyon különbözően festett különböző időkben —, akkor micsoda egy „vallástalan keresztyénség”? ... Hiszen a válaszra váró kérdések ezek volnának: Mit jelent „templom”, „gyülekezet”, prédikáció, liturgia, keresztyén élet — egy vallástalan világban? Hogyan beszélünk Istenről — vallás nélkül, azaz éppen a metafizika, a bensőségesség stb. stb. korhoz kötött előfeltevései nélkül? Hogyan beszélünk „világiasan” „Istenről” (vagy talán nem is lehet többé „beszélni” róla úgy, mint eddig)? Hogyan vagyunk „vallástalan-világi” keresztyének? Hogyan vagyunk kihívottak, anélkül, hogy magunkat vallásosan előnyben részesítettnek értenénk, sőt, sokkal inkább egészen a világhoz tartozónak tekintjük magunkat? Krisztus akkor többé nem a vallás tárgya, hanem valami egészen más, valóban a világ ura. De mit jelent ez? Mit jelent a vallástalanságban a kultusz és az imádság?... ... Gyakran kérdezem magamat, miért von egy „keresztyén ösztön” sokszor inkább a vallástalanokhoz, mint a vallásosakhoz, éspedig egyáltalán nem a misszionálás szándékával, hanem szinte azt mondanám „testvéri módon”. Míg a vallásosak előtt gyakran idegenkedem Isten nevét kimondani —, mert itt nekem valahogy hamisan csengőnek tűnik és magamnak valamiképp tisztességtelennek tűnők (különösen rossz, ha a többiek elkezdenek vallásos szóhasználattal beszélni, akkor szinte egészen elnémulok és fullaszt és kellemetlen) —, ám a vallástalanok előtt alkalomadtán egészen nyugodtan és magától értődőén nevezem meg Istent... Az ismeretelméleti transzcendenciának semmi köze Isten transzcendenciájához. Isten immanens a mi életünk közepette. 1944. április 30.