Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 93 szervezet ne legyen ellentétben az Egyházak Világtanácsának általános céljaival, és a segélyeket humanitárius célokra kell fordítani. Minden kontinensen támogatnak szervezeteket, és hangsúlyozzák, hogy ez a segítés nem jelent teljes azonosulást azokkal. Hallatlanul éles viták folynak a különleges alapról a protestáns keresztyénségen belül, amióta 1978. augusztusában 85 000 dollárt juttattak a felszabadító harcot folytató zimbabvei Hazafias Frontnak (Mugabe, Nkomo), és nem a belső, békés íendezést támogató mozgalmaknak (Muzorewa, Sithole). A döntés bírálói hangoztatják, hogy az Egyházak Világtanácsa ezzel az erőszakot szentesíti, és egyoldalú politikai döntést hozott —, noha humanitárius célokról van szó, és a belső mozgalom más forrásokból jóval nagyobb támogatást kap az Egyházak Világtanácsától. A leginkább „keresztyéninek” tűnő megoldás — egyformán elvetni az igazságtalan helyzetet és az ellene folyó Kempis Tamás: Krisztus követése Budapest 1978. Ecclesia (új lenyomat) Éppen hatszáz éve, 1379-ben született a Rajna-menti Kempen városkában Kempis (családi nevén Hemerken) Tamás, középkori misztikus teológus, ágostonrendi szerzetes. Hosszú, majd egy évszázadot átölelő életének nagy műve az „Imitatio Christi”, magyar átültetésben a „Krisztus követése”. Először Pázmány Péter fordította magyarra a tizenhetedik század legelején; azóta több, mint félszáz kiadást ért meg hazánkban. A legújabb napjainkban jelent meg Jeleníts István fordításában, az Ecclesia kiadásában. (Egy kötetben Szalézi Szent Ferenc XVII. század elején írt, Filótea című könyvével.) Mi indokolhatja, hogy napjainkban, amikor mind a protestáns, mind pedig a zsinat utáni római katolikus teológiai irodalom bővelkedik modem, korunk legidőszerűbb igényeit, teológiai, etikai, bibliakutatási és társadalmi kérdéseit felölelő művekkel, egy tizenötödik századbeli szerzetes elmélkedéseit, eredetileg elsősorban saját kolostorának és fegyveres harcot is —, inkább csak a lelkiismeret megnyugtatására való, hiszen azt a status quot tartja fenn, melyhez a „legkeresztyénibb” országoknak fűződnek gazdasági érdekei. Látszat- megoldás azért is, mert nem veszi figyelembe, hogy az erőszakmentes harc mellett is tömegek kerülnek törvényen kívüli helyzetbe — napi 2000 menekült a korábbi 1000 helyett a belső, békés rendezés aláírása óta! —, és szorulnak egészségügyi, oktatási, kulturális, jogi, ellátási stb. téren segítségre. A vita megdöbbentően tanúsítja, hogy nemcsak a dogmatikai, hanem a mindennapi élet kérdéseiben való egység sem kicsiny feladat a keresztyén egység útján. S azt is, hogy konkrét helyzetekben konkrét döntést hozni rendkívül nehéz és bonyolult feladat. Ennek súlyát és felelősségét azonban még keresztyének sem kerülhetik el, ha felebarátként akarnak élni. Reuss András rendjének használatára készült tanítását újra kézbeadják és naponkénti áhí- tatos olvasmányként ajánlják? A feleletet nyilvánvalóan magában a négy könyvből álló gyűjteményben kell keresnünk és azokban az erényekben, amelyek az eltelt öt és fél évszázad alatt oly sok Krisztust követni igyekvő teológus és egyszerű hívő számára e könyvet a lelki élet és tiszta keresztyén életbölcsesség forrásává tette. Erényei között mi, evangélikus keresztyének első helyen említhetjük bib- likusságát. A Szentírás örökbecsű mondatai szervesen illeszkednek az elmélkedések sorába, mindenütt alapot adva és segítve az emberi gondolatokat és tanácsokat. Erénye a könyvnek egyszerűsége és közérthetősége, még akkor is, amikor súlyos teológiai igazságokat boncol. Érződik sorai mögött alkotójának tudása, hite és Krisztushoz kötöttsége, s mindezt alázatosan és minden testvére számára érthetően tudja tolmácsolni. Erénye az emberi lélek ala-
