Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)

1974-12-13 / 48. szám

1974. DECEMBER 13. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 5. ÖLD AU QUO VADIS MAH-GAR? IRTA: DR. JASZOVSZKY JÓZSEF (Folytatás) Az Árpádok dinasztiájának a kora a keresztény király­ság: a karizmatikus egyeduralom. Ez ellen lázadtak lel, vagy inkább az öröklési jogrend ellen léptek lel Koppány követői és Vatta lázadói. S a lázadás véres volt. A korabeli legendák arról beszéltek, bogy Szent Imrét Vászoly hívei gyilkolták meg s nem a vadkan ölte meg. Bizonyos, hogy Szent István ellen merényleteket követtek el. Nemrégen még Bulcsu hadvezért csak cserbenhagyták vezértársai, a kis országok korlátlan hatalmú gyulái és vajdái. De Szent István halála után Vatta lázadói már vérfürdőt rendeztek, hogy felborítsák a nemzeti egységet és megzavarják a békés fejlődés rendjét. S tették ezt akkor, amikor Európa felesz­mélt s a keresztény eszmények útjára lépett. Csak elkép­zelni lehet, hogy mi történt volna, ha a nem keresztény Levente a lázadók élére áll és engedte volna keresztény másik két testvérét felkoncoltatni. De Levente igaz levente volt. Az ő elhatározása kora viszonyaiból adódott. 1 est­vérei által visszaállította a Szent István által megalkotott magyar uniót, amelyet első ízben Árpád valósított meg Etelközben, g amelyet utódai Szent Istvánig lelbontottak. Koppány és Vatta lázadása a hatalom birtokáért történt. A trónt akapták. A harcot, a vérengzést ők kezdték. Ez tör­ténelmi tény. A Szent István-korabeli magyarságot semmi­képpen sem a Pál-i kereszténység és az ősmagyarok mágus hite választotta el egymástól. A vallási momentumok egé­szen más természetűek voltak. Mert sem Pál-i kereszténység, sem sumir-bakilonl-mágus hit nem volt Szent István korá­ban, hanem csak kereszténység és a magyarok őstermészet­­vallása. Utóbbi egy ősszellemben való hit volt. Természet­­feletti jelenségek, az ősök szellemének a hitében állottak. Különféle áldozatokat mutattak be, a legendák szerint fehérlovat is áldoztak. Egyébként a honfoglaló magyarok jórész^ valóban ismerte a Jézus-hitet, de azt a bizánci, olasz, német szláv misszionáriusok révén kapták. Badiny Jós Ferenc azonban nemcsak politikai szem­pontból helyezi vád alá István királyt, hanem megvádolja őt az ősi magyar hit mágusainak a kiirtásával. Szent István szerinte kiirtotta az igazi ős istenanya kultuszt is. Szinte azonosítja a Magyarok Nagyasszonyát az ázsiai I ermékeny­­ség Istennőjével, aki megszülte az idők előtt az Ö Napfiát, aki a történelemben Jézus állal lett ismertté, aki megtartani jött az ősi édenkepti világot s nem megváltani a bűnös em­bert. A honfoglaló magyarok előtt ismeretlen volt a babiloni mitológia s mint íennkölt szellemű harcosok nem is tisztel­hették azt a babiloni istenanyát, aki a különféle mitosz­­kultuszokban azonos lett Asztartével, Kybelével s mindazon istennőkkel, akiknek szűz-áldozatokat is bemutattak. Szent István nem irtott mágusokat. Szent István nem hódolt a babil oni ' istenanyának . De mélyen a szívébe zárta Názáreti Jézus édesanyját. Máriái. A Magyarok Nagyasszonya benne kapott történeti alakot. Szent István ezt a Szűzanyát tisztelte és ennek a Szűzanyának ajánlotta fel országát és a Koronát, amikor halála óráját már meg­érezte. Ezt a Szűzanyát Badiny elutasítja magától. Már­pedig — ismételjük Mária a Názáreti Szűz történelmi személy, míg Badiny Jós Ferenc Égi Szűzanyja mitológiai, mesebeli alak. A történelmi kríziseket, válságokat, mindig géniuszok oldották meg. István király a magyar történelem géniusza. Ö valóban megmentette a magyarságot az általa alapított keresztény magyar államban, és világnézetével. A magyar­ság hű maradt István király eszméihez. Kora szentként tisztelte. Vallásgyakorlatokban, zarándoklatokban megnyi­latkozó népszavazás döntötte el azt, hogy az Egyház és a Magy ar Állam hivatalosan is a szentek sorába iktatta. László király, a megvakított Vászoly unokája, aki később szintén az Egyháza szentje lett, terjesztette elő VII. Gergely pápa elé a magyarok kérelmét, hogy István királyt az Egy­ház szentté avassa. Abban a korban, mint előbb láttuk, a közhangulat hatására egyedül a pápa joga volt valakit ha­lála után hivatalosan szentnek nyilvánítani! VII. Gergely teljesítette László király kérelmét és az országban meg­nyilatkozó népakarat hatására megbízta a királyt a pápai bulla kihirdetésével. László király a székes!ehérvárr zsina­ton 1083. augusztus 13-én olvasta fel a magyarok képvi­selői előtt a pápa bulláját. A bulla felolvasása után elren­delte István király, Imre herceg, Gellért püspök, a zobor­­hegyi szerzetesek és vértanúk testének a felemeltetését és örök nyugalomra való helyezését. A nép bőjtölve járt a szent király sírjához, ugyanúgy a Boldogságos Szűz kegy­helyeihez és csodákról beszélt. A székesfehérvári szentté­avatás a nép tiszteletének befejező aktusa volt. Gellért püspök vértanú tetemeit még András király szállíttatta Csanádra. Szent István épen maradt jobbkezét Álmos herceg helyezte el a tiszteletére emelt kolostor oltárára 1098 május 30-án. Miért tehát a nagy harc István, a szent, a nagykirály, az apostol, az országépítő és emléke ellen? Tévednek azok, akik azt hiszik és tanítják, hogy István, a magyarok nagy királya csupán jó diplomata, és bölcs uralkodó volt. Ö nemfcsupán felismerte a magyarság fenn­maradásának a feltételeit és azok szerint cselekedett, hanem István király hitt a halhatatlanságban és mint keresztény, szerette magyarságát és büszke volt származására, hű ke­resztény méltóságára. A kettőt egyesítette magában a böl­csek kormányzásának a gyakorlatával. Ezért az ő művére is ráillett a nagy krisztusi prófécia; A pokol kapui sem sem vesznek erőt rajta. Nem igaz, hogy a korabeli nemzetek csak vesztére törtek a magyarnak, a magyart gúnyolták, szolgának akar­ták lealjasítani. Azt meg kell értenünk, hogy száz évig tartó hadjárataik idején a népek rettegtek a magyarok nyilaitól és sok rosszat is mondtak a magyarokról. De ezt csinálták Európa más nemzetei is maguk között és egymás ellen. Lát­tuk, hogy a magyarok nem is egyedül, mint valamikor az avar elődök, harcoltak egy félvilág ellen, hanem Árpádtól kezdve európai szövetségesekkel voltak körülvéve. A német fejedelmek és hercegek nem István hívására jöttek először s keresték a magyarok segítségét, szövetségét és rokoni kap ■ csolatait. Igen kopnoly források igazolják, hogy Szent István hitvese, Gizella," nagynénje, mint említettük, a honfoglaló Tas unokái közül való volt. Állandó és sűrű kapcsolat állt fenn a magyarok és európai szövetségeseik közt. Géza első (vagy második) felesége lengyel volt. Volt is a magyarnak tekintélye és István uralkodása idején ellenség és barát egyaránt a magyarok nagy, gazdag és művelt országáról be­szélt. A korabeli magyar és külföldi krónikák. Szent István két korabeli életrajza (Vita maior et Vita minor), amelyeket a későbbi történetírók Ielhasználtak. Majd újabban felfe­dezett iratok is dicsérik Szent Istvánt s nagy művét: a füg­getlen szabad Magyarországot. (Pertz: Scriptores, vol. XI.. Hartvig püspök feljegyzései: Acta Sanctorum, Vol. 2., Cronica Hungarorum, Endlicher s Monumenta, I. köt.) Nagyszerű adatokat találunk a Bolandista gyűjtemények­ben, különösen Imre hercegről. Már korábban igen jó fel­dolgozást találunk Fraknói V., Pauler és Karácsonyi mun­káiban. Meg kell emlékeznünk e vonatkozásban C.A.. Macartney könyvéről: The Medieval Hungarian Historians, 1933.) A korabeli kútfők és irodalom egyaránt magasztalják Istvánt, mint sok háborúban győztes hadvezért, békében mint országépítőt. (Innen vehette Kós Károly kitűnő regé­nyének címét: Az Országépítő, — amelyben leírja, mily nagy hatással volt Európára István szentsége, de egyben bátor magyarságszeretete akkor, amikor Konrád ellen meg­indította védelmi háborúját függetlenségéért.) Egyáltalán nem volt István király a rideg, soha nem mosolygó, kegyet­len autokrata. Kora népe így emlékezik meg róla: Nemcsak népe löldi jólétéről gondoskodott kitűnő törvényhozásával, hanem a lelki fejlődéséről is. Valóságos atyai tanítója volt népének. Üldözte a bűnt, a házasságtörést, a lopást, a sze­gények kizsákmányolását. Minthogy a kisországok nagy­urai nagyonis kegyetlenkedtek a néppel, azért István több­ségét kivette a "nagyurak joghatósága alól és megszervezte a megyéket, amelyek élére mai értelemben vett kormányzó­kat és magisztrátust állított. Törvény tlátó napjain kihall­gatta az egyszerű nép panaszait és igazságosan Ítélkezett a javukra. Nem jó szemmel nézte a dorbézoló fiatalságot. Kötelezte őket arra, hogy minél hamarább megházasodja­nak. Nem igaz tehát az a vád István ellen, hogy a kolos­torok benépesítése céljából nemcsak alatvalóit, hanem családja leányait is kényszerrel belekergette a meddő szerzetesi életbe. (Buttler’s Lives of the Sainst, etc. 1936), Istvánnak sok vendége volt. A külföldiek nem igen akartak eltávozni a vendégségből. Az ifjak, Imre herceg társaságá­ban és a többi magyar if jakkal igen jól érezték magukat. István udvarában nem volt tiltott dolog a szórakozás, de külö nben buzgó vallásos életre nevelte nemzetét. Mint népe apostola tanítókat, papokat hívott országába és aztán a nép köréből is nevelt magának a nép nyelvén beszélő, a néppel együttérző misszionáriusokat. Á templomépít* seknél maga ügyelt a munkálatokra. Külföldön, Rómában Jeru­zsálemben zarándokházakat épített és kórházakat aLipítotl a hazában. István király a lélek erejével kormányzott és ne­velt. A királyi ház evangéliumi szelleme előljárt a: Isten országáért való küzdelemben. Nem erőszak, hanem ez a szellem késztette Imrét, hogy szüzességi fogadalmat tett. Mondhatják túlzásnak ezt, de a X. század erkölcstelen élete után erre az evangéliumi szellemre szükség volt éppen a királyok házaiban: sógorának, Henrik császárnak és az ő saját udvarában. Különben a Xlí. században a mongol in­vázió Dzsingisz Kán seregeivel elseperte volna Európa né peit a föld színéről és a kereszténység Afrika sorsára jutót volna. Vajon, megmaradt volna-e akkor a magyar nyelv és Badiny Jós Ferenc elsajátíthatta volna ezt a szép ősi nyel vet. NEM A NYELVI KUTATÁSOK ELLEN HAR COLUNK (!) hanem u történethamisítás és a gyűlöle ellen. Talán Badiny érzelmeit nem gyűlöletnek mondja, de hogy szívünkből a kereszténységet ki akarja oltani, akkor ezt a szándékát minek nevezi? Mohamed fanatizmusának? Vagy minek másnak? És éppen ma a modernizmus és az egzisztencializmus korában?! Mi hálát adunk a Gondviselésnek, hogy volt Szent Istvánunk! Ö megtanította nemcsak fiút, hanem nemzetéi is arra, hogy a lélek" több a ruházatnál, a hadijátékoknál, a szórakozásnál. E ezért mentek egyre többen a magyar ifjúság köréből a kolostorokba, a kórházakba, az iskolákba. Idézzük egy angol nyelvű feljegyzést a nagy királyról, ame­lyet aztán minden komolyan kutató történetíró átvett: He welded the Magyars into a unity. Especially by retaining direct control over the common people he prevented undue accumulation of power into the hands of the lords (I) . . . He recommended all persons to marry except religious and churchmen . . . He gave alms to any poor . . . To his people he gave an excellent Code of law . . . Az egész világ mindig megcsodálta a nagy és szent királyt. Hiteles korabeli kútfők állítják a nép véleményét szentségéről. Ismét angolnyelvű visszhangot idézzük: He died A.D. 1038. He was at once acclaimed as a Saint. Mi magyarok büszkén tekintünk rá: nagy és szent egyéniségére. Valóban népe apostola volt! Felkiáltunk Vörösmarty Mihállyal: Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban? . . . Szent István bevonult a világtörténet nagy férfiainak a Pantheonjába. Áldott legyen Szent István emléke! EPILÓGUS ÖKUMENIZMUS, VAGY HARC A KERESZTÉNYSÉG ELLEN (Ezért írtam e másodikat.) A kétezer éves kereszténység története, az Egyház élete, az ezeréves keresztény Magyarország a világtörténet­ben maga az élet. Ma is folytatódik. Sok tragédia, végzetes pusztulás tépázta szellemi kultúráját, civilizációját, de sem­miféle hatalom nem tudta megfojtani a lelkét. Sem háború, sem üldözés, sem a modern társadalom aposztáziája szülő­anyjától: a kereszténységtől. Pulton Sheen szavai szerint: I he modern world will no more be influenced by the Christian principles, but there will always be faithful Christians. (Szentbeszéd a székes­­egyházban, S.F., Cab, 1973.) Igen, hűséges keresztények mindig lesznek. De a modern nemzedékre nehéz feüegek­­ként nehezedik a sensual age az érzékiségben kicsapongó társadalmi élet, vagyis a modern érzéki kor maga. A jövő békés fejlődését a “spirit gap” veszélyezteti. Ebből szár­mazik a faji, a körbeli és a származási ellentét. A világ szelleme, amelytől oly sokszor óvja Jézus az embert s János apostol pedig a szemek, a test kívánságában és az élet ke vélységében jelöli meg, osztja két táborra az emberiséget. Ezért találunk minden nemzetnél, minden családban, min­den hivatási körben férfiakat, akik elhagyják feleségüket, gyermekeiket; fiatal leányokat, akik a free love jelszavá­val megszakítják kapcsolataikat szüleikkel; fiatal fiúkat, akik meggyilkolják az öregeket néhány aprópénzért. Ezért jelenhetnek meg a tudomány jelszavával könyvek, amelyek a családi életet fölöslegesnek hirdetik és már üdvözlik az újkori, amelyben lombikban szülik az új nemzedéket. In filtrációját megtalálja mindenki mindenhol. Az egyházak körében is. Az emberiségnek mindig meleg és lelket megújító vi Iágnézet kellett. Világnézet, melyből a természetfeletti világ örök napja adja fényét és melegét. Világnézet, melyből ai örök élet áramlik. Ezért megyünk vissza az Ösegyház, a Péterek és Pálok, a vértanú nemzedékek Egyházához. Ezérl hirdette meg a régi kísérletet, a vatikáni zsinat: Az egyhá­zak, a Krisztus hívők próbáljanak Krisztus szeretetében találkozni és majd talán egyesülni is! Komoly dolog ez: az Ökumenikus Mozgalom. Nem lehet azt vádakkal meg­állítani. A protestánsok Vilégtanács szervezetében lehetnek e világi aspirációk. Követhet a Római Egyház téves komp­romisszumra hajló tendenciákat. De a cél komoly. A cél az. Mindez azonban nem ok arra, hogy aljasul, általáno­sítva megrágalmazzák, szidalmazzák magyarok nemzet­­testvéreiket”. Már pedig Badiny Jós Ferenc körei ezt teszik. Ma az ő legfőbb problémájuk, hogy mi az ő nagy felfede­zései után miért nem hagyjuk el a római kereszténységet. Mert ha nem tesszük meg, akkor egyedül maradunk a "nemzetköziekkel . S mindezt Badiny Jós Ferenc mozgalma akkor teszi, amikor a világ társadalma szakítván a keresz­ténységgel a teljes politikai, társadalmi s szellemi-erkölcsi káosz felé rohan. Akkor szólít fel a kereszténységgel való szakításra, amikor a világ társadalma tömeggé degra­dálódik s elsötétülő lelkében temeti az Istent. Hogyan kép­zeli el Badiny Jós Ferenc a magyarságot egységesíteni és a nagy magyar birodalom megalapítására a száműzöttség­­ben nyelvét elfelejtő ifjúságot rohamra vezényelni és a vi­lág proletárjai egyesületek jelszavával s a diktatúra atom­fegyvereivel Ieigázott európai magyarságot arról meggyőzni, hogy szakítania kell a realitásokkal, a nemzetköziség igájá­ban élő nemzetekkel és hinni abban a Jézusban, akinek csak tanításá van meg az evangéliumokban, de nem a tör­téneti egyénisége. Az igaz Jézus kiléte a babiloni sumir táblákról olvasható le?! Badiny Jós Ferenc mítoszával csak a magyar idősebb generációt tudja megbontani és az illú­ziók világában elfelejtetni vele nyomorúságát, vagy feléb­reszteni már eltemetett ambícióit a vezérkedésre . . . Badiny Ferenc még a sumir-magyár nyelvi azonossággal sem tud majd a jövő magyarságának világnézetet adni. amit Jézus utolsó vacsorái imájában kért a Mennyei Atyá­tól: a Megújult lelkiségben való egység. ' A Gondviselés és az idők parancsa, hogy mi magyar katolikusok, protestánsok és istenhívők egymásra találjunk! Eaészen értelmetlen a Badiny-társaság azon vádja, hogy mi ezzel a magyarság egységét meg akarjuk bontani. És az, hogy mi az ökumenizmussal a magyarságot a nemzetköziség “barmainak az aklába” akarjuk terelni. Mondja meg őszin én: Mi lenne az antitézis? Az, hogy mi hajoljunk meg az áj próféták harsonaszavára és csináljuk meg a mi nemzeti egyházunkat?! Egyszóval újra kezdjünk mindent élőiről és szakadjunk el a ma élő nemzetek és népek hitbeli közössé gétől ?! A hívő világ szemében az Isten egy, láthatatlan, örök kévaló, halhatatlan lény, aki a világmindenséget teremtette és teremti ma is. Lényegét embernek valóan a legélmény szerűbben az emberrel a Názáreti Jézus ismertette meg. Tényét születésétől a világ végéig az apostoli Egyház köz vetíti. Vagyis á szemtanúk Egyháza. T örténeti kritériumok kai és az Istennek karizmatikus adományaival. Mit kezdjünk tehát mi ma a modern világban a babiloni mítoszokkal? Ma, amikor a tudomány, az antropológia és jelesül az archeológia is, az emberiség eredetével már három és fél millió években számol. A történelem segédtudományai igen nagy haladást tettek meg éppen modern korunkban. 1964-ben Adrian Boshier, Peter Beaumont Afrikában és 1970-ben Dart s Raynold és Mary Leakey ugyancsak Afrikában valóban millió és millió éves rétegekre s azok­ban emberi csontmaradványokra találtak. Ezek a koponyák, emberi csontok a mai embertípussal azonos embernek a létét bizonyítják. A Neandervölgyi csontváz is emberé. Ronald Schiller meg is állapítja, hogy az afrikai barlangok­ban volt elrejtve millió éveken át civilizációnk csodájának a kezdete. Istentől közvetve jött az ember a létbe. Mi azt valljuk, hogy a lélek ma is az Isten közvetlen teremtése. Ezt látsza­nak bizonyítani az anthropológiai leletek. Ezt írta le a sumir kultúra korában Mózes is teremtéstörténetének páratlan metaforájában: Az ember eredete csak értelmes lénytől való! Minden tudomány azonban adós marad a forrás megjelö­lésével. A forrás nem a babiloni-sumir táblákon van. Nem a mítoszokban. Azok teremtés-történetei nagyon földsza­­gúak. Azok szerint az istenek is valamiképpen a vízből, vagy ősködből valók. Mily tudományos kritériumokkal akarja Badiny Jós Ferenc a világot meggyőzni arról, hogy a sumir-magyar azonosság révén a magyar a világ legősibb népe és hogy ősvallása az egyedül üdvözítő hatalom? Mert mindazok a kérdések, amelyek a magyar nyelv őseredetére utalnak, egy általán nem érintik a magyarság eredetét az anthropológia szempontjából és a világ magyarságának a sorsát a jövő világtörténetében. A jövő világ magyarságának a sorsa a világ emberiségének a sorsával azonos. A nagy politikai, gazdasági, szellemi, világnézeti harcok korát éljük. Ebben a technokráciának döntő szava van. Ezt azért említjük, hogy megértsük: mi a helyünk a világ népei közt és küzdel­münket nem szabad feladnunk kétezer éves kereszténysé­günk és ezer éves európai kultúrának megtagadásával. Más kereszténység nem volt és nincs a világtörténetben. E szem­pontból lényegtelen az, hogy kétezer éves, avagy ötezer éves múltra tekint-e vissza magyarság, mint faj, a tudás népe, származása, keveredése más népekkel a történet fo­lyamán. Ismételjük, mi nem támadjuk azt a kísérletet, amely a magyar nyelv zengését már az ötezer év előtti kultúrák hajnalán kívánja meghallani. Ha meghallják, mi majd együtt énekelünk velük a magyar őstörténet dicsőségére. De ne kívánják tőlünk azt, hogy cserébe mi eltékozoljuk kétezer éves örökségünket, az Evangélium világát és az ezeréves történelmi Magyarország hőseit és csodálaton műveit. Magyarország nagy hőseinek és vértanúinak, a szel­lemvilág és a magyar irodalom művelőinek köszönhetjük, hogy a modern magyarság ma hisz, dolgozik és remél. 896, 969, 1,000 csodálatos évek! Éppen azért millenniumi éveink: 1896, 1969 és 1973 egy hálás utók or köszöneté a honszerző Árpádnak és Szent Istvánnak, az országalapí­tónak! Természetesen ott minden eszmecsere megszűnik, ahol a magyarok a tudományos alaptételekben általában már nem hisznek s ahol erőszakkal — (akár a dialektika mód­szeréivel, akár fizikai kényszerrel) r— csinálják a maguk eszméinek, vagy rögeszméinek az érvényesülését és győzel­mét. Ismételjük s ezzel zárjuk reíleksziónkat az új magyar vallás hangulatcsinálóinak nyugtalan és ideges propagan­dájára: Nem nyelvészeti dolgokról van itt szó csupán, ha­nem arról, hogy vagy megteremtjük az egységes keresztény és egy Istenben hívő lelkünk és lelki világunk egységét av. Atya szeretetében, vagy pedig semlegességünkkel, elszige­teltségünkkel elhagyjuk a jelen realitásait s a múltba temetkezünk, mialatt gyermekünk, ifjúságunk elfelejti a magyar nyelvet, elfelejt magyarul érezni és gondolkodni. Utóbbival diadalra segítjük azokat, akik elhatározták a végső harcot a kereszténység és a nyugati kultúra s civili­záció ellen. Isten óvja meg nemzetünket attól, hogy ily dantei pokolban elkárhozzék! (Vége) A SAJTÓALAPRA ADAKOZTAK NyiI as Imre, Livonia, Mich. lakos $5.00 Mrs. John Radies, Cleveland, Ohio $2.00 Lanati Mária, Cleveland, Ohio $3.00 Preg Maiy, Cleveland, Ohio $10.00 Dr. I ihanyi Alex, Cleveland, Ohio $2.00 Hálásan köszönjük a megértő támogatást. MEGJELENT! MINDSZENTY JÓZSEF: EMLÉKIRATAIM a bíboros hercegprímás történelmi müve, amely gyermekkorától kezdve száműzeté­séig foglalkozik a mártír főpap életével. • A MINDSZENTY: EMLÉKIRATAIM kiállításában is a magyar könyvkiadás büszkesége, kemény kötéssel, gyönyörű művészi címlappal, 72 eredeti fénykép­pel, 532 oldalon. ^ A könyv ára, ennek ellenére, meglepően mérsékelt — I 5 dollár — amiben a postai küldés dija is bennfoglaltatik. 0 “CARDINAL MINDSZENTY MEMOIRS” az emlékiratok angol nyelvű kiadása is megrendelhető könyvosztályukon. A könyv 334 oldalon jelent meg; az ára $10.00. A megrendelt könyvet azonnal postázzuk a megrendelőknek. KÁRPÁT PUBLISHING CO. P. O. BOX 5348 CLEVELAND, OHIO 44101 Kérem, küldjenek alábbi elmemre ____ drb. MINDSZENTY: "EMLÉKIRATAIM" c, könyvet. A _______ dollár vételárat csekken — money orderen mellékelem. Kérem, küldjenek alábbi címemre ----------- db. (á. 10 doll.) "Cardinal Mindszenty Memoirs" cimü, angolnyelvü könyvet. A $_______vételárat csekken, money orderen mellékelem. Az alábbiakat kérjük NYOMTATOTT NAGYBE­­TŰKKEL kitölteni: Név: _____________________________________________ CÍM: _______________________________________________ ÚJSÁG A világ legrégibb nyomtatásszerűen sokszorosított új­ságját bebizonyíthatóan több, mint egy évezreddel ezelőtt Kínában szerkesztették, mert a betűnyomást a kínaiak már Gutenberg előtt ismerték, “Ching Pao” volt a címe. Euró­pában a római "Acta populi romani diurna ’ című, kézzel írt Űrlapszerű kiadvány tekinthető az újságok ősének. A re­formáció idején már a nép között terjesztett kis röplapok vit­ték szét az események hírét. Eleinte csak hosszabb idősza­konként jelentek meg, de aztán Német- és Franciaország­ban, a XVII. században már hetilapokat adnak ki. A pél­dát csakhamar a többi országok is követték s még a század folyamán, de még inkább a XVIII. században már a kü­lönböző megjelenési idejű, tartalmú és célzatú lapok és fo­lyóiratok egész sora indult meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom