Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Jánosy István: Hét kard (vers)
Verlaine szobra alatt Börtön, kórház, börtön, — e két hely volt e zseni állandó otthona. Láza mikor hidegleléshez ért el, mindig küldtek: jöjjön Eugénia. Tisztelt akadémikus urak éppen nem tüntették ki dijjal őt soha. Mikor leszámolt már szegény a Véggel, gyorsan egy Xéniát löktek oda. Ifjak tömege rájött: e gagyogás, mely félig zene, félig lángolás: a szív szaturnáliájáért kiált csak; hogy épp e párhuzamos bukdosás visz a tudomány és művészet csúcsáig, és irgalmáért az Ember Fiának. Jánosy István fordításai JÁNOSY ISTVÁN Hét kard A várandós Mária éneke De szép volt, amikor hajnalfény suhintott lúd szállt, jött felém boci öklelődve. Most, hogy kicsit várok, fulladok, jajongok. Száz titok környez vesztemet jelölve. Álmom: temetve kínzatom, vajúdók, s hétfejű, tízszarvú sárkány áll előmbe: ha szülök, fiamat megenné az undok, s üldözvén, fejemet beverné a kőbe. Mind, mi ismerős volt, most idegen világ. Ha nyájas hang szólít, hallok dávoriát. Félelmesen lángolnak most az orchideák. Elnyeli a Sárkány — igaz lesz ez álom? Kihamvad-e mint az fény a gyertyaszálon? Vagy ólom vajúdásban lelem halálom?
