Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Zolnay László: Budavári kövek és a reformáció
34 ZOLNAY LÁSZLÓ: BUDAVÁRI KÖVEK ÉS A REFORMÁCIÓ „Luther és Zwingli nyomán haladnak”. 1562-ben Méliusz Péter emlékezik meg róluk. 1605-ben, amikor Bocatius, Kassa főbírája Budán jár, meglátogatja a Mária Magdolna magyar egyház iskoláját. Ebben a hajdan virágzó iskolában ezúttal egyetlen szobácskábán négy-öt kis iskolásgyereket oktat mesterük. Tudunk az iskola tulajdonában maradt dunai vízimalomról, s arról is, hogy egyik törökkori magyar oskolamesterét „Borbás mestörnek” hívták. Alighanem itt, a Mária Magdolna egyházban — de lehet, hogy a budai pasák szerájában — esett meg 1575-ben az a példátlan hitvita Jézusnak Isten- avagy embervoltáról, amelyet az antitrinitárius és a helvét irányzat képviselői vívtak egymással. A teológiai kérdést Szokollu Musztafa budai pasa színe elé vitték. A pasa azután — katolikusok, görögkeletiek, mohamedánok és zsidók hozzászólásait is meghallgatva — az unitáriusok javára döntött, s kimondotta Jézus ember-voltát. E keserű, de való anekdota mindennél jobban jellemzi a hódoltság s Buda protestánsainak kiszolgáltatottságát, s erősen relatív vallásszabadságát. Nem csoda, e való történetet Mikszáth Kálmán novellává költötte át.6 Luther zsoltárai a budai királyi házikápolnában De térjünk vissza egy rövid percre a Csonkatoronynak — azóta rég visszatemetett — romjaihoz. Ahhoz a harminc esztendő előtti téli naphoz, amikor Georgius presbiter kőbe vésett vallomására — égett, összetört emberi tetemek, bilincsdarabok között — rátaláltunk. Voltaképpen akkor gondoltam át mindazt, amit most papírra vetek... A helyszíntől egy-egy kődobásnyira két lutheri emlék. Az egyik a közeli nádori kripta, benne József nádor feleségének, Mária Dorottya főhercegasszonynak, az evangélikus egyház hívének s pártfogójának — akkor még bolygatatlan — sírja. A Mária Magdolna-templom toronymaradványa
