Délmagyarország, 2010. október (100. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-30 / 253. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS yy Minket, filmeseket arra biztattak, hogy ne kávéházi asztaloknál találjuk ki a filmjeinket, hanem menjünk ki a való életbe. Ha kimentünk, akkor viszont kitört a botrány... Sára Sándor Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógy-ír Szerda Légy-ott Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár 1 Szombat j cenzorok fejében másképp élt a valóság Elhallgatott témákról készítette filmjeit Sára Sándor Kossuth-díjas dokumentum- és játékfilmrendező, operatőr. Fontosnak tartja feltérképezni múltunk fehér foltjait. Dolgozott a fiával is, aki követte a pályán. DOKUMENTUMFILM FARKAS JUDIT Hét évig volt a Duna Televízió elnöke, és úgy véli, a tévé tekintélyének nem tettek jót az előző vezető viselt dolgai. Nemrég a magyarság egységének erősítéséért kapott díjat Szabadkán, és örülne, ha az Országgyűlésben a határon túliak is rendelkeznének képviselettel. - Mindig az elfojtott, tabunak nevezhető témák foglalkoztatták. Az édesapját a második világháború után többször internálták, mert korábban jegyzői hivatalt töltött be. Volt a témaválasztásokban családi indíttatás is? - Családi nem volt, ebből az az igaz, hogy a dokumentumfilmjeimben a cigányoktól kezdve mindig olyan témához fordultam, amiről nem illett, nem lehetett, nem volt ildomos beszélni, vagy amiről nagyon keveset beszéltek. Nagyon fontos, hogy megismerjük a múltunkat, és inkább az volt a mozgatóerő, hogy ezeket a fehér foltokat feltérképezzük. Gondolok itt a cigányokra, a tanyán élőkre, az egyedül élőkre, a Don-kanyarra. ODA-VISSZA ADOK-KAPOK JÁTÉK" VOLT EZ - Hogy fogadták ezt az átkosnak nevezett korszakban? Minden filmjét betiltották hosszabb-rövidebb időre. - Itt kettősség volt. Minket, filmeseket - dokumentum- és játékfilmeseket egyaránt - arra biztattak, hogy ne kávéházi asztaloknál találjuk ki a filmjeinket, hanem menjünk ki a való életbe. Ha kimentünk, akkor viszont kitört a botrány, az ő fejükben másképp élt a valóság, mint ahogyan az valójában volt, mi pedig az utóbbit mutattuk meg. Betiltottak filmeket, vagy próbálták faragni, kivágni a túl erős részeket, ez hol sikerült nekik, hol nem. Oda-vissza adok-kapok „játék" volt ez tulajdonképpen. - A rendszerváltás után elkezdték feldolgozni a tabunak számító témákat, és már lehetett ezekről beszélni. A dokumentumfilmesek, egyáltalán a filmesek helyzete mégsem tűnik rózsásnak. Miért? - Most nagyon rosszul áll a filmkészítés helyzete. Bizonyos fokú túlköltekezés is történt a Mozgókép Közalapítványnál, az adósságokat törleszteni kellene. Áll, pang a filmgyártás, de remélem, előbb-utóbb megoldás születik, és újra tudnak dolgozni a rendezők, legalább olyan mértékig és iramban, mint annak előtte. Hiszen a magyar film rangos volt az elmúlt évtizedekben, és ha marad a pénztelenség, nyilvánvalóan visszaesés lesz. Dolgozni kell rajta, hogy újra beinduljon a filmkészítés. - Operatőrként kezdte a pályáját, bizonyára alkalmazkodnia kellett a rendezőkhöz. Volt ennek szerepe abban, hogy a saját elképzeléseit kezdte megrendezni? - Olyan sokat nem kellett alkalmazkodnom a rendezőkhöz, mert - öndicséret nélkül - jó operatőrnek számítottam. Ajánlatok voltak, de ha a film nekem nem tetszett, akkor nem fogadtam el. Valamilyen ürüggyel, hogy ne sértsem meg azt, aki felkért, kibújtam a felkérés alól. Tizedannyit forgattam, mint más, menő operatőrök, de amit elvállaltam, az rangos lett, és megmaradt. Két játékfilmemnél, a Feldobott kőnél, a Nyolcvan huszárnál és még egy-két filmnél én voltam az operatőr és a rendező is, vagy részben az operatőr. Elég nehezen adtam ki a kamerát a kezemből, mert engem a kamera inspirál. Ahogy belenéz az ember, és kimetsz négy vonallal valamit - akár egy fejet, akár egy tájat - a képből, az inspirációt is ad. Azért vállaltam el az operatőri munkát is, mert ahelyett, hogy én elmagyaráznám, mit tartok fontosnak és hogyan, csak annyit kellett mondani, hogy ide te_ gyétek a yy A Magyar Televízió, a Duna Televízió, a Magyar Rádió, a távirati iroda egy tulajdonosi testület felügyelete alatt, de külön-külön, önállóan fog működni. Bizonyos dolgokat összevonnak, tehát egy eseményre kimegy egy stáb, és szépen feldolgoz mindent. Akinek kell, annak odaadja. Ilyenfajta ésszerűsítésekben gondolkodnak, hogy ne legyenek párhuzamosságok, mert az mindig sok pénzbe kerül. Sára Sándor EGY TENYÉRBE SIMULÓ KAMERÁVAL MINDENT LE LEHET FORGATNI - Mi volt az oka annak, hogy rendezni kezdett? - Bizonyos témákról úgy gondoltam, ha én igazán jól ismerem, akkor nem kell közvetitő. Nem kell megbeszélnem egy rendezővel vagy operatőrrel, hogyan kellene csinálni, ha mind a két feladatot el tudom látni - ami különben iszonyú nehéz, de amíg az ember fiatal, sok mindent vállal. kamerát, vagy innen tüntessétek el. Sokkal egyszerűbb volt, mint az egész képet elmagyarázni. - Fia szintén az operatőri pályát választotta, dolgoztak is együtt. Könnyebb vagy nehezebb volt önhöz ennyire közel álló személlyel dolgozni? - Neki volt nehezebb, mert én elég kemény voltam, nem mindig viselkedtem szépen. A filmforgatásnak is van egy üteme, el kell végezni a napi penzumot. Időnként láttam, hogy kínlódik. Ahelyett, hogy észrevétlenül segítettem volna, néha azt mondtam neki - nyilván okom is volt erre -: megcsináljam? Nem volt szép, de aztán megcsináltuk. AKIK SENKINEK SEM KELLETTEK A Don-kanyarban harcoló Második Magyar Hadsereg tragédiáját idézi fel a 25 részes Krónika című dokumentumfilm, illetve ennek kétrészes moziverziója, a Pergőtűz. A filmanyag hatvan interjút tartalmaz: az 1942 januárjától 1943 nyaráig lezajlott eseményekre, a Don-kanyarbeli összeomlásra emlékeznek közkatonák, volt vezérkari tisztek, volt munkaszolgálatosok, köztük Zelk Zoltán költő is. A második világháború alatt nem lehetett beszélni a doni tragédiáról, az államszocializmusban pedig a túlélők az egykori ellenséges hadsereg katonáinak számítottak, tehát ekkor sem beszélhettek sorsukról. Sára Sándor elmondta: letargikus állapotba kerültek a több száz órás anyag leforgatása során. A pártközponti megbízott (a cenzor) nem nézte meg előzetesen a 25 részes sorozatot. így a televízióban levetíthettek öt részt, mire valaki felhívta a szovjet nagykövetséget: nézzenek már utána, milyen filmeket vetít a magyar televízió. A filmeket végül csak a szovjet hadsereg kivonulása után engedték teljes terjedelemben levetíteni. - A digitális technika mennyit változtatott a filmkészítésen? - Gondolkodni ugyanúgy kell, vagy még jobban, de néha pazarlóan használják: kézbe veszik a kamerát, és kaszálnak vele. Az nem jó, pontosan ki kell találni, hogy működjön a kamera. De egyébiránt sok előnye van, főleg dokumentumfilmeknél és abban, hogyan tudnak közel jutni az emberekhez. A Cigányoknál még, ha egyszerre akartunk felvenni képet és hangot, egy nyolcvankilós kamerát kellett cipelni. El lehet képzelni, ha betettünk egy ilyen kamerát segédoperatőröstül egy putriba, nem fért be senki más. Manapság pedig egy tenyérbe simuló kamerával mindent le lehet forgatni. NINCS PÉNZ, ÉS AZ EMBER ÖREGSZIK IS - Hamarosan megkapja a Duna Televízió örökös tagságát. 1993-tól 2000-ig volt a televízió elnöke. Hogyan vélekedik a mai Duna Televízióról? - Sokat romlott, de ez mindegyik televízióra igaz. Nem tettek jót neki az utolsó elnök viselt dolgai, távozása sem. A hitelét sajnos nagyon rontotta, ezt vissza kell szerezni. - Nemrég kapta meg Szabadkán az Aracs Főnix Díjat a magyarság egységének erősítéséért. Mi az álláspontja a határon tóti magyarok szavazati jogáról? - Nagyon örültem - nem annyira a díjnak, bár nagyon szép -, hogy szabadkaiak, vajdaságiak terjesztettek fel rá. Ami a szavazati jogot illeti, lehet, hogy a határon túli magyarságnak lesz bizonyos számú képviselője, és én ezt jónak tartom. Nyilván nem ugyanolyan feltételek mellett, és nem ugyanolyan jogon szavazhatnának, mint aki itt él, de nem kötnék a szavazást lakóhelyhez. - Tervezi, hogy még forgat játékfilmet? - Nem. Nincs pénz, és az ember öregszik is. A filmkészítés nagyon fárasztó dolog. Névjegy. Sára Sándor Kossuth-díjas magyar filmrendező és operatőr 1933. november 28-án született Túrán. Már a gimnáziumban elhatározta, hogy operatőr lesz. A Filmművészeti Főiskola évei alatt rengeteg fényképet készített elesett, utcán tengődő emberekről. 1956-ban a főiskolán tagja lett a forradalmi bizottságnak, a megtorlás idején a pálya szélére került. A '60-as években csatlakozott a Balázs Béla Filmstúdióhoz. Operatőrként legtöbbször Kósa Ferenc és Szabó István mellett dolgozott, első meghatározó saját rendezése, a Cigányok 1962-ben készült. Néhány dokumentumfilmje: Vízkereszt, Oda-vissza, Krónika, Sír az út előttem, Magyar nők a Gulágon. Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte Feldobott kő címmel, a forgatókönyvet Csoóri Sándorral közösen írta. További játékfilmjei: Holnap lesz fácán, Nyolcvan huszár, Tüske a köröm alatt, Könyörtelen idők, Vigyázók. Moór Mariannával kötött házasságából született Balázs fia követte őt a pályán. Második feleségével, Szegedi Erikával közös gyermekük juli.