Detroiti Ujság, 1961 (51. évfolyam, 4-52. szám)
1961-03-31 / 13. szám
1961 március 31. DETROITI ÚJSÁG — HUNGARIAN NEWS 11 -IK OLDAL VÁLASSZA MEG Andrew C. WOOD-t Common Pleas bírónak VÁLASZTÁS ÁPRILIS 3-án 20 évi gyakorlata van mint Traffic Court Referee Több mint 100,000 ügyben kihallgatott és határozatot hozott. (Pol. Adv.) VÁLASSZA MEG ÚJRA BENJAMIN C. STANCZYK COMMON PLEAS BÍRÓT A II. Világháború Veteránja Jóváhagyja az AFL-CIO Ajánlja a Detroit Citizens League VÁLASZTÁS HÉTFŐN ÁPRILIS 3-ÁN (Pol. Adv.) Segítse Michigant előrehaládásában Válassza meg újra MACKIE-t DEMOCRAT “America’s Number 1 Roadbuilder” LEGYEN HATÁROZOTT Szavazzon X demokratára HÉTFŐN ÁPRILIS 3-án Mackie Campaign Committee, Lansing, Mich. “Megkérdeztem egy virágtól” (Po'C Adv A honvédelmi miniszter azt mondta Bolla Kálmán tábornak urnák, a honvédlovassági felügyelőnek: — Légy kegyes, menj föl magad Kassára, a honvédhuszár-tisztek mqgbolonditják a várost. — Mit csináljak? — Hát kérlek ... van ott most valami uj nóta ... — Uj nóta? A két dalia egymásra nézett. A honvédminiszter mosolygott. Nagyon kedves mosolya volt. Mikor ezeket mondta, hogy “Hadparancs, Unterwerfung, német vezényszó, ellenzéki mafia .. Oly kedvesen tudott mosolyogni, hogy a baloldali pártok rögtön obstrukcióba kezdtek tőle. — Uj nóta? — Majd meghallod te is. Csinálj rendet ott, légy kegyes. — Holnap indulok. És a két tábornok elbúcsúzott egymástól. * Sehol sincs olyan kék ég, olyan narancsszinü alkonyat, mint Kassa városa felett. A Bankó-hegyet zöld selyemsátorrá varázsolta a tavasz. A Hernád-parton vad bodzafák, nefelejtsek és margarétavirágok. A gyönyörű dóm úgy csillog az alkonyló nap biborában, mint az óriások ittfelejtett ékszerdoboza. Bolla tábornok ur ebből a sok szépségből nem látott semmit. Nagyon dühös volt. Alig fogadta a két fegyveres katona tisztelgését, akik már őmiatta állottak őrt a fogadó bejárata előtt. Kropacsek ezredes urat jelentették. Kék nadrág, kávébarna, aranygombos dolmány, katonai érdemkereszt. — Kropacsek Venczel közös gyalogos ezredparancsnok alázatosan bemutatkozik. — Pihenj. Szervusz. Gyújts rá. Parancsolsz? — Tábornok ur, kötelességem tisztelegni... és aztán ... — És aztán...? — Van egy uj nóta! Bolla felhördült. — Meg vagytok ti valamenynyien zavarodva? — Kérem tábornok ur, ennek fele sem tréfa ... Az én ezredem Morvaországból meg Szepesből, Sárosból való... Ezek most mind meg vannak kergülve. A honvédhuszároktól ered ez a nóta ... de már ezek is orditják ... — Nem értem! — Kérem, ez a nóta mértéken túl való udvarlásokat, szerelmeket, duhajlásokat s efféléket hoz magával. Határozottan destruál. — Donnerwetter! — Úgy van kérem, jelentem a 1 á s a n, Donnerwetter! Meg kell a honvédhuszárokat abrichtolni. — Majd én megabrichtolom őket, ne félj! Kropacsek ezredes ur összecsapta a két fényes gombot, amely cipői sarkán tartotta a világosk ék harmonika-nadrágot. És a tábornok ur elgondolkozva indult a honvédhuszárkaszárnya felé. — Uj nóta? Meg van az egész világ bolondulva. * • Ne felejtse el! Szavazzon hétfőn, ANTHONY J. április 3-án SZYMANSKI COMMON PLEAS COURT BÍRÓRA Veteran Képzett No. 96 pártonkiviili törvényszéki ballot (Pol. Adv.) A honvédhuszár-tisztek étkezdéje barátságos fehér szoba volt. Amikor a tábronok ur belépett, mintha gyémántcsöngetyük csilingeltek volna. Kevés olyan kedves zene volt, mint a honvédhuszárok sarkantyúja, amidőn halk tisztelettel összeverődött. Bolla leült a virágdiszes asztalhoz. — Szervusztok... csak semmi ceremónia. Ma: lovastisztek vagyunk, akik barátkoznak. A hivatalos rész: holnap. Vacsora alatt két dolog tűnt föl a tábornok umak. Egyik az, hogy a rheimsi pezsgőgyár egy huszárcsákót festetett a pezsgősüveg címkéjére. S alatta koszorúban ez a felírás: “Külön töltve a kassai honvédhuszár-ezred számára!” A másik: hogy ilyen kedvesen, ízlésesen, halkan még nem hallott cigánybandát muzsikálni. Valami nagyon jó tanító-mesterük lehet. A harmadik üveg pezsgőnél tettetett naivsággal szólalt meg a félelmetes inspektor: — Valami uj nótátok van ... Melyik az? Szeretném hallani. Az asztal túlsó végéről szolgálatkészen fölpattant egy kis zömök hadnagy. Huncut, mosolygó barna szeme volt és kunkori bajusza. Odament a prímáshoz és kivette a kezéből a hegedűt. A banda olyan haptákban állott előtte, akár a tisztek a tábornok ur előtt. A kis mokány, nevetőszemü hadnagy álla alá illesztette a hegedűt és rázendített a nótára. Először csak muzsikált. A többi hegedű olyan óvatosan ment utána, mint ahogyan az apródok haladnak a király hermelinpalástja után. Aztán énekelni kzdett: Megkérdeztem egy virágtól, Mely a síron nőtt magától: Bolla tábornok az mondta magában: — Ejha!... Tovább sirt a dallam: Mondd meg nekem, te kis virág, Szebb-e, jobb-e a másvilág? A zempléni meg abauji közhuszárok körüljárták az asztalokat, folyton töltögették a fehérarany szinü pezsgőt. Minden lépésnél halkan csörrent a sarkantyujok. Huszársarkantyu. Mintha apró tündérek csöngetnének. A tábornok fölhajtotta a hatodik pohár pezsgőt, úgy figyelt a nótára. Azt felelte a kis virág: Nem gyógyít meg a másvilág, Eddig csak halkan sirt a nóta. A hegedülő hadnagy a banda felé fordult. Most beletépett a cimbalom a nótába, följajdult a kisbőgő, keservesen belemordult a nagy bőgő: Mert, akinek bánata van, Itt is, ott is boldogtalan. A tábornok csöndesen mélázott maga elé. Aztán azt kérdezte: — Hát ez az uj nóta? — Igenis, jelentem alássan. — Szép nóta. Szomorú nóta. Játszd el mégegyszer. * Hajnali hat órakor éppen ötvenedszer játszotta el az uj nótát a zömök kis hadnagy. Ezúttal már a tábornok ur ölében ült és úgy muzsikált a fülébe. Albrecht főherceg hadseregparancsnok fametszetü képe a fehér falról dermedten nézte ezt a szokatlan jelenetet. A tábornok most szelíden lefejtette magáról a tökrészeg kis muzsikust, aztán ingadozva fölállott és akadozva mondta: — A katona most hazamegy ... A katonának itt semmi keresnivalója. Az egész dolog: szamárság. A nóta: remek. A katona: hazamegy. Ezzel:- cél, irány — nekiindult a főutcának, a Dóm felé. Reggel hétkor már egy vasúti fülkében aludta az igazak álmát. * A honvéd miniszter fejcsóválva fogadta a lovassági felügyelő jelentését. — Nincs ott kérlek semmi baj. Hadd nótázzanak. Odahajolt a miniszter füléhez és azt súgta: — A morvák meg a tótok mind magyar nótát énekelnek. A miniszter azt mondta: — Érdekes... És a dorbézolások? A duhajkodások? A szerelmek? Az adósságok? — Nézd kérlek ... Tavasz van. — Igaz! Már szinte kezdem elfelejteni. És a nóta milyen? Bolla mosolygott: — Remek! A miniszter tovább firtatta a dolgot. — Kérlek foglald jelentésedet írásba. Adjunk neki bizonyos hivatalos alátámasztást is. Hivatkozz valakire... Beszéltél valakivel? Válassza meg újra Dr. Lynn M. Bartlett-et SUPERINTENDENT OF PUBLIC INSTRUCTOR-nak “Leading the Fight for Better Education” Magyarbarát — Demokrata Választás április 3-án, hétfőn Válassza meg újra Judge JOHN W. CONNOLLY-t COMMON PLEAS BÍRÓNAK • 1954 óta bíró O alkormányzó volt • a második világháború veteránja — Hogyne. A közös gyalogezred parancsnokával. Neki is tetszik a nóta. Folyton hallja. Már szinte megtanulta, — Ezt okvetlen ird bele a jelentésbe. Jó volna még valaki! No és nem kérdezted meg senki mástól Kassán a dolgokat, mielőtt ezt a negatívumot jelentetted nekem? Bollát elfutotta a pulykaméreg. Csak annyit mondott: — Hogyne ! “Megkérdeztem egy virágtól!” (Pol. Adv.) VÁLASZTÁS HÉTFŐN, ÁPRILIS 3-ÁN VÁLASSZA MEG ARTHUR J. KOSCINSKI-t COMMON PLEAS BÍRÓNAK Igazságos gondolkodású — Közugyekben képzett. Ajánlják: AFL-CK), Building Trades Council, polgári és testvériségi csoportok. A II világháború veteránja. BALLOT NO. 93 VÁLASZTÁS ÁPRILIS 3-án, HÉTFŐN (Pol. Adv.) VÁLASSZA MEG Theodore R. MURPHY-t 649 LINCOLN A VE. COUNCILMAN-nek LINCOLN PARKBA Becsületes hűséges szolgálatért HO. Ill Válassza meg THOMAS A. VAN TIEM-et JUSTICE OF THE PEACE-nek Dearborn Townshipban ÜGYVÉD — VETERAN — CSALÁDOS UNION TAG — REPUBLIKÁNUS (Pol. Adv.) (Pol. Adv.) VÁLASSZA MEG Clarence A. REID JUDGE OF COMMON PLEAS COURT BÍRÓNAK Párton kívüli Ajánlják közismert polgárok, egyesületek és munkácsoportok. 40 évig volt detroiti ügyvéd. — Háborús veterán 1917-1919. Háztulajdonos és. adófizető. (Pol. Adv.) State Highway Commissioner-nek John C.
