Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)
1974-07-12 / 28. szám
4. OLDAL. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 1974. JÚLIUS 12. Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM (Folytatás) BERZSENYI DÁNIEL 1776-ban született a vasi Egybázasbetyén. Régi nemes család sarja volt. Gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért klasszikus műveltségű apja maga tanította. Csak 14 éves korában került a soproni evangélikus líceumba, abol a nála fiatalabb tanulók közül inkább testi erejével, mint szorgalmával tűnt ki. Az iskolában latinul, az iskolán kívül — a soproni lányoktól udvarolgatás közben — németül tanult meg csupán. 1793-ban katona akart lenni. Szándékában apja erélye akadályozta meg. 1793-ben tanulmányainak félbeszakításával szigorú apja mellett gazdálkodni kezdett és római prózaírók műveit olvasta. Titokban Horatius és a német Gessner ‘"7) alkotásai felé fordult érdeklődése. Szerelem és honfibú kínozta. Már Sopronban kezdett verselgetését folytatta. Apjával mindinkább ellentétbe került. 1798- ban el is távozott Hazulról. A következő évben, 1799-ben feleségül vette a 14 éves Dukai TakácH Zsuzsannát198> s annak sömjéni birtokára költözött. Gazdálkodott, olvasgatott és verselgetett. Horatius iránt érdeklődése továbbra is megmaradt. A magyar költők közül csak a latinos irány követőit és a szomszédságában lakó Kis Jánost199) ismerte, akivel barátságot kötött és komaságba került. A német irodalomból Matthison 2 II) műveit kedvelte meg. 1803-ban Kis János tetten érte írás közben. Költeményeit — Hozzájárulásával — Hamarosan elküldte Kazinczynak, aki ujjongó örömmel üdvözölte Berzsenyi Dánielben a tehetséges új költőt. 1808-ban Kazinczy Kis János útján elkérte Berzsenyi kötetnyi; kéziratát, Hogy annak kiadását előkészítse. A költőt ez a tény fellelkesítette. Csak akkor kedvetlenedett el, amikor Kazinczy fáradozása Hiábavalónak bizonyult. Elemi csapások, a franciák magyarországi Hadjárata, meg 1811- ben a pénz elértéktelenedése következtében gazdasági nehézségekkel is meg kellett küzdenie. Költeményeinek kiadására a pesti, székesfehérvári és zágrábi kispapok támogatásával csak 1813-ban került sor.201) 1816-ban kötetének Harmadik kiadása jelent meg. 1817-ben FesteticH György gróf meghívására részt vett az első Helikoni ünnepélyen, Kölcsey Ferenc korábbi kemény bírálata azonban ennek ellenére újból elkedvetlenítette. Búskomorságba esett, majd esztétikai tanulmányokat kezdett, Hogy Kölcseynek méltó választ adhasson.202* Kölcsey viszontválasza végkép elidegenítette a versírástól. Minden erejét arra fordította, Hogy ellenfelei tévedéseit kimutassa.203* Főként a rím és a klaszszikus versmérték, összekapcsolását ellenezte. Fejtegetései alapján a Magyar Tudományos Akadémia 1830-ban bölcseleti osztályának rendes tagjává választotta. Székfoglaló előadását 1833-ban tartotta meg.2°4> Egészség állapota javulást mutatott, munkakedve is visszatért. Gyakran fordult meg Pesten és komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, Hogy véglegesen oda költözik. Pár évvel később egészsége megint rosszabbá változott. 1836 február 14-én a somogyi Niklán 205) Halt meg. A Magyar Tudományos Akadémián kemény bírálója, Kölcsey Ferenc búcsúztatta. Emlékbeszédében a kiváló költő Halhatatlan szellemét méltóképpen kiengesztelte. Berzsenyi Dániel költészete a lírában egészen új Hangot és lormaszerűségét Hoz. Alapjában talán a latinos irányhoz áll legközelebb. Ihletője Horatius, akinek verselési módját is követi. Mondanivalója azonban már egészen új, eredeti és teljes egészében magyar. Gessner és Matthisson művein keresztül a németes irány Hatása — bár jóval kisebb mértékben »— költeményeinek elégikus Hangulatából szintén kimutatható. A nemzeti nagyság régi dicsőségének megrázó erejű magasztalása a romanticizmus előfutárává teszi, politikai vonatkozású elmélkedései viszont a felvilágosultság Híveként mutatják be. Sajátos egyénisége olyan Hangot szólaltat meg, amely a magyar lélekben mindenkor visszhangra talál. Fohászkodás című költeménye nemcsak a magyar, de a világirodalomnak is egyik legfenségesebb Himnusza: Isten, kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet. A Iegmagasb menny s aether Uránjai, Melyek körülted rendre keringenek, A láthatatlan férgek, a te Bölcs kezeid remekelt csudái. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiségből, a te szemöldököd Ronthat s teremthet száz világot S a nagy idők folyamit kiméri. Téged dicsőit a Zenith és Nadir, A szélvészek bús harca, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásait. Buzgón Ieomlom színed előtt, dicső! Majdan ha lelkem záraiból kikéi S Hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri. Addig letörlöm könnyeimet s megyek Rendeltetésem pályafutásain A jobb s nemesb Ielkeknek útján, Merre erőm s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de ó nem, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják._____ 'IMBP'1 ~ Osztályrészem című ódájában a boldog megelégedettség Hangulatát énekli meg: Partra szállottam. Levonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam. Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orcám. Béke már részem: lekötöm hajómat, Semmi tündérkép soha fel nem oldja. Ó, te elzárt hely, te fogadd öledbe A heves ifjút! Bár nem oly gazdag mezeim határa, Mint Tarentum, vagy gyönyörű Larissa S nem ragyog szentelt ligetek homályin Tiguri forrás: Van kies szőlőm, van arany kalásszal Biztató földem: szeretet, szabadság Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől Kérjek-e többet? Vessen a végzett valamerre tetszik. Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem: Mindenütt boldog megelégedéssel Nézek az égre! Csak te légy vélem, te szelíd Caména! Itt is áldást hint kezed életemre S a vadon tájék kivirult virány lesz Gyenge dalodra. Essem a Grönland örökös havára, Essem a forró szerecsen homokra: Ott meleg kebled fedez, ó, Caména, Itt Hűvös ernyőd. Az elégikus Hang ‘Levéltöredék barátnémhoz című költeményében szólal meg talán legszebben: Ne kérdezd, barótném, mint töltöm időmet S távolléted alatt kedvem miben lelem. 1 udod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. A közelítő tél az elmúlás gondolatával való csendes megbékélést tükrözi vissza, amely a költemény utolsó szakaszában éri el csúcspontját Itthágy s vissza se tér majd gyönyörű korom, Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sém béhunyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke. A "magyar Horatius díszítő jelzőjét politikai vonatkozású Hazafias ódáival vívta ki magának. Ezek közül különösen Három emelkedik ki: “A f elkölt nemességhez ”, “A magyarokhoz’ és a Felsőbüki Nagy Pálhoz” című. Legmegrázóbb erejű a második, a magyarokhoz intézett figyelmeztető szózata: Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod. Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok viperafajzatok Dúlják fel e várt, mely sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett. Nem ronthatott el tégedet egykoron A vad tatár kán xerxesi tábora, S világot ostromló töröknek Napkeletet leverő hatalma; Nem folythatott meg Zápolya öldöklő Századja s titkos gyilkosaid keze: A szent rokonvérbe fürösztő Visszavonás tüze közt megálltál: Mert régi erkölcs, spártai férfikar Küzdött s vezérelt fergelegid között; Birkózva győztél s Herkulesként Ércbuzogány rezegett kezedben. Most lassú méreg, lassú halál emészt. Nézd: a kevély tölgy, melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik S egy gyenge széltől földre téríttetik! így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s rabigába görbéd. Letépte fényes nemzeti bélyegét S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverőhelyének. Mi a magyar most- Rút szibarita váz. Eldődeinknek bajnoki köntösét S nyelvét megúnván rút idegent cserélt, A nemzet őrlelkét tapodja, Gyermeki báb puha szíve tárgya. Ó, más magyar kar mennyköve villogott Attila véres harcai közt, midőn A félvilággal szembeszállott Nemzeteket tapodó haragja. Más néppel ontott bajnoki vért hazánk Szerzője Árpád a Duna partjain. Ó, más magyarral verte vissza Nagy Hunyadinak Mahomet hatalmát! De jaj, csak így jár minden az ég alatt! Forgó viszontság járma alatt nyögünk, Tündér szerencsénk kénye bány-vet, Játszva emel s mosolyogva ver le. Felforgat a nagy századok érckeze Mindent: ledült már a nemes Ilion, A büszke Karthágó hatalma, Róma s erős Babylon leomlott. Az idézett óda több megállapítása szállóigévé s a magyarság számára örökké figyelmeztető vészkiáltássá lett. Elégikus Hangulatát csak a “felkölt” nemességhez intézett ódájának Határozott megállapítása enyhíti: “Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Ez a megállapítás nemcsak a jelen, Hanem a jövő minden magyarja számára is értékes örökség marad Berzsenyi Dániel költői Hagyatékából. JEGYZETEK: 197> Gessner, Salomon (1730-1788) német költő és festőművész. A zavartalan boldogságról s a csendes pásztoréletről szóló költeményei Németországon kívül Francia- és Magyarországon is népszerűvé tették. Idilljeit Kazinczy is lefordította és kiadta (Kassán 1788-bari). 198> Dukai Takács Zsuzsanna jómódú nemes család leánya s Dukai Takács Judit (1793-1836) költőnő nővére volt. Judit ‘Malvina” néven már gyermekkorában verseket írogatott. Kortársai melegen ünnepelték. Az írók — köztük sógora, Berzsenyi Dániel is — barátságukkal tüntették ki, Festetics gróf pedig a helikoni ünnepségekre is meghívta. Férjhezmenetele után keveset írt. Költeményei elszórtan jelentek meg, csak 1909-ben Vadász Norbert gyűjtötte őket össze. 199> Kis János (1770-1846) korának egyik legjelentősebb, de nem legtehetségesebb költője s írója volt. Sopronban végzett, evangélikus lelkész, majd szuperintendens lett. Kazinczy Ferenchez csat-Móra Ferenc: EGY RÉGI MAGYAR STAFÉTAFUTÓRÓL Nem volt tagja se a MAC-nak, se az MTK-nak, se a KAOE-nak, s alighanem a fejéhez vágta volna a csirizestálat annak, aki megkérdezte volna tőle, Hogy mint ‘ lábon lévő Hosszútávfutó részt vesz-e a ‘ szenior bajnoki versenyen . Aki pedig olyan csúnyaságot kérdezett volna tőle, Hogy van-e tréningje, abba egész bizonyosan belebasított volna a dikiccsel. Ebből látnivaló. Hogy vargamesterséget űzött ez a régi magyar stafétafutó, akinek se híre, se neve a magyar sport történetében. Igaz, Hogy abban az időben, mikor ő élt, a sport mint ilyen, még nem volt kitalálva, a kengyelfutást még nem tartották művészetnek, legfeljebb a kötéltáncost méltányolták. Nem úgy, Hogy megválasztották volna kö-* vetnek. Hanem úgy, Hogy telehányták a kalapját krajcárral, és megmondták neki, Hogy őszi vásárkor is megint eljöhet, ba addig ki nem töri valahol a nyakát. Egyszóval nagyon tökéletlen világ volt az, mikor még se Testnevelési Tanács nem volt, se labdarúgás nem volt ámbár azért akkor is megesett az, Hogy a virtusosabb legények Hol a fejét verték be, Hol a bordáját törték be egymásnak vasárnap délután. Csak éppen Hogy az ilyesmi még akkor nem ment közügyszámba, és az újságok nem írtak róla vezércikket. Grófnak kellett annak lenni, s annak is lóháton járni, akinek az volt az ambíciója, Hogy a kunsztjai belekerüljenek a Regélőbe vagy a Társalkodóba. Sándor Móric, a Metternich veje is így került bele még a mai elemi iskolai olvasókönyvek által osztogatott Halhatatlanságba is. Valamelyik Héten láttam egy ilyen okos könyvet egy falusi iskolában, ebben meg is van rajzolva a nemes gróf, amint latár nevezetű lovával a vásáros fazekasok cserepei közé rúgtat. Jól van ez. Hadd tanuljon nemzeti virtust a nép egyszerű gyereke, a kiskésit neki! Hát ennek a legendás magyar úrlovasnak a kortársa volt az én stafétafutóm: Szombati uram. A keresztnevét nem jegyzi fel a régi újság, ahol rátaláltam, de éppen ez mutatja, milyen kiváló ember volt, Hogy csak vezetékneve van, mint BlücHernek vagy Wellingtonnak. Ha közönséges csizmadiamester lett volna, akkor “Hallja kend Jánosnak’ Hívták volna. így azonban Szombati uramnak becsülték a Veszprém megyei nemes urak a Híres szentgyörgyi vargát, akit inkább a Iába tett Híressé, mint a keze. Mert a kezével csakolyan csizmákat szabott, mint más istenteremtette csizmadia, ellenben a lábával olyan bravúrokat szerkesztett mint gyalogpostás, Hogy a mi sportkedvelő korunktól bizonyosan mesterbajnok címet és plakettet kapott volna érte már az mindegy, Hogy bőrből-e vagy bronzból. Még tán azt a szépséghibát is elnéznék neki. Hogy nem I’art pour Tart szedte tenyerébe a lábát, Hanem gyakorlati célból, ő bonyolítván le Hét falu közt a Hírszolgálatöt, egy személyben lévén posta, távíró és telefon. Beszélték, Hogy egyszer valami kőkúti kasznár éppen akkor állított be Hozzá csizmát méretni, mikor a mester már a kebelébe készítette az aznapi postát. i— No, Szombati uram — rúgta le a kasznár a lábbelijét i—s mérjen nekem Hamar valami szép, kecsege orrú báli csizmát. — Szolgálatára azonnal, tekintetes uram — övezte föl magát a mester egy bőrcingulussal, amibe a kostól származó dohányzacskót illesztette , csak átszaladok ezzel a két levéllel a szomszédba. A kasznár, aki igen istenes beszédű ember volt, nagyot dobbantott a megcsizmátlanodott lábával: — Hű, a kirelájszumát annak a kend szurokkal keresztelt kálomista fejének, Hát Ha én a Harmadik Határból kendhez jövök csizmáért, akkor kend itthagy engem fél lábon ugrálni a csirizes tálban? Majd megtanítom én kendet urakkal bánni! Azt a dratvával összebarmolt keserves teremtésit kendnek! így kezdett bele a kegyes ember a magamódján való mindenszentek litániájába, de még Szent Krispinig se jutott el i— aki azért lett a csizmadiák patrónusa, mert bőrt lopott, csak Hogy legyen miből csizmát varrni a szegényeknek —, mikor Szombati uram már eléje guggolt, és az ölébe vette a fölmérendő lábat. — No, ez már más enyhült meg a kasznár. — Látja kend, azt káromkodás nélkül is megmondhatta volna kend, Hogy nem mén el kend addig, míg engem ki nem szolgál kend. — De Hát elmentem <— szuszogta csendesen Szombati uram —, már meg is jöttem. — Honnan a pokolból? — Csak innen a szomszédból, Lepsényből. Lepsény ma is Három kilométernyire van Mezőszentgyörgytől, a táblabíró világban lehetett Hatra. Ebből azonban nemcsak arra lehetett következtetni, Hogy a mezőszentgyőrgyi varga jó futó volt, Hanem arra is, Hogy a kőkúti kasznár jó káromkodó volt, s az egyik csakúgy győzte szuszszal, mint a másik. lakozott. Sokat írt. Dalszerű és elégikus jellegű szemlélődő költeményeket is. Példás papi tevékenysége és írói működése jutalmául 1821-ben Ferenc király nemesi rangra emelte. 2°°) Matthisson, Friedrich von (1761 -1831) német költő elégiáival és színes költői leírásaival vált közkedveltté. Berzsenyi Dánielen kívül nagy hatással volt még Kazinczy Ferencre, Kisfaludy Károlyra, Kisfaludy Sándorra, Kis Jánosra is. 201) A három papnevelő intézet hallgatói körülbelül 1000 forintot adtak össze a kiadás költségeire. A sajtó alá rendezés munkáját Helmeczy Mihály, a nyelvújítás túlzó híve és Kazinczy lelkes barátja végezte. 202* Első, személyeskedő válaszát a Tudományos Gyűjtemény szerkesztősége nem közölte. Második válasza 1823-ben ‘Észrevételek Kölcsey recensiójára” címmel jelent meg. 203) ‘‘A versformákról” (1826). 2M) Akadémiai székfoglaló előadásának címe: Poétái harmonistica . 2°5) Berzsenyi 1808-ban költözött át a vasi (kemenesaljai) Sömjénből a somogyi Niklára, ahol haláláig anyai ágról örökölt, több mint 1000 holdas birtokán gazdálkodott. (Folytatjuk) Van azonban ennél Hitelesebb történet is a Szombati uram nagy tehetségéről, s ez már egy kicsit történelem is: belejátszik a szabadságharcba. 1848 október kezdetén volt az ozorai csata. Ugyan nem is csata volt az, Hanem csata nélkül való kapituláció. PHilipovits tábornok itt adta meg magát Perczel Móric Zrínyi-csapatának nyolcezer Horváttal és tizenkét ágyúval. A két Hadvezéren kívül nem érdektelen szereplője volt a történetnek a mezőszentgyörgyi varga sem. Azért csak a Historikusok szégyelIHetik magukat, Hogy a nevét nem jegyezték fel. (Pedig Hát egy suszterral több igazán nem tehet kárt a történetírás méltóságában.) Úgy esett a dolog, Hogy az enyingi nagykocsma kaszinószobájában nemcsak a kártya szemét ütötték a nemes urak. Hanem a Horvátokat is. Már csak úgy szóval, mint a kávéházi konrádok elődei. Hogy így kellene Görgeynek, meg amúgy Perczelnek. Soponyánál sütik a makkot a Jellasics eltévedt Horvátjai, Ha Perczelnek Hírt lehetne róla adni, a tarisznyájába tehetné az egész társaságot. De Hát ki lehetne Hírvivő? Toronyiránt, árkon-bokron keresztül, de sőt a Horvát táboron keresztül Fehérvárig. Azt még tán Szombati uram se merné vállalni, pedig neki szárnyas bokája van, mint Mercuriusnak. i— Nono, tehetünk egy próbát — nyikorgott ki a mester Hangja a söntésből. Ott kenegette nyakolajjál a kocsmárcs barátságából, akinek levelet Hozott a kajári jegyzőtől. Elmagyarázták neki, Hogy és mit mondjon Perczelnek, és a lelkére kötötték, Hogy most ez egyszer igazán szedje ám a tenyerébe a lábát. — De már ezt a meszelyt itt nem Hagyom —« simogatta Szombati uram a szakállát —, mert mit tudhassuk, nem vetnek-e pányvát a nyakamba a granicsárok? Az urak aztán nekiláttak a tarokknak, nagyon belemelegedtek, rájuk is reggellett, s csak akkor vették észre, Hogy . Szombati uram még most is ott ül a söntésben, s még most is szorongatja a réziccét. i— Hát kend még most se ment el? — förmedtek rája Hazafias keserűséggel. ' , . > , <— De bizony már meg is jöttem — mondta nyugodtan a vargastaféta. <.» 7 :•’] Persze egyszerre kiment az álom mindenkinek a szeméből. p-> Igazán? Beszélt Perczellel? Mit mondott? Hogy ment, mint ment? i— Hát a lábamon ,—- mosolygott Szombati uram, és mutatta is a lábát, amit Horzsolt egy Horvát golyó, de már csak visszafelé futtában. Különben pedig elvégezte, amit rábíztak, megvitte Perczelnek a Hírt. <— Üzent-e valamit? — Hasznos munkát kívánt az uraknak — kacsintott a varga az asztalra a sok üres üvegre , engem pedig föltisztelt egy pár csizmával. Azzal előhúzott a pad alól egy pár vadonatúj kordován csizmát. Finom pesti munka volt, úrnak való, kivarrva a szárán piros-fehér-zöld fonállal a nemzeti címer. (Még akkor rajta volt a korona is, de már csak olyan fityegősen.) Az egyik szolgabíró mindjárt meg is ajánlott érte egy Ferdinánd-aranyat, de a mester nagyon felmérgesedett. <— Nem eladó ez akkora darab aranyért se, mint a tekintetes úr. Hanem, ahol én kaptam, ott az úr is kaphat, Ha jól szalad. Halálos -Holtáig büszkesége volt a Perczel-csizma. Fel nem Húzta, arra meg nagy volt, Hogy a gombyukában viselje mint polgári Hadiérdemrendet, Hanem felakasztotta a tiszta szobában a tükör fölé, s akkor Húzta először a lábára, mikor megkapta a behívót, Hogy gyalogoljon át a másvilágra. Á fiához pedig az volt az utolsó intelme: — Mezítláb jöttél a világra, igyekezz úgy átlábolni az életet, Hogy te is ilyen csizmában ballaghass át az Úr színe elé. Különben élete végéig megmaradt páratlan távgyaloglónak, s mikor egy tyúkszemes kundschaftja arról vallatta. Hogy Hogy bírja lábbal azt a sok sebes járást, azt felelte neki: _ Úgy, Hogy nem annál a csizmadiánál dolgoztatok, akinél az úr. A futós csizmadia ugyanis mindig mezítláb járt. Csak olykor Húzott papucsot, mikor messze kellett neki szaladni. Ezt csinálják utána a mai staféták! ,; ( ft • ' U ’ '• _• : ’! '« ■’ ' •' .< • y j« O ^ v, ,.. SAJTÓALAPRA ADAKOZOTT Mrs. Kálmán Jmády (Lincoln Park, Mich.) egy évvel ezelptt elhunyt; férje emlékére $3.00 Illyés Tibor, Lincoln Park, Mich. $2,00 Remo István, Allentown, Pa. $2.00 Hálás köszönet a megértő támogatásérti 1974-es CSOPORTOS UTAZÁSAINAK Julius 22-én: Doné András vezetésével. Szeptember 2-án: Halmos János vezetésével. Már most lehet jelentkezni a nyári 2 Hónapos rokonkihozatalra. IKKA, TUZEX ES COMTURIST HIVATALOS KÉPVISELŐJE .. i JS. OROOER TRAVEL BUREAU 152 The Old Arcade - 401 Euclid Ave. Cleveland, Ohio 44114 - (216) 621-6036 DETROITI KÉPVISELŐNK: VINCE ANDRÁS: (313) 881 -4394 1264 Blairmoor Ct. - Grosse Pointe Woods, MI 48236
