Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-18 / 294. szám

2010. DECEMBER 18., SZOMBAT KAPCSOLATOK 13 WERNER KRISZTINA A tettest az anyja nem kezelte felnőttként Nőideálját mintha az 1950-es évekből felejtették volna itt: szófogadó, dolgos, platinaszőke. Nyolc év, pontosabban 3096 nap. Ennyi idő alatt egy tízéves kislány szerelmes lesz, leérettségizik, nővé érik. Az osztrák Natascha Kampusch ezt az időt túlnyomórészt egy pincében töltötte: 1998-ban rabolta el Wolfgang Priklopil, az állástalan műszerész. Börtönéből 2006-ban szabadult, és kezdettől fogva felvállalta arcát, történetét. Idén írta meg könyvét a történtekről. Natascha lerakta a terhet, amit cipelt BŰNÖZÉS FARKAS JUDIT Talán az áldozatoktól szokatlan, bátor kiállás is oka volt annak, hogy számos összeesküvés-elmélet szövődött Natascha Kampusch köré, aki 2006-ban szabadult pincebörtönéből. Felmerült, hogy összejátszik Priklopil tettestársával, hátha később megzsarolhatja; hogy édesanyja bántalmazta, maga adta el a tettesnek. Natascha 3096 nap című visszaemlékezésében végig tettesnek nevezi Wolfgang Priklopilt, hogy lélekben eltávolítsa magától. Egyik célja a könyv megírásával éppen az volt, hogy az összeesküvés-elméleteket megcáfolja - amellett, hogy lerakja végre a terhet. A másik, hogy szeretteivel sem osztott meg bizonyos részleteket. Annál a résznél, amikor nem bírják tovább, becsukhatják a könyvet indokolta, miért könnyebb így szembesíteni őket a pincebeli nyolc évvel. NEM TÖRŐDÖTT BELE „Ma már úgy vélem, hogy Wolfgang Priklopil (...) nem akart mást, csak megteremteni a maga egészséges kis világát, benne egy teljesen rá utalt emberrel, aki csakis az övé." - Natascha így magyarázza, miért rántotta be fehér furgonjába Priklopil egy tavaszi napon, iskolába menet. A férfi módszeresen nekilátott lerombolni a kislány énjét, hogy a maga vágyai szerint formálhassa. Először azt állította, továbbadja gyermekpornós megbízóinak, később már azt: váltságdíjat kért a szüleitől. Ők azonban nem fizetnek, mert nem szeretik, ezért örökre vele kell maradnia. Amíg kislány volt, kerülte a tettlegességet - játszott, tanult is vele. Natascha önálló gyermek volt, édesanyja elvárta, hogy ne nyafogjon. A fogság első napjaiban mégis feladta minden önállóságát, kisebb korra jellemző jeleket mutatott. Megkérte például elrablóját, mondjon neki esti mesét. - A gyerekek regressziója, visszatérése egy korábbi állapotba fiziológiás válasz a sokkhatásra - magyarázta meg dr. Szolnoki Nikolett gyermekpszichiáter, aki nap mint nap foglalkozik bántalmazott gyerekekkel, tinédzserekkel. - Natascha ezzel vészelte át az első, akut időszakot. A következő fázis az volt, amikor rájött, hogy fogsága nem néhány hétig tart majd. Újabb fázisba lépett, amikor már nem arról fantáziált, hogy megmentik, hanem igyekezett otthonossá tenni a 2,7 méter hosszú, 1,8 méter széles és 2,4 méter magas penészes pincét - vázolta, mi ment végbe a kislányban a pince mélyén. A lány a jelenébe ugyan beletörődött, de a jövőjébe nem. A könyv egyik legmeghatóbb része, amikor a 12 Naval a pince sötétjében - látja maga előtt, ahogy kezet fog a magabiztos felnőttel. Felismerte, hogy neki kell kiszabadítania magát, ami érett gondolkodásra vall: ha gyermekként nem is, felnőttként majd sikerülhet. ÉHEZTETÉS, BÁNTALMAZÁS Priklopil hónapokig tartotta bezárva a pincébe Nataschát, mielőtt először felmehetett a házba - a lány ugyanazt élte át, mint a foglyok, akiket magánzárkába csuknak, hogy megtörjék őket. Átépített egy rádiót, amellyel le tudta hallgatni a kislányt, és parancsokat osztogathatott odafentről. Olykor azt ismételgette: Engedelmeskedj! A lánynak 11 évesen másik nevet kellett keresnie magának - mivel a naptárban a Bibiana név áll a Natascha mellett, ezt választotta. Nem beszélhetett a családjáról, és elhitte, hogy a tettes mindenkit megöl, aki segít neki. Hiszen arra is képes, hogy a pincében tartson egy gyereket... Így épültek lassan a belső börtön falai. Később a tettes nyíltan kimondta: „mindig is szerettem volna egy rabszolganőt". Ekkor már gyakran verte a serdülő Nataschát, és éheztetéssel is próbálta megtörni az akaratát: a lány 15 évesen 175 centiméteréhez 38 kilót nyomott. Az első menstruációtól, 12 éves korától vele végeztette a házimunkát, később dolgoztatta a kertben, lakásfelújításoknál. Ő legalább láthatta olykor a napvilágot, nem úgy, mint Elisabeth Fritzl, akit a saját apja zárt be 24 évre. „2005. aug. 23. Legalább hatvan ütés az arcomba. Tíz-tizenöt súlyos rosszullétet okozó ökölcsapás a fejre (...) teljes dühvel leadott ökölcsapás a jobb fülre és az állkapocsra." Natascha 15 éves korától érzelemmentesen feljegyzett minden bántalmazást. Akkor kezdte „lajstromozni" a veréseket, amikor egyre nehezebben állt ellen a kísértésnek, hogy hamarabb elfeledje a bántalmazást, mint ahogy a sebek behegednek, „...ezt az időszakot csak azért voltam képes átvészelni, mert mindezek az élmények (...) lehasadtak rólam (...) gyermeki túlélési ösztönből. Amikor vert, elhagytam a testemet, és távolról néztem, ahogy egy tizenkét éves kislány hever a földön, és kapja a rúgásokat" írja a bántalmazások kezdetekor a lány, aki küzdött is fogvatartója ellen. Nem volt hajlandó letérdelni előtte, ha azt követelte, szólítsa „uram"-nak, bűnözőnek vagy pubinak hívta, és ha tudott, visszaütött. SEMMI „SZAFTOS RÉSZLET" Sokan vádolták az osztrák lányt szenzáció- és pénzhajhászással, amikor megírta a könyvet, holott éppen azok a részek hiányoznak belőle, amelyeken elcsámcsoghatna a bulvársajtó. Natascha szökése után szexuális vadállatként írtak a tettesről, ő azonban leszögezi: „Fogságomnak erről az oldaláról nem írok a továbbiakban... A tettes (...) e téren nem bizonyult (vadállatnak). ...Természetesen itt is olykor túlkapásokra ragadtatta magát, amelyek (...) részévé lettek a mindennapos zaklatásoknak." A pszichiáter is úgy véli: nem a szexuális zaklatás volt az elkövető fő célja. Kopaszra borotválta a lányt, próbálta eltüntetni a nőiesség minden nyomát. Ebből olyan férfi jellemrajza bontakozik ki, akinek gondja van a felnőtt nőkkel, az anyasággal, a szexualitással. Hol anyapótléknak, hol élettársnak, hol rabnőnek tekintette a csontsovány, zúzódásokkal teli lányt, aki még akkor sem mert idegenektől segítséget kérni, amikor bevásárolni, síelni vitte, vagy megállította őket a rendőrség. A pisztoly mindig ott lapult rabtartója zsebében. Házimunkát csak félmeztelenül, kerti munkát fehérnemű nélkül végezhetett, nehogy megszökjön. Amikor betöltötte a 18. életévét, közölte a tettessel, hogy nem tarthatja örökké magánál - mindketten tudták, a szabadulás valamelyikük halálát jelenti. •• * •• » •• CAFOLJA A KORE SZ0V0D0TT ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEKET O DR. MAGYAR GYÖRGY A GYERMEKPSZICHIÁTER SZERINT Sok bántalmazott gyerek is ragaszkodik brutális szüleihez, hiszen a felnőtt a viszonyítási pont. FILM Natascha történetébői Bemd Eichinger, a Hitler utolsó napjait bemutató Bukás dmű filmrendezője forgat filmet. HAT HET UTAN SZABADULHATOTT VOLNA Natascha Kampusch hat hét után kiszabadulhatott volna, ha az osztrák rendőrség figyelembe veszi egy férfi bejelentését. 2006-ban derült ki a baklövés, de választás előtt állt az ország, eltussolták. 2008-ban került nyilvánosságra az eset, a felállított vizsgálóbizottság azonban az áldozat kijelentéseit próbálta kétségbe vonni. „Még e könyv munkálatai közben is órákon át kihallgattak (...) Már régóta nem úgy kezeltek, mint áldozatot" - áll a könyv utószavában, amelynek megírásában irodalmi szerkesztő és újságírónő segítette a lányt. Natascha szemére vetették, hogy bűntársakat fedez, nehogy be kelljen ismerni: nyolc éven át nem tudtak elkapni egy magányos tettest. Az osztrák rendőrök hibája & mára elévült - mondta el lapunknak dr. Magyar György, a büntetőügyekben is tapasztalt ügyvéd, aki a könyv utószavát is írta. Hozzátette: nálunk ilyen jellegű büntetőjogi felelősségre vonás esélye csekély, legfeljebb a rendőrségi törvényben szabályozott intézkedési kötelezettség elmulasztása merülhetne fel. ZSENIALIS STRATÉGA VOLT Kampuscht sok támadás érte amiatt, hogy nemcsak fogsága rossz oldaláról beszélt, hanem igyekezett megérteni a tettes lelkivilágát. Felismerte, hogy a hatalom mellett feltétlen elismerésre, szeretetre vágyott. Stockholm-szindrómás - reagált erre a közvélemény, tehát kóros magatartásformát mutat, a kiszolgáltatott helyzet miatt azonosult elrablójával. Natascha tiltakozik, mert úgy véli, ez a jelenség nem kóros, hanem természetes, a túlélés eszköze, „...létfontosságúnak bizonyult az általam alkalmazott védőrendszer (...) megpróbáltam a bűnöst embernek tekinteni, aki alapjában véve nem volt gonosz, csak élete során alakult rossz emberré." A rossz ember rajongott Hitlerért, kínos pontossággal követte a szabályokat, tisztaságmániás volt, elfojtott érzelmeit pedig a pincében élte ki. m - Nataschá1 nak Priklopil i volt az egyetlen felnőtt kapcsolata, ráadásul a megmentőjének tüntette í'a fel magát. Ő volt, aki enni ad, aki sötétség és világosság felett uralkodik a pincében: akár Isten - magyarázta. „Ha kizárólag gyűlöletet tápláltam volna iránta, ez úgy felemésztett volna, hogy nem marad erőm a túléléshez" - a lány később, 22 évesen így foglalta össze, miért választotta ezt a stratégiát, ha nem is tudatosan. Pszichiátere, Max Friedrich mindenesetre zseniális stratégának nevezte. A SZABAD ELET Natascha szabad élete kezdetétől önállóságra törekedett. Külön lakásba költözött, 2008-ban az egyik osztrák tévéadón vezetett beszélgetős műsort „Natascha Kampusch trifft" címmel, ami három adást ért meg. Letette az érettségit, jelenleg nyelveket tanul. Szeretne létrehozni egy alapítványt, amely bántalmazott nőket segít, és elérte, hogy kárpótlásul neki ítéljék a házat a pincével, amelyben raboskodott. Nem azért, mert szerelmes volt Priklopilba, ahogy találgatta a bulvársajtó: így akarja megakadályozni, hogy perverzek zarándokhelyévé váljon. Nem viselkedik „igazi" áldozatként. Az áldozatokat ebben többnyire megakadályozza a szégyenérzet, ám Szolnoki Nikolett rávilágított: Natascha a nyolc év alatt túljutott a szégyenen, és büszke rá, hogy megvívta a harcát. Bármelyik ajtó mögött történhetnek szörnyűségek, ezeket szeretnénk magunktól eltávolítani, így amikor fény derül egy hasonló esetre, a bűnöst bűnbakként „használjuk". A psziché így próbálja magát védeni, ezért nem tudták elviselni, amikor Natascha a tettes jó oldaláról is beszélt. Azért is kezdtek rá rossz szemmel nézni, mert az emberek szeretnek segíteni az áldozatoknak, ezáltal ugyanis jól érzik magukat. Natascha küzdött az önállóságáért, sokszor elutasította a segítséget.