Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Nagy Gyula: A tudományos-technikai fejlődés mai távlatai. A keresztyén etika új feladatok előtt
NAGY GYULA: A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI FEJLŐDÉS... 59 sen fiatalok — maradnak munka nélkül, érzik fölöslegesnek magukat a társadalomban, vesztik el vagy fel sem ismerték az életük értelmét és lesznek a bűnözés, alkoholizmus vagy a 'kábítószer könnyű zsákmányaivá. Korunk egyik csodája, az atomenergia, fényt, meleget, új életlehetőségeket ad energiaéhes világunknak. De ugyanez az atomenergia — egyre pusztí- tóbb új fegyverek formájában — ugrásra kész, hogy akár ezerszeresen is elpusztítson minden életet a Földön, ha nem vigyázunk reá, ha kisiklanék a kezünkből. Ezt a helyzetképet világméretekben tovább élezi és árnyalja három tényező. Világunk sok részében ma még rendkívül aránytalan a tudomány és technika javainak az elosztása. Szűk elit-rétegek rendelkeznek velük, a nagy tömeg középkori elmaradottságban él. Világviszonylatban az emberiség kétharmada — elsősorban a több évszázados gyarmatosítás miatt — legalább száz évvel maradt el a tudományos-technikai fejlődésben. Egész népek és fajok vergődnek még ijesztő szegénységben, tudatlanságban, betegségekben. És ez a „fejlődési űr” — talán néhány kivételtől eltekintve mint India, Brazília vagy Mexikó — nemhogy csökkenne, hanem egyre növekszik köztük és a fejlett ipari társadalmak között. Végül — és ez talán a legellentmondásosabb vonása modem technikai civilizációnknak — az éhező százmilliók világában naponta több mint egy milliárd dollár anyagi értéket és mérhetetlen szellemi energiát nyel el a világra rákényszerített fegyverkezési verseny. A mai technikai civilizációnak ez a sokat emlegetett kettősége két homlok- egyenest ellentétes lehetőséget hordoz magában: az élet szebbé, gazdagabbá, emberibbé válását egész Földünkön, — vagy bioszféránk, az ember és társadalma pusztulását, fokozatos tönkretételét, ha vigyázatlanul és felelőtlenül élünk vele. Mi hát a teendő? Társadalmi haladás és etikai felelősség Vannak, akik a tudományos-technikai civilizációban rejlő vaszélyekért magát a tudományt teszik felelőssé, tudomány- és technika-ellenes magatartást hirdetnek. Súlyos tévedés! A veszélyek gyökere nem a tudományban és a technikában, hanem ezek alkalmazásában, felhasználásában rejlik. Hogyan alkalmazzuk, mire használjuk rohamosan növekvő ismereteinket, bámulatos technikai eszközeinket? Az éhség, a betegségek, a tudatlanság, a kiáltó társadalmi különbségek felszámolására? Vagy csak kevesek előnyére, gazdagok tovább gazdagodására, egyes népek és fajok uralmának biztosítására más népek és fajok fölött? Az élet fokozatos elpusztítására „kék bolygónkon”, vagy minden élet védelmére, embervoltunk szebbé, teljesebbé tételére az egész emberi társadalomban? A tudományos-technikai fejlődés jövője elkerülhetetlenül vezet tovább a gazdasági, szociális és politikai struktúrák, a társadalmi és nemzetközi rend, s ezeken túl az ember etikai felelőssége kérdéseihez. Ha jobb világot akarunk az életet és az ember világát segítő tudománnyal és technikával, akkor a mindenki javát szolgáló társadalmi struktúrák és a minden népnek, fajnak egyforma életlehetőséget adó, békés világrend megvalósítása korunk legfontosabb feladata.
