Délmagyarország, 2010. november (100. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-13 / 264. szám

12 2010. NOVEMBER 13., SZOMBAT Szieszta SZERKESZTI WERNER KRISZTINA Gyomorgörccsel a könyv-Amazonasban Goethe Az ember a könyvtárban egy nagy tőke jelenlétében érzi magát, amely kiszámíthatatlan kamatokat osztogat nesztelenül. LD LD CO A könyv-Amazonas áradata elsodorhat olvasót, szerzőt is, mégis érdemes a mélyére úszni. Réz András esztéta ráadásul megvédi a modern lányregényeket is, mert ezekkel könnyű azonosulni, és kell a romantika, a szenvedély, a kaland. KULTÚRA RIMÁNYI ZITA - A statisztikák szerint a szakácskönyvek a legkelendőbbek, a boltokban úgy tűnik, celebkönyvekbői is bőséges a kínálat. Miért ezek a műfajok törtek az élre? - Az a divat már kezd alábbhagyni, hogy a celebnek kikiáltott híresség megíratja élményeit. Több ilyen vállalkozás egyáltalán nem jött be. Az étel- és az életreceptek manapság a leginkább kelendőek. » Akinek a könyveit százezer példányban el tudják adni, az valamit nagyon kell hogy tudjon - akkor is, ha egyesek, például a „magas irodalom" hívei ezt kevéssé értékelik. Mérő László Korábban néhány alapmű képviselte a szakácskönyvkínálatot, szinte ugyanazokat az ételeket kicsit másképp leírva, ma e téren is zavarba ejtő a bőség. A főzés témája annak köszönheti sikerét, hogy a gasztrokultúra az elmúlt évtizedekben fellendült. Douglas Coupland Barátnő kómában című regényében is a tizenhét év után felébredő nőt az döbbenti meg leginkább a változások közül, mennyiféle étel van a piacon. A konyhaművészet lendületét fokozta az egészséges életmód divatja és közben a nemzeti konyhák behálózták a világot. A mediterrán, a távol-keleti fogások mindennapossá váltak, a szükséges alapanyagok már könnyen beszerezhetők. Mindezek isteni társalgási témát adnak, összekapcsolják az embereket. S a hedonizmus is hozzájárul a szakácskönyvek sikeréhez, a gasztronómia elérhető örömforrás. - Az étetrecepteket pedig azért fogyasztjuk, mert a hajszolt mindennapokban nehéz megtalálni az egyensúlyt? - Az életrecepteket kínáló könyvek első változatai főként az önuralommal foglalkoztak, aztán a hetvenes években több olyan jelent meg, amely a keleti gondolkodásmódról szólt. A maiak tulajdonképpen hitvilágokat mutatnak be, s míg a hagyományos hitvilágok gyengültek, ezek a furcsa kevercsék áramvonalasnak tűnnek. Könnyebb alkalmazni ezeket az életünkre, mint a tradicionálisak merev szabályait. Magányosak lettünk, pedig krízisben a barát lenne a legjobb segítség, de ez a kor inkább arról szól, hogy magunknak kell a katyvaszból kimászni. Erős embereknek kell lennünk, legalábbis ezt gondoljuk és ezért nem szívesen mondjuk el, ha vacakul érezzük magunkat. így a könyv életreceptje ad megbékélési lehetőséget, átveszi a lelki tanácsadó szerepét, amikor a család minimálisra zsugorodott, egészen az egyszemélyesig. - Egyre több mű jelenik meg, de egyre kisebbek a példányszámok. Folytatódhat ez a tendencia? - A szocializmusban szigorúan szabályozott ágazat volt a könyvpiac, államilag hitelesített kiadók működtek. Ma már évente mintegy tizennégyezer mű jelenik meg nyomtatásban hazánkban. Persze a példányszámok ki sebbek, mint az előző rendszerben. Vannak olyanok, amelyeket megvesznek a szerző rokonai, ismerősei, kiosztják a tiszteletpéldányokat, és el is fogyott. Vannak szponzori segítséggel vagy közpénztámogatással megjelenők. Ez nem is piacszerű könyvkiadás, és van a hiúságok hiúsága is, amikor a szerző szeretné látni az életművét kinyomtatva, amit ma már könnyen megoldhat. Mégis kiadóra vágyik a szerzők többsége, mert ez már önmagában ítéletet jelent arról, hogy a mű értékes, eredeti, az írásmesterségnek megfelelő. Tele van íróval és költővel ez az ország, és mind azt gondolja, semmivel sem rosszabb másoknál. Ez durva téveszme. - A széles választék legalább a vásárlóknak jó? - Az olvasók csak látszólag vannak kedvező helyzetben, ugyanis már követhetetlen a kínálat. A könyvesbolti eladó is tanácstalan. Míg a békebeli szakember még a választék nagy részét ismerte, manapság ha naponta egy kötetet elolvasna - ami csaknem lehetetlen -, akkor is csak kis százalékával végezne. Megszűnt a könyvről kialakult közvélemény abA kánonról: - A rend szerváltás előtt létezett az úgynevezett kánon, hogy ki a tisztelt, az elfogadott szerző. Azóta nem alakult ki új kánon. Nem keltene persze mindenáron követni, de egyfajta zsinórmértéket adna. Nem tesz jót az irodalmi életnek, hogy ilyet az iskolában se kapnak a diákok. Nem is azokat a műveket kellene kötelező irodalomként olvasniuk, amit még velünk is olvastattak, mert megváltozott a világ. ból a szempontból, hogy nincs olyan, amiről mindenki beszél. Pedig ez a közösséget jól szinkronizálta. Például Moldova egy-egy riportkötetéről annak idején jót lehetett vitázni, vagy Lőrinc L. László egy-egy fantasztikus világba vivő regényéről. Eseményszámba ment, ha megjelent egy Heller-mű, egy Updike. Most nagyon jó szerzők nincsenek a képben, az olvasóközönség szűk rétege tud csak róla, ha megjelenik egy-egy művük. - Ön is akkor kezdett könyveket, regényeket írni, amikor már érvényesült a könyvbőség zavara. - Nagy bátorság kellett hozzá és minden alkalommal öszszezsugorodott gyomorral várom az eladási adatokat. Bár a Válogatott szorongásaim is tízezer fölötti példányban kelt el, ami már azt jelenti, hogy megérte, de minden újabb műnél ott a görcs bennem, hogy ezen a színes, nyüzsgő piacon, a könyv-Amazonasban észreveszik-e. Az e-könyv mellett szól az ára PÁLYÁZAT Nem kell szuperképességekkel rendelkezni ahhoz, hogy valaki hőssé válhasson - ennek „bizonyítására" szolgáló meséket vár legújabb, gyermekek számára kiírt pályázatára a Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület. Az alkotásokat december 6-ig várják elektronikus úton a mese@ karcolat.hu e-mail címre. Egy pályázó legfeljebb három mesét küldhet be. Infó: http://egyesulet.karcolat.hu. Az e-könyv az Egyesült Államokban örvend a legnagyobb népszerűségnek, ahol már legalább tízmillió e-olvasó van forgalomban, miközben jó, ha Magyarországon tízezer fogyott belőlük. A digitális olvasók borsos ára gátja az e-könyvekért rajongó tábor növekedésének, de Amerikában előfordul, hogy az e-könyv kevesebb mint a felébe kerül a hagyományos változatnak. A briteknél is akár húsz százalékkal olcsóbban kaphatók a nyomtatott verziónál. A statisztikák szerint a gyerekek készek is rá, hogy e-könyveket olvassanak, ám szüleik nincsenek annyira oda ezért. S ahogy nőnek a gyerekek, úgy vesztik el kedvüket az olvasáshoz, mivel azonban ezt a korosztályt érdekli az új technika, ezt fel lehetne használni arra, hogy többet olvassanak. Az Egyesült Államok könyvkiadóinak forgalmából már öt-tíz százalékkal részesednek a digitális formátumú könyvek. A németeknél az e-könyvek piaci részesedése egy százalék alatt van, de ez az arány várhatóan növekszik, mivel manapság az új kiadványoknak már egyharmada elektronikus formában is megjelenik. Becslések szerint a közeljövőben arra lehet számítani, hogy a publikációk tíz százalékát digitális változatban veszik majd meg az olvasók. Nálunk csak akkor lehet az új üzletág versenyképes, ha könyvként kezelik a terméket, azaz a jelenlegi huszonöt százalékról öt százalékra csökkentik az e-könyvek után fizetendő általános forgalmi adót (áfa). Az e-könyv megjelenésével nem számít viharos áttörésre Réz András, de egy-két éven belül húsz százalék közeli lehet az e-könyvek aránya, mert azonnal odarendelhetők, ahol szükség van rájuk: - Nagy játszóteret nyitnak meg, ahogy a kis gyorsnyomdák is, amelyeken az utánnyomás percek alatt kész és személyre szóló kiadás készülhet. Már most is sokan az okostelefonjukra letöltik az útra való regényt, de inkább a szak» Főként a nők olvasnak manapság, és ők kötődnek a lányregényekhez. Ne felejtsük el, hogy ezek még mindig bonyolultabbak, mint megfilmesített változataik. Nem kellene megbélyegezni azokat, akik még kötődnek az írott, a nyomtatott szóhoz. Réz András ÉRDEMTELEN BESTSELLEREK? Gyakran abból lesz bestseller, ami a szakemberek szerint nem érdemelné meg. Réz András szerint az irodalmár fanyaloghat az ilyen nagy kiugrásokon, de mindig is léteztek, viszont évtizedek óta nem beszéltünk ezekről kellő emberséggel. Annyi a változás, hogy az internetes fórumokon meglepő igényességgel osztják meg erről egymással a gondolataikat az olvasók. Az irodalom soha nem úgy működött, hogy csak az emelkedett, a kánon által elfogadott művek kerültek a piacra. Ugyanis az olvasás arról is szól, hogy az ember vágyik az azonosulásra, a szenvedélyre, a kalandokra, a romantikára. Ez nem bűnös dolog. Az irodalom feldolgozása intim, személyes történet, mindegy, hogy a mű a kánonnak megfelelő vagy ponyva. Feltöltjük sorait érzéseinkkel, gondjainkkal, ezért van az, hogy ha újraolvasunk egy könyvet, másnak érezzük, mint korábban. Ez mutatja meg: a két olvasás között mennyit változtunk. A Harry Potter- és a Twilight-sorozat alkalmas arra, hogy így magunkhoz szelídítsük a könyvet. Nem helyes, hogy a kritika nem foglalkozik hasonló igényességgel ezekkel a közkeletű regényekkel, mint a komolyabb művekkel. Jó elemző felismerné, hogy a Harry Potter-regények különböznek elődjeiktől, mert ezekbe beszivárog a jelen, a mugliügyi minisztérium a hatalomipari törekvések megjelenítése által. A fiataloknak ilyen mű kellene, ami átjárót kínál a valóságba. Illő a közkeletű műveket megbecsülni, de legalább ne fikázást, hanem tisztességes bírálatot kapjanak. Ne azt kérjék számon rajtuk, amit nem is akartak elérni. könyvek terén jósolok komoly jövőt a digitális formátumnak. Azok egyébként sem tömegpéldányszámban jelennek meg és a használóik nem bánják, ha rendsze resen frissítik az aktuális adatokkal. Az újabb szakmunkákat ráadásul többnyire kutatócsoportok írják, a szövegeikhez nehéz hozzáférni, mert mondjuk csak a világ másik végén léteznek pár példányban. A könyvtárközi kölcsönzés szerepét ilyen esetekben átveszi az e-book. Viszont ha egy regénnyel a strandon kifekszik az ember a stégre, belekucorodik a fotelbe, akkor megmarad a bája, hogy a könyv tárgy is egyben, a borítóján műalkotással, kellemes tapintással, a papír illatával.