Délmagyarország, 2010. október (100. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-30 / 253. szám

2010. OKTÓBER 30., SZOMBAT 9 SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA A CNN amerikai hírtelevízió és az Opinion Research Corp. közös szeptember eleji közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak 41 százaléka támogatja, 57 százaléka ellenzi az afganisztáni háborút. 2008 decemberében, nem sokkal azután, hogy Obama megnyerte az elnökválasztást, még 52 százalék volt a támogatók aránya. MAGYAROK Afganisztánban jelenleg több mint 300 magyar katona szolgál. Eddig négyen vesztették életüket: Kovács Gyula, Nemes Krisztián, Pappné Ábrahám Judit és Kolozsvári György. ATÁLIBOK ÉS MÁS FELKELŐK EMBERVESZTESÉGE Több mint 30 ezerre tehető. A koalíciós haderőből 2050-en haltak meg, köztük 1244 amerikai. 336 brit és 152 kanadai. A civil halottak számát 14-34 ezerre becsülik. SZÁMOKBAN A koalíciós haderő oldalán csaknem 400 ezren harcolnak Afganisztánban, beleértve az afgán nemzeti hadsereg és rendőrség 200 ezer főt meghaladó egységeit is. Az Egyesült Államok több mint 100 ezer katonával van jelen, rajta kívül 45 további ország - köztük Magyarország - küldött kisebb-nagyobb kontingenst. WAGNER PÉTER WAGNER PÉTER KÜLÜGYI SZAKÉRTŐ AZ AFGANISZTÁNI HÁBORÚRÓL Miért áll kudarc előtt az USA? Az Egyesült Államok csak 2009-ben kezdett azzal foglalkozni, mit akar elérni Afganisztánban, ahol 2001 óta olyan demokratikus rendszert akart létrehozni, amelynek semmilyen alapja nincs - állítja Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa. HÁBORÚ HANCZ GÁBOR - Október 7-én volt kilenc éve, hogy az Egyesült Államok megtámadta Afganisztánt, ahol egyre távolabb kerül a győzelemtől. Mit tud ez a középkorias ország, hogy a nagyhatalmak sem tudják térdre kényszeríteni? - Semmi különöset. Valószínűleg azért nem győzték le, mert nem is akarták. - De nyilván sem a Szovjetunió, sem az USA nem azzal a céllal vonult be, hogy kudarcot valljon. - A Szovjetunió meglehetősen vonakodva ment be Afganisztánba 1979-ben. Az ottani kommunisták a hetvenes évek végén puccsal megszerezték a hatalmat, majd belső villongások nyomán meggyengült a pozíciójuk. Moszkva úgy ítélte meg, hogy jobb, ha bevonul, mert ha nem, akkor az afgán elvtársakat elsöpri a népharag. Levéltári anyagokból ma már ismert, hogy a szovjet katonai vezérkar szinte könyörgött a politikai vezetésnek, hogy ne fogjon háborúba. Tudták, a hadseregük arra van kiképezve, hogy nyugati csapatokkal ütközzön meg Európában. Sokáig nem is volt koncepciójuk arra, miként kell felvenni a harcot az afgán ellenállókkal. - Akik gerilla módon szerveződtek. - Ha ezt mondjuk, azzal azt sejtetjük, hogy volt benne tudatosság. Valójában teljesen ad hoc módon vették fel a harcot egészen addig, amíg Pakisztán a hónuk alá nem nyúlt az USA és Szaúd-Arábia finanszírozásával. A szovjetek kicsit azzal a mentalitással vonultak be 1979-ben Afganisztánba, ahogy az USA 2003-ban Irakba. Csakhogy az amerikaiak öt év után gyökeresen változtattak hozzáállásukon. - Ezen mit ért? - Az amerikaiak négy-öt évig többé-kevésbé úgy gondolták, hogy az iraki ellenállók mindegyike terrorista. Időbe telt, mire rájöttek, hogy vannak köztük olyan csoportok - például Szaddám Húszéin egykori hívei -, amelyeknek „egyszerűbbek" a problémáik, amelyek nem világnézeti háborút vívnak ellenük, s amelyeket éppen ezért meg lehet békíteni. Pénzt és politikai perspektívát ajánlottak nekik, s részben ennek hatására jelentősen csökkent az erőszak, ami 2007-2008-ig tombolt Irakban. Időközben az amerikaiak katonai fellépése is megváltozott. Korábban nagy bázisokon állomásoztak, ahonnan időnként kimentek ostromolni, és szétlőttek mindent. Néhány éve elkezdték nagy erőkkel kiképezni az iraki biztonsági erőket, velük közösen hoztak létre kisebb bázisokat, és együtt járőröztek. így több információjuk lett, megértették a problémákat, azt, hogy ki miért harcol. A szovjetek a nyolcvanas évek második felére jutottak el idáig Afganisztánban, de hadseregüket már nem tudták ehhez átalakítani. - Miért néz kudarc elé az USA is Afganisztánban? - Ennek két oka van. Egyrészt Washington csak 2009-ben kezdett igazán azzal foglalkozni, mit akar elérni Afganisztánban. A politikai beszéd szintjén persze korábban is nagy szavak hangzottak el, de a gyakorlatban nem voltak meg a megfelelő források. Ma már tudjuk, hogy az amerikai vezetést - elsősorban Donald Rumsfeld védelmi minisztert, helyettesét, Paul Wolfowitzot, valamint Dick Cheney alelnököt már két nappal az ikertornyok elleni támadás után az érdekelte, hogy meg lehet támadni Irakot. Megszállottjai voltak ennek a gondolatnak az első öbölháború, 1991 óta. Amikor az amerikaiak 2001 októberében néhány hét alatt megdöntötték a tálib rezsimet, mindössze tizenöt-húszezer katonát hagytak ott, hogy vadászszanak az al-Kaida és a Talibán vezetőire, csoportjaira. A 2009-ig eltelt nyolc év elvesztegetett idő volt, s ezalatt az afgánok, akik 2001-ben lelkesen álltak hozzá az új világhoz, teljesen elkedvetlenedtek és elvesztették a hitüket abban, hogy az új rendszer jobb lesz, mint az előző. Ma már egyszerűen amellé állnak, aki kényszeríti őket. A másik ok, hogy az USA 2001 után modern elnöki köztársaságot akart létrehozni Afganisztánban, amiről azóta persze kiderült, hogy délibáb. Egy centralizált országban, ha az állam elrendel valamit, akkor annak az utolsó faluban is érvényt szerez a hatalom Afganisztán, ahol a lakosság négyötöde falvakban él, sohasem működött így. - Mi lenne a megoldás ön szerint? - Tudomásul kell venni, hogy a soknemzetiségű Afganisztánban hagyományosan erősek a regionális törekvések: ugyan senki nem akar elszakadni, de azt szeretné, hogy ne szóljanak bele abba, mit csinál. Jelenleg a tartományi és a járási kormányzókat is az állam nevezi ki. Miért ne lehetne, hogy helyben döntsék el, kik legyenek a vezetők? Ha nincs nemzeti egység, ha a legitimitásnak az a formája nem működik, hogy akit megszavaznak, annak utána elfogadják a döntéseit, akkor miért nem nyúlnak viszsza ahhoz a rendszerhez, aminek van tradíciója? Az USA már öt éve feladta, hogy nyugati demokráciát építsen Afganisztánban, de azt is át kellene látnia, hogy az afgán államnak a mainál kisebb szerepet kell szánnia. - Nem teszi teljesen reménytelenné az ügyet, hogy Barack Obama amerikai elnök bejelentette, jövő nyáron megkezdik csapataik kivonását Afganisztánból? Ez nyilván még eltökéltebbé tette a tálibokat. - Erről nagy vita volt az amerikai vezetésben. A katonák azt mondták, amit ön is: felbátorítja az ellenzéket, és rossz üzenete van az afgán lakosság számára. Végül az szólt a dátummegjelölés mellett, hogy eladhatóbbá tegyék az amerikai közvéleménynek Obama elnök döntését további harmincezer ember Afganisztánba küldéséről. A trükk az, hogy a százezres hadsereg kivonása hosszú évekig elhúzódhat. - A Newsweek amerikai hetilap nemrégiben úgy értékelte, az afganisztáni háború abból a szempontból végül is elérte a célját, hogy szétzúzták az al-Kaidát. A terrorszervezetnek jelenleg legfeljebb száz körüli tagja lehet, és nagy merénylet elkövetésére régóta nem volt képes. - Egyetértek ezzel az ítélettel. Az más kérdés, hogy ha az USA most otthagyná Afganisztánt, mennyi ideig tartana, míg az al-Kaida újraszervezi magát. Nagyjából néhány hónapig. 99 Az ottani viszonyokra jellemző, hogy voltak helyek, ahol a NATO-katonáktól azt kérdezték, itt vannak-e még az oroszok. Az USA által megálmodott alkotmány csak egy pénzzel jól ellátott országban működik, amely képes megfizetni az állami alkalmazottakat, képes fenntartani a tfürokráciát. Afganisztán, amely több mint egy évszázada ilyen-olyan segélyekből vegetál, nem ez a kategória. Wagner Péter