Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)

1974-07-12 / 28. szám

1974. JÚLIUS 12. detroiti MAGYAR újság 5. ÖLDAL WATERGATE AVAGY: AZ ISTEN MAJMAI LASSAN ÖRÜLNEK Vass Ferenc, humoreszkje Zúg az erdő, a nádas, reng a rengeteg, hegyek, völ­gyek, urak, hölgyek visszhangozzák: WATERGATE. Deanek, Haldemanok, Agnevvk, skalpok, könnyek, csilla­gok hullnak: WATERGATE. Sam Ervin szerint az Apolkalipszis összes lovasa pa­­tástól is smirkász a WATERGATE-hez képest. Igen, igen, őszerinte a WATERGATE az amerikai történelem leg­nagyobb tragédiája. Földrengés, kolera, világháborúk, atombombák csak pucokböfögés WATERGATE-hez ké­pest. “De kedves szenátor úr, hogy lehetséges ez, ha egy­szer az a pár szerencsétlen muki, aki betört a Watergate szállóban McGovern főhadiszállására nem is lopott sem­mit? Fogsora kajla fényében szikráznak a fentemlített lovak patái. “Azt adta volna mégcsak az a magasságos Atya­­uristen, hogy a hegyibe még loptak légyen is ! Akkor nem az amerikai, hanem az egész világtörténelem legnagyobb tragédiája lenne Watergate. A vízözönt és Dzsingisz khánt is belevéve? De úgy ám!’ dagadt ki a gigája. “Ha ez így van, szenátorom, akkor itt már a Jóisten, plusz Kissinger sem segíthet.” “Rajtunk demokratákon, Kínástól és Moszkvástól, igen, de NrXönon meg a sok svihákján már nem. Az utób­biakat már mind kibeleztük, az előbbinek pedig számlálva napjai. Az Elnöknek már megmondtuk, hogy: Hoci a mugno-Szalagokat mind, vagy coki az elnöki székből! ■Engedje meg, hogy megkérdezzem egy kis ingerrel, hogy mi lesz Kissingerrel?” “Ő meg a béke Nobel-díja továbbra is Moszkvától Pekingig fognak nyúlani! kukucskált ki Ervin Sámuelből a bölcs Sálamon. í f(c: '«? '■' } •? ’ . “De Nixon megy, mi? Maguk nagyon kirúgtak rá. szenátorom.” 'ití. a-vr. < “Naja,” kondul meg Sam bólogató vészharangja. “Azért, hogy kirúgjuk, és helyére érdemes hazafit tegyünk. Mint például?” Még fogsora plombái és bennevannak szavai súlyá­ban, “Mint póldául Teddy Kennedyt. Hadd vezesse ő drága hazánkat. Ahogy azt az autót vezette? “Mit akar ezzel mondani!! Két gyilkos agyara elő­­rclökődött. Azt, szenátorom, hogy hol volt, hol nem volt, addig volt, ameddig már seholsem volt, volt egyszer egy gyönyö­rű lány. Ez a gyönyörű lány Jo Kopechne volt, aki -— mivel akkorfábán még nem leheteti egy WATERGATE-be be­lehalni, egy WATER-GRAVE-be halt bele, azaz vizi sír­ba. Tudja, ez ott történt a CHAPPAQUIDDICK-i híd alatt, abban az autóban, amit Teddy Kennedy vezetett. “Na és! hördülnek Sam szemfogai. “Lassan az agyarakkal, szenátorom! Hiszen nem azt akarom kérdés tárgyává tenni, hogy ugyanúgy kormányoz­ná-e Teddy Amerikát, mint, ahogy azt az autót. Sem azt, Sam úr, hogy úgy jáma-e Amerika, mint Jo Kopechne. Meg azt sem, hogy mért hagyta autójában a víz alaii tizen­egy órahosszat a nélkül, hogy segítséget hivott volna. Jaj, ne tessék már úgy nézni azokkal a vasvillákkal, mert akkor nem mérem megkérdezni, hogy mért akadályozták meg azok a láthatatlan hatalmak, hogy a WAJ ERGRAVE-be belehalt lánynak a holttestét ne lehessen felboncolni annak a megállapítására, hogy teherben volt-e vagy sem, Sam úr. Esküszöm, szenátorom, ha türtőzteti torkom felé törő plom­báit, akkor fel sem teszem a kérdést, hogy mért födi, olyan sűrű-sötét homály a WATER-GRAVE ügyet, és mért nem szabad nyilvánosságra hozni a részleteket, ugyanúgy, mint a WATERGATE ügyben? , Tájszólásának legdélibb tájfuna rapittyára sodort. “Hát hányszor mondjam, hogy a Watergate Amerika tör­ténelmének legnagyobb tragédiája! Hát azért! A Water­­giave ügy különbén is ki lett vizsgálva, és Teddy elnyerte méltó büntetését. Roma Iocuta, causa finita! “Lám, lám, majdnem elfelejtettem, szenátorom, hogy a törvény kemény ökle két borzalmas hónapra elvette Teddy hajtási engedélyét; Valószínűleg azért, hogy ne autózhasson a chappaquiddicki vizek körül más lányokkal, legalább addig, amig az elsőnek a teteme ki nem hült. “Na látja!” bólogatott bele lengő tokájába a szenátor. S ha még azt is hozzáveszi, hogy rettenetes büntetését egy új Muciús Scevola hősiességével tűrte, akkor beláthatja, hogy Tedy az egyetlen igaz ember, akire az ország kor­mányzását rá lehet bízni. ' Pláne, ha belevesszük a hidakat, a vizeket, a lányo­kat, a tütüket. De jaj, csak ne kerüljünk akkor a víz alá Valahogy, mert szörnyű még rágondolni is, hogy hány óra­hosszat tartana Teddynél a töprengési időszak kétszázhusz­­millió ember esetében, ha egyetlenegyére tizenegy óra kel­lett ott a hídnál. Úristen, az kétszázhuszmilliószor tizenegy, azaz, kétmilliárdkétszázmillió órát, szóval körülbelül tízmil­lió napot tenne ki. Jesszusom! Ha annyi ideig kellene víz alatt lennünk, nemcsak vélünk, hanem Teddyvel is baj len­­ne, mert a dicsőséges Szovjetunióból meg sárkánysárga Kí­nából kellene lányokat importálnia, ha autózni akarna. “Hazaáruló! bunkózta rám Kain minden szándékát Sam szenátor. “Maga az éremnek csak egyik oldalát nézi. De az éremnek két oldala van, pláne az érdemnek! Hát a Kennedy-név az semmi. A Kennedy-név már magábanvéve is érdem, akármennyire is megáztatta Teddy a vízben. A Water- grave-et különbenis el gereblyéztük már, de nem úgy a WA 1 ERGATE-et, azaz Nixon sírját!” Tömpehájú fi­gyelmeztetése így mutatóujjasodott az orrom alá, Bará­tom, az Isten malmai lassan őrölnek!” “De vajon az ISTEN MAJMAI IS LASSAN ÖRÜLNEK?” * * * Vass Ferenc ÁGYAS-BOGAS HUMORESZKEK című kö­tete sajtó alatt van. Egy puha kötet ára $4.80, egy kemény köteté $5.80 lesz. Előrendelés esetén, a portóköltséggel együtt, $4.00, il­letve $5.00. Megrendelhető, vagy a szerző címén: Vass Ferenc, 1654 Morton Ávé., Los Angeles, Calif. 90026, vagy a “Californiai Magyarság” címén: 105 So. Western Ave., Los Angeles. Calif, 90004. Vaszary Gábor: A FEJLŐDÉS A kávéházban leült az asztalomhoz Elemér barátom, és elkezdett velem beszélgetni a világ fejlődéséről. A földön, vizen, víz alatt és a levegőben remekül köz­lekednek már az emberek, csupán a föld alá nem tudtak még bebújni, oda egyelőre még csak egymást bújtatják. — Barátom, — mondta Elemér, — hihetetlen, hol tar­tanak már az amerikaiak. Szafaládéból képesek kilincset készíteni. Eddig nem nagyon érdekeltek a fejtegetései, de most meghökkentem. Utóvégre háborús időket élünk, és az élel­miszerekkel takarékoskodni kell. —- Micsoda kilincset? — Mindenféle kilincset. — És miféle szafaládéból? >—• Hogy-hogy miféle szafaládéból? <— Használt szafaládéból? —■ Mi az, bogy használt szafaládéból? Ne idegesíts. Meg nem ehető szafaládéra gondo­lok. Ebben az esetben nem tudsz felizgatni. »— A szafaládé megehető. És a kilincs? Ide figyelj! Az anyag átváltoztatása szinte kor­szakalkotó . . . — Ez nem érdekel. Az a kérdésem, hogy öreg ajtó­kilincsekből viszont képesek-e szafaládét készíteni, ha fel­szólítják őket erre? Az emberiség fejlődése maholnap hihetetlen mér­téket ölt,,., .. ti . ,, jf| Arra felelj, amit kérdeztem ’,, ; ,(í * , ; . — Hülye kérdésekre nem reagálók. — Mi az, hogy hülye . . . A szafáládé arra való, hogy megegyék és nem arra, hogy ajtókilincseket fabrikáljanak belőle. Nagyon is eléfedettek voltunk az eddigi kilincsek­kel. Tudtommal még senki sem panaszkodott. — Csupán az eshetőségek lehetősége fontos. Ne ordíts! Először is a szafaládé szafaládé, a ki­lincs kilincs. A szafaládé vagy jó szafaládé és nem jó ki­lincs, de nem lehet mind a kettő. — Ide figyelj! . . . Nem figyelek ... A jó kilincs még nem lebet jó szalaládé . • ■ Minthogy a kilincset nem lehet megenni, a szafaládét meg igenis meg lehet enni, nyilvánvaló tehát, hogy a kilincs illetve a szafaládé . . . várj, hogy is vön ez?... — Próbálj belemélyedni az eshetőségekbe, — ordí­totta. — Ne ordíts, pimasz I — De ordítok. Éppen tegnap olvastam, hogy a szó­jababot is felhasználják. — Áhá, te gazember, és mire használják fel, hogy pofon ne üsselek most rögtön? — Közszükségleti cikkekre. ~ Nyíltan válaszolj! Ennivalóra, vagy nem enniva­lóra? — Nem ennivalóra. ' — És ezekután még beszélni mersz róla? ~ Igenis, merek, de nem olyanoknak, akiknek a gyom­ruk az istenük. Akkor már Zoli is az asztalunkhoz lépett, és beleavat­kozott a vitába. — Értsd meg, hogy anyaghiány van, és nincs sok értelme egyiket a másikkal pótolni, mivel egyikből sincs elég kiáltotta közbe. De az ennivaló a leglényegesebb! — ordítottam. Ezen aztán éktelenül összevesztünk. Elemér azt állí­totta, hogy az orra előtt lévő feketekávéból legközelebb majd hálóinget készítenek. Egyszerre olyan izgatott lettem, hogy azt hittem, ott mentem agyonverem. — Nincs is már feketekávé. Nincs? Hát ez itt mi? — Ez olyan, mint egy vénasszony. Ezzel nem lehet vitatkozni. !—• Évekkel ezelőtt a tengerbe öntötték a kávét, ,—> szólt közbe Zoli, —> ez még a lapokat se olvassa. Elég volt. — Minek öntötték bele? «— Te ne mondj ilyen marhaságokat. — Köztudomású, hogy üvegből már gyártják a ruhá­kat, — erőszakoskodott. — Átlátszó ruhákat? — kérdezte a másik felnevetve. — Ez a kérdés meg mire volt jó? — Na, én megyek, nekem már elegem volt mind a kettőtökből. — Szóval nem vagy semmiről felvilágosítva, és mégis beszélsz. — Nem én találtam fel. Ezen nem is csodálkozom, de az üveget fújják, és te szerinted . . . áh, mit is foglalkozom még veled . . . <—> Üsd pofon, Zoli, minek vitatkozol még vele. Érthető, hogy nem azért mondtam, hogy megtegye, ez viszont nem sokat habozott, hanem odasózott neki egyet, szinte porzott az előtte álló feketekávéja. A következményeket már be sem vártam, fogtam a kabátom, kalapom, és átültem egy másik asztalhoz. Manapság már vitatkozni se lehet. Hiányzik az em­berből a logika és főleg az abszolút nyugodtság, amely minden vitának alapfeltétele. Szép tárgyilagosan kell min­dent megbeszélni, még az ingerültebb hangoknak sincs lét­­jogosultsága. De legközelebb majd megjárja. Még tőlem is kaphat egy pofont. A TIZEDIK MAGYARSÁGTUDOMÁNYI EMLÉKET LEPLEZTE LE AZ USA-BAN BÍBOROSUNK Részletes cikkben ismer­tettük az ör­vendetes lényt, hogy korunk Grand Old Man - je, a földkerekség magyar szór­ványait sorra látogató Mind­­szenty József bíboros a dél­­californiai Ca­­pistranoban 100 lont súlyú emléktáblát leplezett le az ottani község­háza falán. A Hunyadi kor kimagasló fegyvertényét, a Nándorfehérvár-i diadal világtörténeti fontosságát sok ezer odalátogató amerikai turistának fogja ezentúl hirdetni az értékes bronz plakett. Érdekessége a Los Angele§től délre levő, 1776-ban, tehát az Egyesült Államok létrejötte idejé­ben alapított híres missziónak (ahol az indiánokat nem csupán iskolázták, hanem földművelésre és iparokra taní­tották), hogy délről március 15-ike táján érkeznek oida a fecskék, “akik október 23-ig csiripelnek a misszió harang, tornyában. Emberem lékezet óta tódul Capistranoba az ame­rikai turisták serege e két időpontban — anélkül, hogy mindeddig hallott volna, a nándorfehérvári diadalról, ille­tőleg hogy annak emlékére kondulnak meg minden délben a harangok világszerte. Magyarország kommunisták által meghurcolt és kiül­dözött Hercegprímása azért is készséggel vállalta e bronz plakett leleplezését, mert tudatában van annak, hogy né­pünk történelmi teljesítményeinek hézagos, avagy egyálta­lán NEM ISMERÉSE nagyrészt hozzájárult ahhoz, hogy évszázadok során olyan mostoha elbírálásban részesültünk éppen attól a nyugati vil ágtól, amelyet évszázadok során véres áldozatokkal védelmeztünk a keleti barbársággal szemben. Ezen a fonák helyzeten igyekszik változtatni az az emlékeztető-sorozat, mely az elmúlt 20 év során amerikai tömegek által látogatott pontokon hivatott szolgálni a ma­gyarság megbecsülésének ügyét. Ebben a műemlék-lánco­latban, mely az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig ter­jed, a fenti képünkön látható bronz tábla immár a tizedik. Az előzőleg felavatott 9 a következő: íj A DUNÁN! ÜLŐN török elleni vitézkedésért huszár kapitányi kiérdemelt, majd Báthory Zsigmond erdélyi feje­delemtől kutyabőr’ nemeslevél segítségével az angol Gentlemen Adventurers ’ felfedező vitorláson az Újvilágba hajózott JOHN SMITH 1607-ben alapított, ma nemzeti ereklyeként fenntartott telepe helyén, Virginia állam James­town kikötőjében. Iskolakönyvek valóságos dicshimnuszt zengenek Smith államférfiúi pályafutásáról, miként, szorí­totta (akárcsak Mátyás királyunk) nehéz testi munkára az angol nemeseket, barátságos kapcsolatot létesített az őslakó indiánokkal, felmérve egészen Kanadáig az Atlanti partvi déket, amiért az “Admiral of New England” címet kapta és az angolországi Lincolnshire székesegyházban helyezték nyugovóra, mint a Brit Világbirodalom egyik vezető meg­alapítóját. Vudy József, az ohiói Csíksomlyó 65 vármegyé­jének művésze és I amáska Endre készítették a jamestowni emlék címereit. Fabricy KOVÁTS MIHÁLY South Carolina Char­leston városának hősies védelmezője a Pulaski Légió nevű lovas dandár élén vesztette életét I 779-ben, de ennek nem volt a legutóbbi időkig nyoma, noha a büszke amerikai Dél “Citadel’ nevű, az óhazai Ludovika Akadémiáhqz hasonló katonai egyeteme a mi Kováts óbesterünk’ jeltelen sírja fölé épült. Másfél évtizede azonban Finta Sándor boldc-­­emlékű szobrászművészünk domborművé a hatalmas “Ko­váts Parade Ground dísze, mely előtt szeptembertől jú­niusig minden péntek délután 2,200 tisztjelölt vonul el, magyar indulókat is játszó 100 tagú katonabanda muzsi­kájára. HAT MILLIÓ Kossuth postabélyeg kiadatása az Egyesült Államok Champion of Liberty sorozatában; egyidejűleg az Iowa állambeli KOSSUTH COUNTY megyeházának embermagasságú szentkoronás, angyalos magyar címerrel ékesítése. ZÁGONYI KÁROLY bravúros halálrohamának, mellyel Missouri állam Springfield városát hatalmas túlerő­től 1863-ban felszabadította, megörökítése. SZENT ISTVÁN szobrának a washingtoni National Cathedralban elhelyezése, amiért első királyunk ünnepén ma már ünnepélyes protestáns istentisztelet is tartható az amerikai főváros e legelőkelőbb episzkopális székesegyhá­zában >— ahol Wilson elnök hamvai is nyugosznak és ahol az egykori orosz cári koronázó ékszereket is őrzik. “A LEGNAGYOBB MAGYAR KIVÁNDORLÓ” a Wisconsintól Californiáig oly sokat alkotott és 123 évvel ezelőtt annyi jót tett HARASZTHY ÁGOSTON minta­birtokának megmentése és ugyanott életnagyságú mell­szobrának elhelyezése. Ez a 3,000-néI is több napilapot tudósító United Press International chairman-je, Frank Bartholomew áldozatos megértésének köszönhető. Ugyanő vontattatta az eredeti, 500 méter hosszú, művészi faragású hazai tölgyfahordókkal teli borospince bejárata elé a nagy sziklát, hogy a sok odalátogató amerikai az arra erősített Haraszthy-képmást, ugyancsak néhai Finta Sándor alko­tását megcsodálhassa. A San Franciscótól órányi hajtásra levő Sonoma község szeptember utolsó hetében Haraszthy emlékének hódol: minden kirakat a ma is köztiszteletben álló pionír gazda és állami képviselő személyének relikviái­tól ékes, ruhá­ja, sétabotja, könyvei van­nak közszem­lére téve. Az ősi ferences missziótemp­lom előtt pe­dig szabadtéri színjáték kere­tében újítják fel a múlt szá­zad korszakot nyitó esküvő­jét: amikor Haraszthy két fia, Attila és Árpád oítár­­b o z vezetik Vallejo mexi­kói • tábornok két szép lá­nyát — amivel a ma már New Yorknál is nagyobb, gazdagabb California függetlensége kezdetét vette. Nem hiába leng a National Monument Buena Vista , szép kilátású Haraszthy birtok árbocán a szabadcsapatok által 1846-ban felhúzott medvés California Republic zászló, melyet különleges, ritka intéz­kedés folytán éjszakára sem vonnak le. Csoda hát, hogy a I laraszthy Vintage Festivalon népviseletben pompázó, szép magyar lányok üveges táncot lejtve járják be a feldíszített utcákat, mialatt messze hangzik danájuk:: Kukorica, édes máié, — öreg ember vagyok már én . . . “MAGYAR” ÓRIÁS-ELEFÁNT elh elyezése a wa­shingtoni Nemzeti Múzeumban, az 1956-ban engedélyezett tízezer szabadságharcoson felüli, további 33,000 “parolee” magyar menekült Egyesült Államokba történt beengedésé­ért. A Fénykövi József elsővilágháborús szibériai hadifo­goly, a madridi és New Delhi-i csodálatosan szép amerikai nagykövetségek építője az afrikai Angolában terítette le ezt az értékes trófeát, melynek tömésén a Smithsonian Institu­tion szakemberei két teljes éven át dolgoztak. A kormány és kétezer főnyi közönség előtt átnyújtott (!) őstulok azóta a National Museum oszlopcsarnokának egyetlen kiállítási tárgyaként a közérdeklődés előterében áll. LISZT FERENC szülőháza elé, a ma Ausztriához tartozó Doborjánba (Raiding) Varga Ferenc rendkívül nagyvonalú művészünk heroikus fejszobrot készített, mely­nek csak a bronzba öntése több ezer dollárba került. Diplo­máciai úton sikerült elintézni a szobor rendeltetési helyre juttatását, azonban a kismartoni, jelek szerint NEM ma­gyarbarát hatóságok minden tervet keresztülhúztak. Ily módon a szobrot sok évi Detroitban működése folytán a művész a Ford alapból létesített ottani impozáns hangver­senycsarnoknak adományozta. Az elszakított Nyugatma­­gyarország helyett ily módon az autógyártás központi metro­polisában hirdeti zenekultúránkat. BADEN-POWELL Lord, a cserkészmozgalom alapí­tójáról sikerült kideríteni, hogy a Dunántúlon és Erdélyben vitézkedő Smith kapitány leszármazottja volt, sőt oldalági ősének 360 évvel ezelőtt megjelent egyik könyvéből kölcsö­nözte a cserkész “ahol tud, segít” jelszót. A szabad világ majd minden országában működő Magyar Cserkészszövet­ség közreműködésével ezért egy második emlékeztető táblát helyezhettünk el Jamestown múzeumának falára, amiért ott lyukas piros-fehér-zöld zászlót lobogtat magyar nemzeti ün­nepeinken a szél. A leleplezési ünnepségre Európa orszá­gaiból cserkésztiszti delegáció érkezett, hogy elvigyék vissza a hírét: az Újvilágban is “él magyar, áll Buda még.” Kérdést intéztünk a fenti, valamennyiünk helyett is az angol anyanyelvűek körében magyar élniakarást hirdető emlékművek kezdeményezőjéhez és megvalósítójához, Bách­­kai Bélához. Mint régi kollegánk, aki tíz éven át szerkesz­tője volt a Kanadai Magyar Újságnak, már a második vi­lágháború előtt angolnyelvű ifjúsági folyóiratot adott ki, hazafias ügyünk számára szövetségesül igyekezvén kinevel­ni ferde beállítottságú tankönyvek és velünk ritkán rokon­szenvező sajtó miatt vértezetlen és érthetően tartózkodó fiataljainkat. Heteken át a nálam egy évtizeddel idősebb, még mindig fürge Bíborosunkkal együtt utazva, természetesen nem hagyom abba a megkezdett és sikeres emlékeztető munkát. Hiszen a feladatok megoldása, bár rengeteg utá­najárással, költséggel és fáradsággal jár: egyúttal éltető is. Amint a következő magyarságtudományi tervem a kivitele­zés stádiumába kerül, szíves örömmel beszámolok róla a “Detroiti Újság és “Az Újság” olvasótáborának. Vitéz NEMES GUSZTÁV MINDSZENTY JÓZSEF BÍBOROS legújabban megjelent karton kötésű könyve; ESZTERGOM, a prímások városa Megrendelhető az összeg beküldése mellett: Sisters of Social Service, 440. Linwood Avenue, Buffalo, N.Y. 14209. Ára $5.00. Portó és kezelési költség 30 c.; ugyan­abban a csomagolásban minden további könyv portója 10 c. 20 példány, vagy ennél több rendelésénél áren­gedmény.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom