Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980

1980 / 2. szám - Sántha György: Mennybemenetel, Öreg költő dala, Operáció előtt (versek)

3° SÁNTHA GYÖRGY VERSEI Engem. Még egy szép perc, szép vers csillogva int, s megáll a szív: pirossalírt, kis pont az „I”-n. SÁNTHA GYÖRGY Operáció előtt Míg Te fönt a perceket méred, én próbálok egy „örök” mélyet aludni. Szivet hűtő dallal ringat majd a vas műtőasztal mint valami ősvizen álom s míg fölöttem felhős Nap lángol, a fölszakadozó zavarból egy egyre tisztulóbb harang szól Istenközei van s Istentávol beszélő köntös, kettős fátyol: Ő ez az Élet söa „másik”, Űt, melyen a perchangya mászik s egy lépés ezer évet számít vesét a testanyaghomokból, verset a nyersaranyfolyóból kimosó, végső Igazságig Sántha György az általa gyönyörűen és találóan elnevezett „aranyhomok” szülötte (1888—1974). Költészetének értékelését leghívebben Pomogáts Béla végezte el — a nemrégiben a Kecskeméti Katona József Társaság kiadásá­ban megjelent Naphívás című posztumusz verskötet kapcsán —, átfogva az ötvenes évek közepéig terjedő „népi” korszakának egész jellemzését (Alföld 1980/6.). A költő élete utolsó húsz évében javarészt biblikus verseket írt, ezekből most jelent meg szép gyűjtemény, kis példányszámban, Kecskemé­ten a családja kiadásában Testamentum címen. A természettudományos vi­lágkép hasonlataival, bibliai kifejezések, képek, történetek transzparensével tesz tanúságot Arról, „aki mindenben Minden”: „állatnak, növénynek mézgás Március,... halásznak Háló, ... művésznek Hangszíntűzvész, ... halónak Álomhajó, ... s nekem az öreg Biblia kódexe felett görnyedő barát fátyolos szeme tükrén lángolva táncoló remek INICIÁLÉ.” (Profán éjféli zsoltár) Az élete utolsó negyedét átizzító biblikus korszakából valók az itt közölt ver­sek. (Szerkesztő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom